Marco Rossi: Merem állítani, ha Azerbajdzsánban nyerünk, a walesiektől nem kapunk ki

Nyitókép: nemzetisport.hu/Dömötör Csaba

– Három hete a Magyar Labdarúgó-szövetség közgyűlésén Csányi Sándor azzal fordult önhöz, ha egy mód van rá, csapatával nyerje meg az Azerbajdzsán és a Wales elleni Európa-bajnoki selejtezőt. Teljesíthető az elnök kérése?

– Bármennyire is szeretném, nem garantálhatom, hogy begyűjtjük a hat pontot. A futballban sosem lehet tudni, mit hoz a holnap. Azt azonban ígérhetem, mindent megteszünk, hogy mindkét mérkőzésen győzzünk.

– Mekkora esély van rá?

– Bármi megtörténhet. Főleg akkor, ha kellő önbizalommal lépünk pályára.

   

(…) Helyzetünket azonban nehezítik az időjárási körülmények, nagy meleg és magas páratartalom vár ránk. Az azeriek hozzá vannak szokva, mi kevésbé. Ezért is örülök, hogy már két nappal a mérkőzés előtt útra kelünk, kicsivel több időnk lesz akklimatizálódni. Merem állítani, ha ott nyerünk, a walesiektől nem kapunk ki. Noha sajnos háromezerrel kevesebben lesznek a Groupama Arénában, így is biztosan fantasztikus hangulat lesz a mérkőzésen.

– Ez az, amiről a kinevezésekor álmodott?

– Igen! Csodálatos volt megtapasztalni azt az légkört, amely a horvátok elleni meccs alatt és után uralkodott. Szeptemberben vezethettem először szövetségi kapitányként a magyar válogatottat, egyebek mellett azt szerettem volna elérni, hogy a csapat nyerje vissza a szurkolók szeretetét. Úgy érzem, eljutottunk odáig, hogy a nemzeti együttes körüli atmoszféra teljesen megváltozott, az emberek újra hisznek a csapatban. Bízom benne, hogy az idén még hátralevő mérkőzéseken semmi olyan nem történik a lelátón, amiért újabb büntetést kaphatnánk az UEFA-tól. (…)

– Arra már most is tud felelni, Azerbajdzsánban mi kell a győzelemhez?

– Hit, fegyelem, szervezettség, no és egy-két gól. Az persze a legkevesebb, hogy az elejétől a végéig küzdünk. Szenvedélyes ember vagyok, azt szeretem, ha mindnyájunkról lerí az elszántság. Olyan cél lebeg a szemünk előtt, amelyért érdemes jóformán mindent feláldozni. Egyetlen meccsen sem engedhetjük meg magunknak, hogy az ellenfél jobban akarja a sikert, mint mi! Rossz hozzáállást eddig egyszer érzékeltem, az észtországi Nemzetek Ligája-mérkőzésen, de azt megbeszéltük. A címeres mez szent, a játékos legyen büszke magára, hogy felhúzhatja, egyúttal tegyen meg mindent azért, hogy az érte szorítók is büszkeséget érezzenek.

(…)

– Bakiban, majd jövő kedden Budapesten hány pontot kellene szerezni ahhoz, hogy elkönyvelhessük: jó esélyünk van a kijutásra?

– Legalább négyet. A horvátok legyőzését követően azt mondtam, az azerbajdzsáni mérkőzésünk lesz a legfontosabb, nos, a walesiek elleni találkozó után szívesen kijelenteném, hogy a soron következő, Szlovákia elleni összecsapás lesz a legfontosabb. S bárcsak az utolsó játéknap előtt is elmondhatnám ugyanezt… Mindennél jobban vágyom arra, hogy jövő nyáron tétmeccseket játszhassunk a Puskás Arénában!

Kétezertizenhat nyarán, a Honvéd edzőjeként megtapasztaltam, mekkora boldogságot jelent Magyarországnak, hogy a válogatottja Eb-n szerepel, elképesztő volt, ahogy egy nemzet „megőrült”. Akkor még nem sejthettem, hogy ebben a selejtezősorozatban már szövetségi kapitányként tehetek azért, hogy a történelem négy éven belül ismételje önmagát. Lassan egy esztendeje, hogy kineveztek a válogatott élére, azóta minden áldott nap eszembe jut, mekkora lehetőséget adott nekünk a sors. És esküszöm, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy éljünk vele.

nemzetisport.hu – Marco Rossi: Merem állítani, ha Azerbajdzsánban nyerünk, a walesiektől nem kapunk ki