Market Garden 1944: „A szövetségesek a győzelem mámorában szenvedtek” – interjú

Nyitókép: Brit hadifoglyok a  „Market Garden” hadművelet idején. (Erich Wenzel – Bundesarchiv)

Antony Beevor brit történész [Bernard] Montgomery [tábornagy], a „Market Garden” hadművelet ideje alatt elkövetett hibás döntéseinek okairól és következményeiről. A beszélgetést Armin Fuhrer készítette.

Fuhrer: Dr. Beevor Úr! A szövetségesek szemszögéből a „Market Garden” hadművelet valójában adta önmagát, amitől a háború időtartamának jelentős lerövidülését várták.

Beevor: Habár a „Market Garden” hadművelet ötlete valóban egy igazán vonzó terv volt, sajnálatosan az egoizmus vette át a döntő szerepet. Montgomery tábornagy egyfajta lehetőségként tekintett rá, hogy a szövetségesek stratégiája felett átvegye az irányítást. Azzal számolt, hogy Eisenhower ezáltal arra kényszerül, hogy őt bízza meg a Németország felé indítandó fő csapásmérő irány parancsnokságával, amennyiben csapatai elsőként kelnek át a Rajna folyón. (…)

   

Fuhrer: Milyen súlyos hibák terhelik Montgomeryt?

Beevor: Tökéletes ellentmondás, hogy Montgomery, aki valójában óvatos parancsnok hírében állt, egy ilyen kockázatos játékba kezdett. Montgomery csekély tapasztalattal rendelkezett egy légidesszant akció sikeres végrehajtásához, mégis ragaszkodott hozzá, hogy a szövetséges légiszállítású hadsereg az ő terveit kövesse, és annak az elvnek is ellent mondott, hogy hasonló esetekben a légierőnél van az utolsó szó joga. Túl későn ébredt rá, hogy tervének felvetései hamisak voltak.

Az első hullámban bevetett erők mintegy fele kényszerült a ledobási- és landolási zóna védelmére, hogy a következő napon érkezők biztonságos földetérését biztosítani tudja, amivel a meglepetés ereje – a könnyű fegyverzetű légicsapatok legnagyobb előnye –  kétségtelenül elveszett. Ehhez adódik, hogy a német légelhárító ütegek közelsége miatt se az amerikai, se a brit szállítógépek nem tudtak a hidak közelébe juttatni ejtőernyős- vagy siklórepülős egységeket.

Fuhrer: Tehát a gyors előrehaladás feltételei kedvezőtlennek bizonyultak?

Beevor: Montgomery vonakodott hallgatni a holland tisztek azon figyelmeztetésére, hogy a poldert [alacsonyan, a tengerszint alatt fekvő terület, megj.] átszelő úton való előrenyomulás veszélyeket rejt, ugyanis a németek ezeket a vonalakat mindkét oldalról könnyedén tűz alá vehették és eltorlaszolhatták. Maga George Patton tábornok, de fogságba esett német tábornokok is elképedtek Montgomery azon elhatározásán, hogy Németországot északról támadja meg, ahol csapatait Európa legnagyobb folyóinak legszélesebb szakaszán kellene átvezetnie, és a holland, valamint a belga kanálisokról még nem is beszéltünk. Ezek együttese még egy visszavonuló ellenség számára is világos védelmi pozíciót jelentett. (…)

Fuhrer: Miért becsülte alá ennyire Montgomery a németek harcértékét?

Beevor: Montgomery mellett „Boy” Browning tábornok, a szövetséges légiszállítású hadsereg parancsnoka is komolyan alábecsülte a németek azon képességét, hogy [az ellenfél] hihetetlen gyorsasággal és kíméletlen priorizálással képes reagálni. Az önelégültség odáig fajult, hogy a szövetségesek 1944. szeptember elején, a normandiai harcokat követően, a „győzelmi mámor” nevű betegségben kezdtek el szenvedni. Meggyőződésük volt, hogy a Wehrmacht gyakorlatilag legyőzetett (…). Azonban figyelmen kívül hagyták a német haderő azon különleges képességét, hogy az a vereség után is képes talpra állni. (…)

A szövetséges tábornokok ráadásul a Hitler elleni, július 20-i merényletkísérletet úgy értelmezték, hogy az a hadsereg, amely saját vezetője halálát kívánja, a szétesés szélén kell, hogy álljon. Nem ismerték fel, hogy a kísérlet kudarcával a nemzetszocialisták végleg átvették az irányítást a Wehrmacht felett (…).

Fuhrer: Milyen komolyabb hibákat vétettek még a szövetségesek?

Beevor: Jóllehet, a szövetségesek is azt az elvet vallották, hogy egy előre előkészített haditerv csak az ellenséggel történő első összecsapásig érvényes, a teljes „Market Garden” hadművelet sikere a tervek óraműpontosságú végrehajtásától függött. Azonban már az első nap délutánján összeomlott a kommunikáció, ami később végzetes következményekkel járt. Az ejtőernyősök rádiói túl gyengének bizonyultak és a légiirányító csoportok a vadászbombázók és ellátógépek koordinálásával voltak elfoglalva – ám hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ők is rossz rádiófekvenciát kaptak.

Fuhrer: Meglepte, hogy a németek ilyen gyorsan erősítést irányítottak a térségbe?

Beevor: A német katonai logisztika rendkívül hatékonyan működött, ha nem zavart be a nemzetszocialista bürokrácia. De az arnhemi csata alatt még önmagán is túltett, ha figyelembe vesszük, milyen gyorsasággal csoportosította át Model vezértábornagy a páncélostartalékokat és a muníciót Németországból a frontra.

Fuhrer: Hogy befolyásolta a „Market Garden” hadművelet a háború további alakulását?

Beevor: Az akció kudarca azt jelentette, hogy a Rajnán csak a következő év tavaszán került sor az átkelésre. De a 2. brit hadsereg is egyfajta zsákutcában találta magát. Az egyetlen út kelet felé Wesel városán át vezetett a Rajnán túlra. Ami azt illeti, Montgomerynek kezdetektől ezen a ponton, és nem Arnhemnél kellett volna próbálkoznia.

Sir Antony Beevor brit történész, a második világháború történetének egyik leginkább elismert szakértője. Német nyelven 2018-ban jelent meg „Arnhem – Harc a Rajna hídjaiért 1944” című könyve.

Forrás: „Sie litten an einer Sieg-Euphorie”. In: Militär & Geschichte Nr.1 (2021), 17.

Fordította: Orbán Gábor, MA