Igor Matovič: Lépjünk az előttünk álló időszakba közösen, egymás mellett, mindenki a saját anyanyelvén

Nyitókép: TASR

SZIA KEDVES BARÁTAIM

Egy jelentős nap végéhez közeledünk… ami arra késztet, hogy a szlovákiai magyarokhoz szóljak.

   

100 éven keresztül a szlovák politikusoknak az volt a szokása, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján hallgassanak. Valakik félelemből, mások inkább arroganciából. Számomra ez jellemtelen, gyengécske hozzáállásnak tűnt, ezért is döntöttem úgy, hogy kedden a szlovákiai magyarság 100 jelentős személyiségét meghívom a pozsonyi várba.

Kellemes találkozó volt, ami „A múltat nem mi írtuk, de a jövő a mi kezünkben van” címet viselte. A találkozó egyetlen célja az volt, hogy kifejezzem tiszteletemet, megértésemet és köszönetet mondjak a magyar nemzetiségű polgárainknak.

Fontosnak véltem, hogy ennek a jelentős napnak az előestéjén az általam vezetett kormány nevében azt éreztessem ezekkel az emberekkel, hogy sem az egyik, sem a másik oldalról nem akarjuk többé a sérelmeket a szemükre vetni. Fontosnak tartottam, hogy jelezzem számukra, annak ellenére, hogy az édesanyáink más nyelven tanítottak meg beszélni minket, nem ellenségek vagyunk, hanem közeli testvérek.

… úgy gondolom, hogy ez nagyrészt sikerült is. Éreztem azt az örömöt, ami ott lakozott a jelenlévő emberek között. Éreztem a reményt, amely ott lógott a levegőben. Valamiféle fenségességet éreztem attól, hogy nem számítottak ilyesmire… és őszintén örültem az egésznek.

… az egész akciót azonban egy előre gondosan eltervezett gesztus zavarta meg. Az MKP vezetőségének meghívott tagjai úgy döntöttek, az ünnepélyes meghívást arra fogják felhasználni, hogy ismét felszítsák a nemzeti érzelmeket, és a rendezvényen átnyújtották nekem azokat a „követeléseiket“, amelyek azokra az időkre emlékeztetnek, amelyek mögé ezzel a rendezvénnyel pontot szerettem volna tenni. Abszurdum.

Kedves barátaim, akiknek őszintén fontos a békés szlovák–magyar együttélés Szlovákiában – szeretnék tőletek őszintén bocsánatot kérni azokért a sérelmekért, amelyeket az életetek folyamán átéltetek azzal kapcsolatban, hogy nem mondtatok le a saját anyanyelvetekről. Egyúttal azt kérem tőletek, értsétek meg azokat a szlovákokat is, akik hasonló okok miatt szenvedtek a 19. század második felében a történelmi Magyarország területén.

A múltat nem mi írtuk, de a jövő a mi kezünkben van. Lépjünk az előttünk álló időszakba közösen, egymás mellett, mindenki a saját anyanyelvén. Építsünk ki közösen Szlovákiából egy olyan országot, ami szép hely lesz mindannyiunk – szlovákok, magyarok, romák és ruszinok – számára. Építsük együtt Szlovákiát, ahol mindannyian örömmel fogunk élni.

A ti Igor Matovičotok, ennek az időszaknak egy ideiglenes kormányfője Európa szívében, Szlovákiában.

P.S. Nézz előre, mert az állandó hátranézéstől csak feleslegesen fájni fog a nyakad.

Facebook: Igor Matovič