Jaroslav Daniška: Kiska problémája és a mi problémánk

Nyitókép: Glob.sk/Peter Korček

Egy hét van a választásokig, a változásról lényegében döntöttek. Már csak két kérdés marad. Az első a volt államfővel, Andrej Kiskával kapcsolatos. Mindenki – az ellenzéki kollégáit is beleszámítva – látja, hogy Kiska nem az, aki valójában akart lenni. És itt nem csak a második videóról van szó, hiszen a történet sokkal hosszabb.

A probléma azért jelentős, mert Kiska magasra tette a mércét. Még államfőként az ország maffianizációjáról beszélt, után a zsarolásról, a saját szerepét pedig abban látta, hogy szlovák politikának nem szabad átvennie az ukrán példát. Nem engedhetjük meg, hogy az oligarchák és a kompromittálás, valamint a felvételek és a fehér figurák nélküli bizarr világ döntsön.

   

Csakhogy az, aki szembe akar szállni a szennyel és helyre akarja hozni a dolgokat, annak magában is biztosnak kell lennie. (…) Ez pedig Kiska esetében probléma.

Ez nemcsak a második videóból derül ki, hanem az egész adóügyből. Azt, amit napjainkban Andrej Kiska ellen folytatnak, a zsargonban karaktergyilkosságnak nevezik, és kétféle módon lehet ellene harcolni. Vagy olyan befolyásod és embereid vannak, akik megtartanak, vagy olyan karaktered van, amit nem lehet megölni. Mi van meg ezekből Kiskának?

(…)

Kiska aktuális afférja nemcsak a választók számára fontos, de a március 1-je utáni helyzet miatt is.

A 2020-as választás az 1990-es után a legfontosabb lesz, már csak azért is, mert ez a választás vet majd véget Robert Fico korszakának. (…)

A probléma ott kezdődik, hogy a Fico-féle korszak után milyen irányultságot fog venni a szlovák vidék.

A választások valószínűsíthető győztese és az új kormányfő-jelölt a múltban maga is készített hangfelvételeket és kompromittálta az ellenfeleit. Ilyet eddig senki sem csinált. Mečiar, Dzurinda és Fico is létező kompromittáló anyagokat használt fel az ellenfelei félreállítására. Egyikük sem játszott fel senkit. Ebben Igor Matovič új stílust képvisel.

A másik probléma az, hogy minimálisan három politikus, akik jelenleg pártelnökök is, vad múlttal rendelkezmrl. Úgy tűnik, hogy sosem voltunk még ilyen közel az ukrajnai erkölcshöz, mint most.

És ez oda vezet, amit a címben a „mi problémánknak“ neveztem meg.

A szlovák politikában teljes mértékben hiányzik az egyik tekintélytípus fajta. Az, aki a végtelennek tűnő „kinek mi legyen ingyenes“ – vonat, ebéd, autóbusz, 13. nyugdíj, autópálya stb. – heccelésre végre valami olyat mond, ami szembe megy ezzel a cunamival, és magasabb szintű viselkedést vált ki.

Ezt nem gazdasági érvvel (deficit!) lehet elérni, hanem morális érvvel.

(…)

Úgy vélem, mindnyájunknak világos, hogy itt nem szavakról és törvényekről van szó, hanem olyan példáról, mintaképről, aki valamit megnevezhet, de akinek mindezt a személyes története is garantáltja. Ki rendelkezik ma ilyen autoritással? A politikában senki, még az államfő sem.

A kommunizmus és Mečiar bukása után erre a disszidensek voltak képesek. De ki lesz erre képes Fico bukása után?

Postoj.sk, Jaroslav Daniška: Kiskov problém a náš problém