Marian Kechlibar: Franciaország erősen jobbra sodródik a multikulti hatására

Nyitókép forrása: independent.co.uk

Franciaország egy év múlva új elnököt választ. A belpolitikai helyzet rendkívül érdekes (…), a felmérések sosem kaptak még akkora figyelmet, mint most. A kérdést, hogy Emmanuel Macronnak sikerül-e megvédeni mandátumát, lehetetlen megmondani, de az összkép önmagában is igen érdekes.

A legutolsó IFOP-felmérés a potenciális jelöltek közé felvette Éric Zemmourt, egy jobboldali értelmiségit, akinek indulása egyelőre még nem biztos. (Paradox módon, ha győzne, Franciaország első algériai származású elnöke lenne … ). A legutóbbi felmérés eredményei igen szemléletesen mutatnak rá arra, hogyan változott meg Franciaország 2000 óra.

Az egyelőre hivatalosan nem is induló Zemmour az első körben 5,5 százalékot kapna, vagyis többet, mint a szocialisták jelöltje, az egész országban ismert párizsi főpolgármester, Anna Hidalgo. A zöldek színében induló Yannik Jadot szintén 5,5 százalékon áll, és a kommunista (mert máshogy nem nevezhetjük) Jean-Luc Mélenchon  9 százalékot kapna. Ez esetben a baloldal és jobboldal aránya a jelöltek listáján 20:80, főleg, ha nem teszünk különbséget az egyes pártok között gazdaságpolitikai irányultság szempontjából, hanem csak a franciák által nagy súllyal bíró kulturális és identitás-kérdéseket figyeljük.

Leegyszerűsítve, a multikulturalizmushoz hű jelöltekre csak minden ötödik francia választó adná le voksát – pedig egy olyan nemzetről beszélünk, amely igencsak multikutrális. Az IFOP felmérése arról árulkodik, hogy még a bevándorló gyökerekkel rendelkező választók sem feltétlenül a mai európai fősodor értelmezésében vett multikulti hívei, ami ugyebár a több iszlámot jelenti. Mindent összevetve sokan épp azért költöztek Franciaországba, mert a francialéttel szimpatizáltak, és ezt nem is szívesen adnák fel.

Franciaországban is végbement az értékváltás, amely során a hagyományos baloldal fokozatosan olyan posztmodern „woke” témákat tett magáévá, mint a genderideológia, a migráció támogatása, a multikulturalizmus, az élet miden állandójának megváltoztatása (nyelv, közlekedési táblák) megváltoztatása a minél nagyobb inkluzivitás céljával. Az Egyesült Államoktól eltérően azonban az itteni baloldal átesett a ló túloldalára: a politikai tér itt más, a francia lakosság nem küzd akkora kisebbrendűségi érzéssel történelmi múltja miatt. A jelenség fejlődésbeni eltérését Franciaország gazdasági problémái erősítik fel.

Végül is, minden posztmodern igényt le lehet redukálni az „adjatok több pénzt” elvárásra, a francia államkassza és adófizető azonban már nem tud több pénzt szétosztani. (…)

Nagy-Britannia uniós kilépése óta két valóban erős ország maradt Európában: Németország és Franciaország. A német közélet ideológiai szinten egyelőre főleg a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik, amelynek fő támogatói, a Zöldek nem is titkolják vonzódásukat a multikultihoz. Franciaországot azonban egyre inkább foglalkoztatja saját identitásának jövője, és ezen a téren erőteljesen jobbra tolódott. (…)

Ez azt is jelenti, hogy a jövőben sem lesz egyetértés az európia migrációs és menekültügyi politika kérdésében. Ez egyrészt jó hír: egy ilyen helyzetben legalább senki sem tudja ránk erőltetni a kötelező betelepítési kvótákat és a harmincon túli „tizenéveseket”. Másrészt azonban ez a nézetkülönbség meg kell hogy jelenjen Németország és Franciaország viszonyában is. A görög kormány Párizs hallgatólagos jóváhagyásával továbbra is visszahajtja az embercsempészek „mentőcsónakjait” a török felségvizekre, a német NGO-k pedig Berlin szintén hallgatólagos jóváhagyásával folytatják  az embercsempészek ügyfeleinek líbiai partokról Olaszországba szállítását. (…)

DennikStandard, Francúzsko sa v multi-kulti posunulo silne doprava