Jaroslav Daniška: Szükség van-e az amerikai-szlovák kétoldalú védelmi megállapodásra?

(…) A lényegi kérdés, hogy szükségünk van-e egyáltalán egy olyan kétoldalú megállapodásra az USA-val, ami sok mindent jelenthet – az F-16-os vadászgépek karbantartását ellátó amerikai technikusok minimálisan szükséges számától az amerikai katonai bázisig. A megállapodás olyannyira képlékeny, hogy mindkettőt lehetővé teszi. (…)

A geopolitikai helyzet egyre kiélezettebb, a NATO egyre súlyosabb belső feszültséggel küzd és az amerikaiak már hosszabb ideje kétoldalú megállapodásokkal építenek szövetségi rendszert, amely katonai jelenlétet és védelmet biztosít számukra arra az esetre is, ha a szövetség nem élné túl a klinikai halál állapotát. (…)

Minden azzal kezdődött, hogy Emmanuel Macron francia elnök két évvel ezelőtt kétségbe vonta a NATO működését, konkrétan az atlanti szerződés 5. cikkelyét. Macron akkor azt állította, hogy az amerikaiak (Trump) „kereskedelmi projektként tekintenek a NATO-ra, egy olyan eszközre, amelyen keresztül az amerikaiak katonai védelmet nyújtanak, az Európaiak pedig exkluzíve csak amerikai fegyvereket és technológiát vásárolnak. Szlovákia köszönhetően a Smer és az SNS kormánybeli ténykedésének, ennek a gyakorlatnak a szerves része lett.

A sajtó legnagyobb része Macron azon kijelentését idézte, miszerint a „NATO jelenleg az agyhalál állapotában van”. A súlyosabb kijelentések azonban nem ezek voltak.

   

„Úgy gondolja, hogy nem működik az 5. cikkely, ez az, amitől tart?” – kérdezte az interjút leközlő The Economist szerkesztője a francia elnöktől, mire Macron azt válaszolta:

„Nem tudom, mit fog jelenteni az 5. cikkely holnap”

(Az ötödik cikkely mondja ki, hogy ha egy NATO-tagot megtámadnak, akkor a többi tag az oldalán szintén belép a konfliktusba – a szerk.).

(…) A másik példa a tavalyi évből való. Amikor az amerikaiak aláírták Ausztráliával és Nagy-Britanniával az AUKUS tengeralattjáró-egyezséget, Biden az USA jelenlegi legfontosabb katonai együttműködéseként emlegtte. Az AUKUS olyan nagyléptékű projekt, hogy már Trump idején el kellett kezdeni a megszervezését.

Ettől függetlenül a megállapodással nyilvánosan megalázták Franciaországot, és mindjárt kétszer. Azzal, hogy Párizs elvesztett egy jelentős üzletet Ausztrália kapcsán (hosszútávú tengeralattjáró-megrendelés bő 50 milliárd euró értékben), és azzal, hogy egy olyan országot, amelynek területei vannak Oceániában, sem az amerikaiak, sem a britek, sem az ausztrálok számára nem volt partner egy ilyen Kínával szemben megállapodásban. Mindkét esetben két NATO-tag szembement egy harmadikkal.

Szintén nagy belső feszültséget eredményezett a 2021-ben létrejött francia-görög paktum a török érdekekkel szemben. Megint fegyvereladásokról és közös védelmi együttműködésről van szó. Két NATO-tagállam szervezekedett egy harmadik NATO-tag ellen.

És már az előtt itt volt a német-török ellentét (migráció), a német-lengyel vita (Északi Áramlat 2), az USA-Magyarország szembenállás (az utóbbi nem hívták meg a demokrácia-csúcsra), vagy Csehország csalódása a Vrbětice-i robbantás kapcsán.

Aztán ott van a még régebbi amerikai-német vita (amerikai szankciók az Északi Áramlat 2 projektben részt vevő német cégekkel szemben). A háttérben ugyanakkor ott van az USA-EU vita (Kína miatt, kisebb részt Irán miatt), és van egy USA-Törökország feszültség is (Szíria, Izrael és a törökök által vásárolt S-400-as rakétavédelmi rendszer miatt).

A NATO, bár továbbra is működőképes, és Macron kijelentése az agyhalottságról túlzásnak tűnnek, a Szövetség valóban szétziláltabb, mint korábban. (…)

Afganisztán esetén (…) pedig a szövetségeseknek rá kellett jönniük, hogy az Egyesült Államokra nem lehet teljes mértékben számítani. Maga dönt, a saját érdekei szerint, amivel azonban gyengíti saját befolyását a világban, gyengíti az amerikai érdekeket régóta biztosító globális intézmények helyzetét.

De Amerika nem hátrál meg, álláspontját inkább racionalizálja. Oroszországra Ukrajnával, Kínára Tajvanon keresztül fejt ki nyomást, Európára pedig a NATO segítségével.

(…) Az amerikaiak a szövetségesein, ezért a szlovák kormányok elfogadták az afganisztáni és iraki háborúkban való részvételt, ezért veszünk részt küldetéseken a Baltikumban, ezért szervezi javarészt a NATO a védelmünket. A Szövetség az alapja továbbra a védelmünknek, és lojálisan viselkedünk, amerikai technológiát veszünk….

De fel kell tennünk a kérdést: hajlandók lennénk továbbra is így viselkedni, és viselni a költségeket és a vállalni a kötelezettségeket, ha a NATO helyett az USA védelmére hagyatkoznánk csak? Az új kétoldalú védelmi megállapodás ugyanis ezt lehetővé teszi. (….)

DenníkŠtandard.sk, O zmysle vojenskej dohody s USA, keď v NATO rastie napätie a vnútorné rozpory