Jaroslav Daniška: A legméltóságosabb temetés, amit valaha átéltem

Nyitókép: Orbán/FB

Amikor a losonci temetőben egy szokatlan hangszeren felcsendült egy gyönyörű, kísérteties, melankolikus kompozíció, megmerevedtem és éreztem, hogy két-háromszáz magyar Duray Miklós nyitott sírja fölött egy összetartó közösséget alkot.

Már egy hét telt el azóta, de nem tudom megállni, hogy ne gondoljak rá. Kedd délben volt Losoncon, hideg, de napsütéses idő volt, a város közepén fekvő zsinagógába háromszázan, talán még többen is eljöttek. Csaknem három héttel Duray Miklós halála után itt tartották temetését. A szertartást katolikus pap vezette, Duray katolikus volt, de a szertartások ökumenikusak voltak, jelen volt a református gyülekezet lelkipásztora, a gyászszertartást a felújított neológ zsinagógában tartották. Szinte mindenki magyar volt, ketten voltunk szlovákok.

Több dolog is mélyen megérintett.

   

(…)

A szertartás után a gyászmenet a helyi temetőbe vonult. A mintegy háromszáz ember egy-két kilométert gyalogolt, hogy utoljára körülvegyék Duray Miklós koporsóját.

És akkor megtörtént.

Hideg volt, de ott álltunk több mint egy órát. Először tapasztaltam – a magyarok énekkel búcsúznak az elhunyttól, amíg az egész sírt be nem temetik és a hozott virágokat el nem helyezik rajta. Először elhangzott még egy beszéd, hogy felváltva énekeljenek – hol halkan, hol hangosabban. Mindenki tudta, mikor és hogyan.

A megható pillanat akkor jött el, amikor elhangzott az egyetlen dal, amit nem énekeltek. Melankólikus, hosszú, szép, szomorú dal sodródott a temető felett, a zenész klarinétra emlékeztető hangszeren játszott. Megható pillanat volt. Hirtelen összehozta valamit a gyászoló közösséget, érezni lehetett az összetartást. Megkérdeztem a barátomat, hogy mi ez. A hangszert tárogatónak hívják, a dal Krasznahorka büszke vára, amit állítólag II. Rákóczi Ferenc temetése óta énekelnek. Azóta közel 300 év telt el.

Ott álltak mindannyian, a közvetlen családtagok, munkatársak, volt politikus kollégák, a magyar miniszterelnök és felesége, a magyar Országgyűlés elnöke. A szlovák parlamentből Grendel Gábor parlamenti alelnök, Gymesi György parlamenti képviselő, a szlovákok közül Ján Čarnogurský és jómagam. A nedves sár ragadt, de amíg a koporsót nem temették el teljesen, az egybegyűltek énekeltek. Nép- és filmdalokat, Duray Miklós kedvenc dalait.

Az egyik közülük, amelyik egyszerre szép és szomorú, ma is visszhangzik bennem.

Duray Miklós különbözött a legtöbb magyar politikustól. A szlovákok számára, és minden bizonnyal nem csak nekik, nehéz volt komoly kérdésekben közös hangot találni vele. De nem lehetett nem tisztelni őt. A sírja fölött pedig az volt az érzésem, hogy ha a magyaroknak jövője van nálunk, akkor olyan politikusokkal kell rendelkezniük, mint Duray Miklós.

Lehet, hogy mi, szlovákoknak valamiben nehezen fogjuk velük megtalálni a közös hangot. Másban viszont megegyezünk. De nélkülük a magyarok nem lesznek magyarok.

Štandard.sk, Jaroslav Daniška: Najdôstojnejší pohreb, aký som zažil