Knechtová: A társadalomban általános frusztráció uralkodik. Az utcai tüntetéseken résztvevő emberek gennyező sebek

Nyitókép:

(…)

Melyek voltak a társadalmunkban azok a legnagyobb gyengeségek, amelyekre ez az év mutatott rá?

   

A covid mindenből kihúzza a gennyet, ami rosszul van beállítva. Minden rossz dolgot előhoz az emberi és a partneri kapcsolatokból, az olyan tabuizált témákból, mint az otthoni erőszak és a mentális zavar, illetve abból is, hogy az állam miként tekint a kultúrára. Ezek a fekélyek gennyeznek, és most az összes genny kijön belőlük.

Egyrészt ez jó, mert az energiák és kapcsolatok megtisztulnak. Most sok időnk van arra, hogy tudatosítsuk, milyen fontosak a családi kapcsolatok. Átszűrjük a körülöttünk lévő embereket, és ezen a folyamaton mindenki átmegy. A covid mindnyájunknak tükröt tart, és úgy gondolom, a tisztítás még egy ideig el fog tartani.

Nagyon sok ember frusztrációba és depresszióba süllyedt. Ön hogyan őrzi meg a belső békéjét ezekben a nehéz pillanatokban?

Azzal, hogy átestem a koronán, tudatosítottam, hogy egyáltalán nem nyilvánvaló dolog a reggeli tele energiával történő ébredés. Tudatosítottam, hogy milyen fantasztikus dolog érezni annak az ételnek az ízét, amit eszek, és milyen nagyszerű dolog, amikor semmim sem viszket és képes vagyok úgy felmenni a lépcsőn, hogy nem kapkodom a levegőt. Ezek az apróságok tesznek boldoggá.

(…)

A zenei világ a streaming szolgáltatásoknak köszönhetően megváltozott. Ez megkönnyítette vagy inkább megnehezítette a zenészek életét?

Minden korszaknak megvan a sajátossága. A szüleim generációjának zenészei a kommunizmusban éltek, ahol cenzúrázták őket és nem utazhattak. Mi már egy más fázison mentünk keresztül, és ma már mindenki mindenhol bemutathatja magát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha sok követőm van az Instagramon, akkor az összes el fog jönni a koncertemre, és nem jelenti azt sem, hogy ha gyakran játsszák a rádiók a dalaimat, akkor az összes jegyet eladom a turnémra.

Ez a korszak nagyon specifikus. Csak azok mennek át a rostán, akik kitartanak és olyan dolgokat csinálnak, amit mások nem, továbbá karizmatikusak és autentikusak. A lehetőségekből most sokkal több van, de a rosta lyukacskái jóval kisebbek.

(…)

Amióta Ön a zenei életben tevékenykedik jócskán megnőttek a közösségi oldalak számai, és megnőtt azoknak a hatereknek (gyűlölködők) a száma is, akik eddig anonimitásban voltak. Ezzel hogyan lehet megbirkózni?

Az anyukám egyszer azt mondta: minden csoda három napig tart, és ez így is van. Mi magunkban hordozzuk ezeket a gyűlölködő kommentárokat, egész nap ezen gondolkodunk, miközben a hater kiszűri a haragot, odaír valami aljasságot és fütyül az egészre. Nem is sejti, hogy ezzel mennyi rossz energiát hagy maga után. A zenei világban is sokan inkább a homokba dugják a fejüket, mert nem akarnak megosztóak lenne, pedig én úgy gondolom, hogy nem szabadna csendben maradnunk, és igenis fel kellene emelnünk a hangunkat.

Mikor szólalt meg utoljára?

Amikor az Instagramon közzétettem egy bejegyzést a kultúra helyzetével kapcsolatban, mert szükségét éreztem annak, hogy felhívjam a figyelmet arra, mi is létezünk, de senki sem foglalkozik velünk. (…) A személyes válságukat és frusztrációjukat élő beszólogatók már egyáltalán nem érdekelnek. Ha hülyével vitatkozol, akkor nincs esélyed nyerni.

Az utcai tüntetések is a társadalomban keletkezett általános frusztráció következményei. Az emberek azok a bizonyos gennyező sebek. Ők is szenvednek, de ezt másképpen nem tudják kifejezni, ezért nem mutogathatunk rájuk ujjal. Ők valamilyen oknak a következményei, ami mindenhol ott van körülöttünk.

SME.sk, Knechtová: Ľudia z protestov sú ranou, ktorá hnisá. Príčina je všade okolo nás