Kovács Tibor: Az erőforrás átka – mondjunk le mi az országot torzító erőforrásátokról!

Nyitókép forrása: dw.com

(…) A keleti tagállamokban a politikai élet gyakori témája a korrupció. Országonként eltérő mértékű, de a régió nem képes meghaladni a problémát. Míg nyugati és északi országokban az újságok címoldalára ritkán kerülnek ilyen ügyek, itt szinte mindennaposak.

Olyan átok ez, amelyet a hétköznapi emberek az élet és politika természetes velejárójának tartanak. A pártok hívei felmentik vezetőjüket, mondván, a másik oldal pont olyan, de szinte biztosan szerepet játszik a megengedő hozzáállásban, hogy a politika mások pénzét lopja. Röviden: a nyugatiak pénzét juttatja magyaroknak. A korrupció ilyen mértékű növekedésében természetesen szerepet játszik a régió történelme, amely szinte predesztinálta arra, hogy

a pénzügyi források kiapadhatatlan áramlása, „erőforrásátokká” váljon. (…)

(…) Ez pedig paradoxont hoz létre: az kormányozhat stabilabban, nagy gazdasági- és médiatámogatással, aki hatékonyabban csapolja meg az EU-alapokat. Amikor egy ilyen kormányt levált egy korrupcióellenes párt, nehéz helyzetbe kerülhet, a másik oldalon ugyanis olyan anyagi előny van, amilyet becsületes politikával nehéz ellensúlyozni. Csak intézményesített korrupció segítségével tudná tehát legyőzni ellenfele „networkjét”.

   

Ez a paradoxon az élet más területein is létrejön, a siker elsősorban nem a teljesítményhez, hanem a korrupcióhoz kapcsolódik. A becsület hátrányos viselkedéssé válik. A korrumpálni nem hajlandó vállalkozó sikertelen lesz, a hálapénzt nem fizető beteg hiányt szenved.

(…) A társadalom nem a teljesítményben, versenyben, hanem a kapcsolatok erejében hisz. Könnyű járadékvadász jövedelemre vágyik a nehéz versenyben megszerezhető helyett. Amin egyáltalán sem kell csodálkoznunk: ki ne szeretne könnyen és kockázatmentesen sikert? Márpedig a rendszerváltás óta végzett kutatások tanúsága szerint a fiatalok nagy többsége a sikerhez a kapcsolatokat tartja elődlegesnek, nem a teljesítményt.

Egy ilyen társadalomban az EU-s alapok erőforrásátka felerősíti a negatív tendenciákat. A rendszerváltás utáni sikeres emberek példái azt mutatják, a vagyon megszerzésének legegyszerűbb módja a politikai kapcsolatokra épített üzlet.

Nem a legjobb egyetemeken, nem a tudományban, kultúrában vagy gazdaságban elért eredmények számítanak, hanem az, ki tudja a politikusok bizalmát elnyerni, vagy pedig – a másik oldalról nézve – mely kör képes megszerezni a politikai hatalmat.

A sikerhez tehát a legrövidebb út a politikán át vezet. És ez már az élet egyre több területére igaz.

(…)Nem véletlen, hogy az így meggazdagodott vállalkozók szinte egyáltalán nem tudnak a nemzetközi piacon érvényesülni, mert amit ők tesznek, az nem vállalkozás, hanem járadékvadászat. A társadalmi problémát főként az okozza, hogy mindez sajátos belső agyelszívást hoz létre.

Elveszi tőlünk a pénznél fontosabb erőforrásunkat: a kreatív, versenyképes embert.

Sokan, akik alkalmasak lennének a versenypiacon akár nemzetközi sikerekre, inkább politikai kapcsolatokat építenek. Ez elszívja az innovációra és versenyre képes fiatalok jelentős részét, azok javát pedig, akik ebben nem szeretnének részt venni, külföldre üldözi. A kapcsolatok nélküli, hátrányos helyzetű, világvégi falvakban élő fiatalok között pedig tovább növeli a motiválatlanságot, mert a kitöréshez a teljesítmény és tehetség önmagában kevés. (…)

A teljes írás:

Valasz.hu, Az erőforrás átka – mondjunk le mi az országot torzító EU-pénzekről!