Igor Matovič: Szeretnék kiszámíthatóbb lenni

Nyitókép: Foto N/Tomáš Benedikovič

A moratórium előtti utolsó AKO-felmérés 15,5%-ra mérte az OĽaNO-t. Élvezi ezt a helyzetet?

Olyan érzésem van, mint Alíznak Csodaországban. Számomra az lenne a legfontosabb, ha a végén kiderülne, azokat az embereket is sikerült megszólítanunk, akik nem akartak szavazni. Ez az én célom a politikában – reményt adni azoknak az embereknek, akik elvesztették a hitüket a politikában. Szeretném bebizonyítani, hogy a politikát az emberekkel és az emberekért is lehet csinálni.

   

Amikor meglátta az utolsó AKO-felmérés grafikonjait, elképzelte, hogy mi játszódhatott le az ellenzéki pártok stábjain belül?

Az a bizonyos kisördög, aki mindnyájunkban ott lakozik, talán egy kis kárörvendésre buzdított volna. Tönkre akartatok tenni minket, el akartatok áztatni – és lám, feléledtünk, mint főnix a poraiból. Csakhogy az én gondolataim nem kalandoznak ilyen irányba. Bennem és az egész csapatban is hatalmas nagy a felelősségérzet. Kicsit paradox, de azt kérdezzük egymástól, nem kellett-e volna egy kicsit visszafognunk magunkat a kampányban? Másoknak eszükbe se jutna ilyen kérdést feltenni, nekünk igen.

Amiatt, hogy ne süllyesszenek el más ellenzéki pártokat?

Pontosan.

Valaki szemrehányást tett emiatt?

Az egyik újságíró azt kérdezte tőlem egy interjú során, hogy nem kellene-e magunkat egy kicsit visszafogni, illetve felelősséget vállalni azért, ha valamelyik ellenzéki párt végül öt százalék alatt végzi. Az egész kampány alatt azt hangoztatjuk, hogy legszívesebben azokat a választókat szeretnénk megszólítani, akik nem járnak választani. Ezeket az embereket a tenyeremen hordoznám. Tudjuk, hogy nélkülük nem tudjuk tető alá hozni ezt az egészet. Még mindig nagy az esély arra, hogy a másik partról leadott titkos szavazatok Druckert, Harabint és Bugárt repítik a magasba.

Mivel magyarázza, hogy hat százalékról 15-re ugrott a pártja?

Magam sem tudom, csak azt tudom mondani, amit az emberektől hallok. Azt mondják nekünk, mi vagyunk azok, akik helyesen azonosították az ország legnagyobb problémáját. Valakik azt mondják, hogy Kotleba a legnagyobb probléma. Viszont a Kotlebával folytatott tévés vitán után sokan rájöttek, hogy ez a taktika az ő malmára hajtja a vizet. A legnagyobb problémát az uralkodó korrupt hidra jelenti. Ha nem erre a fő problémára fogunk koncentrálni, akkor az csak Ficot javára lesz. Mivel a figyelmünket ismét a korrupcióra és a kormányzó bűnözői rendszerre fordítottuk, az emberek valószínűleg arra a kérdésre keresték a választ, hogy ki az, aki valóban harcol a korrupció ellen.

A korrupcióellenes harcot szimbolizálta az a videó is, amit Cannes-ban forgattak Počiatek villája előtt. Mennyi százalékot hozott ez a felvétel a pártnak?

Ezt nem tudom, de nagyon sok ember látta. Sőt még azok az iskolások is emlegetik, akik iskolai kirándulásokra járnak a parlamentbe, és akikkel a folyosókon találkozunk. Az a videó nagyon jól illusztrálta, hogy milyen a korrupció Szlovákiában és milyen következményei vannak: vagyis valaki jól él, valaki pedig arra van ítélve, hogy túléljen.

Mi történik most az OĽaNO-val? Hiszen odáig jutott, hogy egy kirekesztett ellenzéki pártból még akár kormánypárt is lehet.

Gándhí azt mondta: „Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, később harcolnak ellened, majd győzöl”. Mi most a harmadik stádiumban vagyunk. Nem tudom, hogy mi fogunk győzni a Smer felett vagy az egész demokratikus ellenzék, de az OĽaNO keményen végigdolgozta ezt az utat. A gúnyolódás és a megaláztatás nálunk tíz éven át tartott. Most már csak pozitív meglepetések érhetnek bennünket.

(…)

A Postojnak adott interjújában azt mondta, az OĽaNO nem támogatja a Smer és az SNS javaslatát a családi pótlék emelésével, a 13. havi nyugdíjjal és az autópálya-matricák megszüntetésével kapcsolatban. Amennyiben Ficonak és Dankonak mégis sikerül ezeket a javaslatokat elfogadtatnia, akkor az új kormány a választások után el fogja őket törölni?

Meg voltam lepődve, amikor némelyik ellenzéki párt képviselője kijelentette, semmit sem fognak megszüntetni. Mintha pánikolnának a preferenciák eredményei miatt és félnének az embereknek megmondani az igazat. Nem azt mondom, hogy most azonnal ki kell jelentenünk, a választások után eltöröljük ezeket a rendelkezéseket, de helyénvaló lenne megmondani, hogy szörnyű intézkedés van készülőben. 700–800 millió euróról van szó, nekünk pedig a választások után meg kell majd néznünk, milyen állapotban van a közös kamránk. Hogy vannak-e ott olyan tartalékok, amelyekkel ezeket a rendelkezéseket tudnánk finanszírozni. Ha nem lesznek, akkor bizony törölnünk kell majd őket.

(…)

Mit tart a legnagyobb gyengéjének?

Talán a leggyengébb pontom az, hogy az emberek bohócnak tartanak. Másrészt ezt tartom a legerősebb oldalamnak is. Ha valaki tudja, hogy hol vannak a határai és meddig nyújtózkodhat, az jó dolog. Mindig érheti pozitív meglepetés.

Milyen politikus szeretne lenni az elkövetkezendő években?

Én? Valószínűleg arra lesz szükségem, hogy kiszámíthatóbb legyek.

DenníkN, Igor Matovič: Chcel by som byť predvídateľnejší