Papp Sándor MKP kongresszusi beszéde (Teljes)

Nyitókép: MKP Fb-oldala

Tisztelt kongresszus!

Papp Sándor vagyok, Nógrád vármegyéből, a 785 éves Kalondáról.

Ahogyan egy kéményseprő ismerősöm mondaná: Engedjétek meg, hogy a barátságunkból, meg a koromból adódóan, tegezzelek benneteket.

   

Hallani fogtok tőlem meghökkentő és merész kijelentéseket, amihez talán nem szokott a fületek ilyen helyen. De egyszer már nevén kell nevezni a dogokat, ha meg akarunk újulni.

Ha!, meg akarunk újulni!
Két dolgot akarok tehát:
ma őszintén beszélni és holnaptól dolgozni.

Vágjunk hát bele!

Én egy egyszerű felvidéki magyar vagyok, 56 éves. Katolikus, családos ember, 31 éve nős, 2 felnőtt gyerek apja.

Népfőiskolával rendelkezem, azaz rengeteg az élettapasztalatom.
Sok negatív tulajdonságom van, de ezeket most eltitkolom.
Amit pozitívumként elmondhatok magamról: Nem voltam részese a kommunista ügynökhálózatnak. Az erkölcsi bizonyítványom és az általam vezetett egyesület erkölcsi bizonyítványa is tiszta.

Po slovensky hovorím plynule, hravo zvládnem rétorickú úroveň slovenských politikov. Ak mám nejaké problémy, tak niekedy je to slovosled. Obzvlášť milujem vety bez samohlások, ako napríklad: Strč prst skrz krk!

A rendszerváltozáskor, 26 évesen lettem az Együttélés Politikai Mozgalom polgármestere egészen 98-ig, két cikluson át. 2000 óta pályázatíró és régiófejlesztési szakember vagyok.

Az elmúlt 20 évben több millió eurót sikerült a régiónkba hoznunk a mi munkánk által is az önkormányzatoknak, a kórházaknak vagy akár a kis falusi egyesületeknek. A koordinálásommal 13 önkormányzatnak van testvértelepülése szerte a Kárpát Hazában, de Nyugat-Európában is, olyan autonóm tartományokban, mint a spanyolországi Galícia, vagy az olaszországi Szicília. A Baross-pályázat első körében 80 gazdának írtunk sikeres projektet.

Andrea feleségem az egyre több tagtelepüléssel bővülő nógrádi Ipoly-völgye EGTC ügyvezetője. Réka lányom polgármester, Gergő fiam meg két helyen is dolgozik.

Az én akaratomból 95-tól a mai napig Kalonda közterületén ott lobog a magyar zászló.
A 90-es években többször is szerepeltem az országos választási listákon, 2000-ig aktív OT-tag voltam, onnantól hátrahúzódtam a régiómba, teret adtam a teret követelőknek… 2010 óta ismét járási elnökségi tag vagyok. Tavaly a sorozatos kudarcok fölötti hirtelen felindultságomban már majdnem kiléptem a pártból, de Csúsz Péter nem engedett el. Pedig ha akkor tudta volna…

Én ma itt nem a mindenkire köpködő zajos kisebbséget képviselem. Nem azért állok itt, hogy botrányt okozzak. Mi értelme lenne? Ez a párt az én pártom is. Ott voltam a születésénél és nem akarom látni a korai halálát. Gyógyítani szeretném az MKP-t, veletek együtt.

Én ma itt a csendes többséget képviselem. Akiknek a nagy része megfásult és elégedetlen. Én ebből a csendes többségből akarok kritikus tömeget gyúrni! Nem valakik ellen, hanem valami mellett! Vagyunk egy páran, akik rendszerszintű változást akarnak és ezt meg is fogjuk csinálni. De erről majd később.

Szóval ez a csendes többség most kivár. Várja, hogy eljusson hozzájuk egy emberi szó. Várják azt az elfogyott, elhagyott, egy-két elfelejtett szót. De ezek a szavak nem lehetnek üres szólamok. Sokan azt mondták nekem az elmúlt hetekben: ha már bevállaltad, akkor menj, és mondd el nekik, hogy ha minden így marad, akkor mi befejeztük. Nincs több erőnk már reménykedni. És kérdezd meg tőlük a valóságot. Mert azt tudnunk kell. Tudni akarjuk, hogy mi a tervük velünk! Mert már nincs hova hátrálni, nincs hova átállni!

A tagjaink mondják ezt nekünk, nektek! Mások meg azt üzenték nekem: ne lázíts! De a valóság megismerése és kimondása nem lehet lázítás ebben a pártban!
Legyünk hát ma őszinték és tárgyszerűek egymáshoz!

Ezért most tanulságként el kell mondanunk pár rosszul sikerült történetet a rosszul működő rendszereinkről. Álmodni sem mertünk arról a fantasztikus támogatásmennyiségről, amely az Anyaországból érkezik a számunkra minden évben.

Szinte zavarban van az ember tőle.

Hivatalos adatok szerint évente 30 millió euró támogatást kap a felvidéki magyarság különböző programokra Magyarországról. A Baross-pályázatokon keresztül további 10milliót eurót, de a Barosst most hagyjuk. Szóval 30 milió euró.

Ennek az összegnek a 88%-a nem nyilvános pályázatok útján kerül a Felvidékre.
Ha valaki egy komolyabb szinten szeretne tenni a régiójáért, akkor nincs más esélye, mint beállni a kérők sorába, előzgetni, ha tud, illetve bejutni egy zárt rendszerbe, a kiemeltek, kivételezettek közé.

Ebben a rendszerben tehát az évi 30 millió euró azt jelenti, hogy nagyjából 60 eurót invesztálunk 1 darab felvidéki magyarba, hogy az megmaradjon magyarnak. Ez egy 300 lelkes kis faluban évente 8.000 eurót jelent, egy Dunaszerdahelyen 1millió eurót…

Azt is mondhatnánk, hogy 60 eurós fejkvóta rendszerrel működik a felvidéki támogatási rendszer.
Látjátok ti ezt a pénzt a falvaitokban, városaitokban??? Ha igen, akkor azt olyan módon elköltve, felhasználva, hogy az valóban segítette az ott élő magyarok megmaradását?!

Tudjátok, ha ennek a pénznek ha csak a fele!, ha csak 4-4ezer eurócska eljutna a sok-sok kis faluba mindenévben, és ha ott okosan!, STRATÉGIA, CÉL ÉS TERV alapján lenne évente felhasználva, micsoda eredményeket érhetnénk el?!
De nem! Nekünk nem kell stratégia, nem kell terv!

Mondok egy nagyon demagógnak tűnő példát, de gondoljatok bele:
Mi ezekből a támogatásokból inkább elköltünk 200.000 eurókat egy-egy nagykoncertre, miközben ennyi pénzért például a szlovák ingatlanügynökségek megvesznek 10 öreg családi házat, amelyek az elhunyt nagyszülők után maradtak meg például Zoboralján, vagy bárhol máshol! És nem magyaroknak adják el azokat a házakat! Ugye tudjuk, hogy ezzel milyen károk érik a kisközösségeinket!

És ez a folyamat így megy évek óta! Ez a valóság! Vígan megyünk tönkre, mint a rossz dzsentrik! Elmulatjuk a pénzt, a talajt kihúzzák a lábunk alól, a házainkat meg megveszik a fejünk fölül!

Látszólag a pénzről beszélek, lehet, hogy mindenki csak a pénzt hallja ki a mondataimból, pedig dehogy!: a saját mindennap megélt csallóközi, nógrádi vagy bodrogközi életünkről beszélek! Nem arról beszélek, hogy ne legyenek vidám rendezvényeink. Arról beszélek, hogy ezeknek csak akkor van értelme, ha mellette legalább akkor hangsúllyal folyik az ÉRDEMI SZAKMAI MUNKA.

Még egy tanulságos példa: Mi, a 220 lakosú Kalondán 2003-ban kezdtünk fesztiválokat rendezni. Saját rizikóra, kizárólag saját pénzből! Meg voltam róla győződve, hogy ilyen kezdeményezésekkel erősítjük a magyar öntudatot a régiónkban.

Magyar Ünnep lesz! Nálunk az 1.500 fős közönség volt a maximum, mert szórványrégióról beszélünk. Csakhogy én a produkció előtt megbeszéltem például Pataki Attilával, hogy ez most itt nem csak egy Edda-koncert lesz, hanem egy szertartás, magyaroknak! És a koncert végén felment a színpadra a 40 székely vendégünk és együtt zengett a magyar meg a székely himnusz, zenekar-székelyek-közönség, és zuhogott az eső, és folytak az emberek könnyei! És másnap kérdezték Losoncon tőlem még mindig a koncertünk hatása alatt lévő „titokmagyarok”, hogy mikor lesz a következő koncert, mert olyan jó volt 2 órára megint magyarnak lenni! 2 ÓRÁRA! És akkor esett le a tantusz, hogy mi ezt így nem jól csináljuk. Ez így nem hatékony! Mert én nem azt akarom, hogy csak 2 órára legyenek magyarok, hanem egy egész életen át!

Gondoljuk csak át! Semmi olyan koncepciónk, stratégiánk, semmi olyan tervünk nincs a felvidéki magyarság számára amelyet működtetnénk! Aki-kapja-marja alapon működünk szinte minden téren!

Ennek így csak egyetlen várható eredménye lesz: mérgezett viszonyok, kliensrendszer, morgás, lázadás, botrányok. Kell ez nekünk?! Kinyírjuk önmagunkat! A hiénák meg közben vihognak rajtunk és kérnek egy kávét…

Tudjátok, hogy miért jelöltettem magam erre a tisztségre? Családi okok miatt. Az említett felvidéki magyar családokban fellelhető okok miatt. Hogy megoldjuk a dilemmájukat, miszerint érdemes-e magyarnak maradni a Felvidéken. MERT NAGYSZERŰ DOLOG, HOGY A JELZETT TÁMOGATÁSOKBÓL RENGETEG ÉPÜLETET IS FELÚJÍTUNK, MEGÉPÍTÜNK, DE HA AZ EMBEREK LELKÉT, A KÖZÖSSÉGEINKET NEM ÚJÍTJUK FEL, AKKOR NEM ÉR AZ EGÉSZ SEMMIT!

Mert innen kell újra építkeznünk tisztelt barátaim. A családoktól az országos közösségig. Mert másképpen nem fog menni, csak folyamatos gyógyterápiával!
Csak fentről szervezett paktummal, csak konglomerátummal, csak frakciókkal, csak árnyékkoránnyal nem fog menni.

A néppel kell kezdeni. És én azért vagyok itt, hogy erre indítványt tegyek, megoldást javasoljak!
Számomra ez a hely, ez a pár perc egy eszköz ahhoz, hogy egy csapattal együtt elérjük azt, hogy felhatalmazást kapjunk tőletek a munkára.

110 ezer választó, 110 ezer magyar ember legfelsőbb politikai fórumától kérünk felhatalmazást, hogy elkezdjünk egy olyan munkát, amelyről sokan beszélnek, sokan óhajtják, de igazából senki nem vette a bátorságot, hogy belevágjon. MI BELE AKARUNK VÁGNI, úgy, hogy abban a legfontosabb tényezők TI LESZTEK! Minden járásban, minden régióban!

Már 10 éve létezik egy általam és mások által is elkészített szakmai anyag, amely bátran lehet a nemzetstratégiai koncepciónk keretanyaga is, de több társamnak is van remek szakanyaga ehhez a munkához. Többször, több fórumon is próbáltuk meggyőzni a politikai és társadalmi vezetőinket, hogy vitassuk meg és kezdjük el alkalmazni ezeket a módszereket, mert láttuk, hogy a fejetlenség sehova nem vezet. Nem volt rá fogadókészség, így hát most teszek még egy próbát.

Ez a STRATÉGIA, egy merőben új, egyszerűségében logikus, régióspecifikus (ez nagyon fontos!) és hatékony módszer ahhoz, ÉS MOST FIGYELJ!, hogy ELKEZDJÜK VÉGRE KIÉPÍTENI ALULRÓL, MINDEGYIK RÉGIÓBAN A FELVIDÉKI MAGYARSÁG BELSŐ ÖNRENDELKEZÉSÉT, FOKOZATOSAN, MINDENKIVEL! Mindehhez persze kell egy csapat, tapasztalt, kipróbált emberfőkből, akiknek nem csak a szakvégzettségük van meg a munkához, de többéves politikai, szakmai tapasztalatuk is a hús-vér valóságból. Én ezt a csapatot gyűjtöttem az elmúlt hetekben, én így készültem a mai napra.

A CSAPATOM egyes tagjai itt ülnek közöttetek, szinte minden régióból, járásból. Nem titok ezeknek az embereknek a neve, de ha majd eljön az ideje, színre lép mindenki. Viszont a tűzbe teszem mindenkiért a kezem! Fontos része a csapatnak a budapesti szakértőink, és remélhetőleg majd partnerünk lesz a pozsonyi kormányhivatal jövőbeni illetékes MKP-s tisztviselője is, hiszen ez mindannyiunk érdeke.

Mi hosszútávra tervezünk és az a célunk, hogy az MKP ne aprózza fel azt a rendkívüli erejét, amely még mindig megvan ebben a pártban, csak hozzáértő emberek kellenek ahhoz, hogy ezt a szunnyadó, el-elhaló erőt felélesszék.

Ehhez akarunk mi hozzájárulni. Egy olyan munkát akarunk elvégezni, amely eredményeképpen a felvidéki magyarok újra erőt fognak képviselni!

Fontos tudnotok, hogy nem egy egyszeri, egyszer használatos projektben gondolkodunk, hanem a folyamatos, koordinált, ellenőrzött, sikeres stratégiai munka a célunk.

Lehet, most kísértést éreztek majd legyinteni azzal, hogy „na ez úgyse fog menni!”, és én most a kis értés helyett egy nagy egyetértést kérek tőletek.

Tisztelt Kongresszus!

Erre a munkára kérek én most az MKP Országos Kongresszusától, tőletek felhatalmazást! Megerősítjük a pártunkat, és a következő 1 évben fokozatosan magunkhoz rántjuk majd a tévelygőket, elszedjük a bizonytalanokat az ellenfeleinktől és mi fogjuk a jövőben diktálni a tempót és tartani a gyeplőt!

Előterjesztek tehát egy határozat-javaslatot.
A szöveg rövid és egyértelmű.
Bármiféle módosítását, a határozat kiherélést nem javaslom.
Vagy ez a határozat, vagy semmi!

HATÁROZATI JAVASLAT

Az MKP Országos Kongresszusa határozata

Az MKP Országos Kongresszusa döntött egy önálló szakmai tanács létrehozásáról.
A tanács megnevezése: Felvidéki Nemzetstratégiai Tanács.
A Tanács elnöke az Országos Kongresszus felhatalmazásával Papp Sándor, Kalonda, Losonci járás.
A Tanács elnöke az Országos Kongresszusnak felel a munkájával, tehát a Tanácsot az Országos Kongresszus hozza létre, illetve szüntetheti meg.

A Tanács tagjait az elnök határozza meg, az MKP országos elnökének tudomásával.
A Tanács létrehozásának célja, 3 hónapon belül egy olyan szakmai stratégia kidolgozása, amely alapjaiban megreformálja a felvidéki magyar társadalom jövőbeni működését, és egyben nagyban hozzájárul az MKP pozícióinak a megőrzéséhez a felvidéki politikai és a társadalmi életben.

A Tanács elnöke felhatalmazást kap az Országos Kongresszustól a Magyar Kormány és a Szlovák Kormány illetékeseivel való szakmai értekezésre, egyeztető tárgyalásokra, azzal a céllal, hogy az érintett kormány-illetékeseket bevonja a szakmai munka folyamatába.

A Tanács tagjainak száma maximum 20 fő. Tagjai lehetnek pártonkívüli felvidéki magyarok és anyaországi szakemberek is.

A Tanács folyamatosan tájékoztatni fogja az MKP országos elnökét és a nyilvánosságot a tevékenységéről és a Tanácsban zajló munkafolyamatokról.

Előterjesztő: Papp Sándor
Farnad 2020. július 18.