Martin Hanus: Az MKP radikalizált formában, a 19. század szellemiségét életre keltve akar visszatérni a parlamentbe

Nyitókép: felvidek.ma

Az MKP radikalizált formában akar visszatérni a parlamentbe, a szlovák politikának pedig kemény szavak nélkül, megfogontoltan kellett volna válaszolnia.

(…)

   

SMK: Magyar körzetet akarunk Dél-Szlovákiában

Tény és való, hogy Trianon századik évfordulója alkalmából a magyar határon kívül történtek a legnagyobb provokációk. Klaus Johannis liberális román elnök néhány héttel ezelőtt azzal vádolta meg az ellenzéki szociáldemokratákat, hogy a magyar kisebbség képviselői Orbán Viktor segítségével titokban Erdély elszakításáról tárgyalnak. Természetesen egy abszurd koholt vádról volt szó, ami nem Orbánnal, hanem a román belpolitikai harccal hozható összefüggésbe.

A második provokációra Szlovákiában került sor, amikor az MKP a pozsonyi várban megrendezett ünnepélyes eseményen átadta Igor Matovič kormányfőnek a magyar közösség Memorandumát.

Az MKP ismét éltre keltette a 19. század szellemiségét: úgy, ahogy Štefan Daxner és társai 160 évvel ezelőtt, úgy az MKP is azt kéri, hogy ismerjék el a magyarokat államalkotó nemzetnek Szlovákián belül (és ez a Szlovák Köztársaság Alkotmányának preambulumába is kerüljön bele), engedélyezzék egy magyar körzet létrehozását, amelyet a szlovákiai magyarok igazgatnának, ezenkívül azt is kérik, hogy a hivatalokban és a bíróságokon hivatalos nyelvként használhassák a magyar nyelvet.

Az egész akció azonban tragikomédiába torkollott, ugyanis az MKP ideiglenes elnöke, Őry Péter által a kormányfőnek átnyújtott Memorandumot Matovič azonnal Berényi Józsefnek, az MKP volt elnökének adta át azzal, hogy ismertesse meg őt a dokumentum tartalmával, amiről maga a meglepődött Berényi sem tudott semmit.

Minden bizonnyal nem az ideiglenes elnök, Őry Péter személyes kezdeményezéséről volt szó, hiszen a Memorandumot az MKP vezetősége – Bárdos Gyula, Csáky Pál, Farkas Iván, Menyhárt József – írta alá.

(…)

Az MKP radikalizációja, ami az új szimbolikus mázzal lényegében az autonómia programot kívánja leporolni, két megjegyzést érdemel.

Lecke a bugárverő Matovičnak

Igor Matovič részéről remek ötlet volt, hogy a magyarok számára oly fájdalmas évfordulót azzal akarta megtisztelni, hogy száz szlovákiai magyart meghívott a pozsonyi várba. A jó akart gesztusáról volt szó, amit az MKP jelenlévő képviselői kihasználtak. Matovičot ez szemmel láthatóan sokkolta, hiszen nem számított ilyesmire, és az MKP akcióját „tenyérbe köpésnek“ minősítette.

Matovič számára visszafelé sült el, hogy a magyar politikai képviseletről ahisztorikusan gondolkodott – az MKP nagyon közel állt hozzá, hiszen az MKP Matovičhoz hasonlóan szintén árulónak tartotta Bugár Bélát. (…)

Matovič (…) a választások előtt hangosan gondolkodott egy OĽaNO–MKP koalícióról egyrészt azért, hogy ne vesszenek kárba a magyar szavazatok, másrészt azért, hogy bosszút álljon Bugáron és elsüllyessze a Most-Hidat. Matovič ezzel saját maga rontotta el a rendezvény ünnepélyes lefolyását.

Miért van szükségünk Bugár projektjére Bugár nélkül

Az MKP ugyan egymás után már negyedszer nem került be a parlamentbe, de sikerült neki elérni egy nem kevésbé fontos célt. A Most-Híd elsüllyesztése után ismét – több mint tíz év után – a szlovákiai magyarok legerősebb pártja lett.

Ennek azonban meglesznek a következményei. Az MKP-ból hiányzik egy olyan vezér, autoritás, mint amilyen csaknem 30 éven keresztül Bugár Béla volt a magyar közösség számára. Valószínűleg emiatt lesz továbbra is rákapcsolva a Fideszre, mint ideológiai és pénzforrására, és láthatóan ebben a szellemben kívánja megfogalmazni a nemzeti programját is.

Természetesen az MKP sokkal rosszabb helyzetben van most, mint 15 évvel ezelőtt. 1990 óta a szlovákiai magyarok száma 120 ezerrel csökkent, százalékban kifejezve mintegy 11%-ról kb. 8%-ra.

(…)

Ezért a gyengülésért az MKP a hibás, ugyanis a párt a vidéki választókra és a folklórra épít, miközben ezen a szinten felül már nem tud inspiratívvá válni. Az, hogy a kisebbségi képviselet csődöt mondott, soha nem mutatkozott meg annyira, mint az utolsó választások során: még Dunaszerdahelyen is a választók 60%-a adta a szavazatát az MKP-ra és a Most-Hídra együttesen. Sok dunaszerdahelyi magyar inkább szlovák pártra szavazott, nagyrészt az OĽaNO-ra.

Az MKP vélhetően úgy értékelte ki a helyzetet, hogy az egyre inkább mélyülő választói könnyelműségre és a Most-Híd mélyzuhanására a programjuk radikalizációjával válaszolt annak árán is, hogy a szlovák politikai palettán izolációba került.

A szlovák politikának és Igor Matovič kormányfőnek erre a helyzetre nyugalommal és békével kellene válaszolnia a most-hidas politikusokkal együtt. A szlovák érdek az, hogy Bugár projektje Bugár nélkül tovább éljen, máskülönben ha az MKP elveszi a Most-Híd választóinak maradékát és mozgósítani fog az autonómia programjával, ismét fenn fog állni a veszélye a szlovák–magyar kapcsolatok romlásának az országon belül.

Amennyiben a Most-Híd továbbra is életben marad 2–3% körül, akkor az MKP egyedül továbbra sem lesz képes arra, hogy bejusson a parlamentbe, sőt kénytelen lesz választás előtti koalíciót egyeztetni a Most-Híddal, ami az MKP radikális szárnyat azonnal elfojtaná.

Bugár Béláról az utóbbi években a legrosszabb metaforákban beszéltek. De az üzenetét – a magyarok helyzetének javítás a Budapesttől való függés és az autonómiáról való álmodozás nélkül – az elkövetkezendő években fogjuk teljes mértékben értékelni.

Postoj.sk, Martin Hanus: Trianon/Orbán rečnil, že Maďari to Západu nezabudnú, a SMK prišla s maďarským Okolím