Nagy József: Csak a felvidéki magyarok jogainak külföldi követelése az elítélendő?!

Kettős mérce, ami Pozsonyon át elér Brüsszeltől Budapestig, avagy reakcióm a reakciókra…

Nem terveztem ismét ostorozni I. Korčokot újabb magyarellenes kirohanásáért, hiszen megtették már azt elegen. Azt azonban, hogy ki mire használta ki ezt a “lehetőséget”, csak így utólag láthatjuk…

Sajnos akadtak, akik mögéálltak az SNS-t és Kotlebáékat szélsőjobbról előző SaS véleményének, miszerint egy külföldi (vagy csak magyarországi?) politikus NE ADJON feladatokat egy másik országnak.

   

Erre kell  reagálnom, mert bizarr azt látni, hogy az önmagukat európéernek tartók utasítják el a leghangosabban a külső politikai nyomásgyakorolást, miközben a más országok kioktatásának gyakorlata nem Magyarország, hanem az EU ?? és a progresszív nyugat standardja.

Vagy csak a felvidéki magyarok jogainak külföldi követelése az elítélendő?!

Ha az gond, hogy az ilyen “beavatkozás” rövidtávon akár árthat is (sicc!) a szlovák- magyar viszonynak és értékrendi kérdés, akkor vajon az is felmerül-e, hogy az adópolitikába, a gyereknevelési jogokba vagy csak úgy, a belpolitikába való nyílt külső (EU-s vagy EU-s tagországi) beavatkozás, feszültségszítás nem növeli-e megengedhetetlen módon a feszültségeket az egyes tagországokban?! (pl. Magyarországon) Vagy akár éppen a nem kívánt irányba mozdítja el a választási eredményeket. Vagy az más , mert azt a liberálisok “EGYEDÜLI HELYES” meggyőződése szentesíti?

Mindezt írom abból kiindulva, hogy igenis emberjogi kérdés a kitelepítés is és igenis elmaradt szlovák etikai feladat a megbékélési gesztus hiánya. Mégpedig előremutató feladat, hiszen meredeken javíthatná a két nemzet belső és nemzetközi kapcsolatait is.

Minderre kívánatos a nyomásgyakorlás, hogy ha másképp nem megy! És már fél évszázada nem megy.

Facebook: Nagy József bejegyzése