Peter Morvay: A Most-Híd jelöltlistája a párt kétségbeesésének és menthetetlenségének a bizonyítéka

Nyitókép: TASR/Michal Svítok

Bugár Béla elmondása szerint a februári parlamenti választásokra összeállított jelöltlista annak a bizonyítéka, hogy a Most-Híd nemcsak szóban, de tettekben is az együttműködés pártja. A Most-Híd jelöltlistája valójában a teljes kétségbeesés, valamint a pártvezetés és magyar kisebbség körében oly régóta népszerű politikus menthetetlenségének a bizonyítéka.

„Azért mert én így döntöttem” (…) – válaszolta Bugár az Új Szó azon kérdésére, miért éppen Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter lett a Most-Híd listavezetője.

   

Bugár sokkal erősebb szükségét érezte annak, hogy megmutassa, még mindig ő a rettenthetetlen pozíciójú pártelnök, minthogy Érsekből egy kicsit is megbízható jelöltet faragjon, illetve gyengítse azt a kényszerbenyomást, miszerint Érsek nem más, mint Bugár bábja, akinek az a feladata, hogy a főnöke helyett kivédjen néhány golyót.

Két racionális oka van annak, hogy miért éppen Érsek lett a Most-Híd listavezetője. Az egyik ok az, hogy teljesen odaadó Bugárral szemben, hiszen a politikai karrierjét a somorjai honfitársának köszönheti. A másik ok pedig előre jelzi, hogy miről is fog szólni a Most-Híd választások előtti kampánya –  ez a párt biztosította Dél-Szlovákiának a régóta elhagyatott közlekedési infrastruktúra kiépítéséhez szükséges forrásokat.

Leegyszerűsítve: a Most-Híd igenis elért valamit és az „áldozat“ – ahogy Bugár prezentálja a Smerrel és az SNS-szel közös koalícióban való maradást – igenis megérte, hiszen mindez valódi és tagadhatatlan hasznot hozott a szlovákiai magyaroknak.

(…)

Amennyiben a kampányokon ismét Bugár fogja felhívni magára a figyelmet, akkor teljesen felesleges lesz a közte és az Érsek között bekövetkezett csere. Sőt, a választók számára zavaros lesz az egész helyet, Bugár imázsát pedig egy megbízhatatlan manipulátorként fogja megerősíteni.

(…)

A Most-Híd jelenleg arra fizet rá, hogy Bugár nem engedte meg egyetlen olyan politikus kinevelését sem, aki veszélyeztethetné a pozícióját, így a pártnak rajta kívül nincsenek is ténylegesen ismert politikusai.

(…)

Bastrnák Tibor, Komárom egykori polgármestere az utóbbi időben a himnuszbotrány kapcsán szerzett magának „hírnevet“. Illetve azzal, hogy egyetlen olyan kérdésre sem tud konkrét választ adni, ami a pártja állásfoglalásával kapcsolatos. A saját közösségében manapság az alkalmatlanság, a tanácstalanság és az elvtelenség mintaképe.

Jakab Elemér nem csak a magyar közösségben számít a politikai seftelés szimbólumának. Jakab hatodik helye a jelöltlistán a nép teljes megvetését bizonyítja, ezenkívül a Most-Híd önismeret-hiányának a szimbóluma.

Turócszentmárton egykori elismert polgármesterének, Andrej Hrnčiarnak a most-hidas jelöltlistán való szereplése annak a mintaképen, hogy mivé is lett a párt szlovák szárnya. (…)

A tizedik helyen szereplő Fehér Csaba pedig annak a mintapéldája, hogy a Most-Hídban már egyáltalán nem fontosak az ideológiák és az ideák. (…) Fehér az MKDSZ elnökeként azért kapott ilyen előkelő helyet a jelöltlistán, hogy a magyar közösség irányába azt bizonyítsa, a Most-Híd tényleg egy olyan párt, ami együttműködésre és egységre törekszik a kisebbségek körében. De mivel a magyar kisebbség körében is közismert tény, hogy a Most-Híd azért szorgalmazta az MKDSZ-szel közös szövetséget, hogy szavazatokat vegyen el az MKP-tól, ezért a Fehérre kiosztott szerep valószínűleg nem fog működni.

A Most-Híd azon kétségbeesett igyekezet, hogy bárkivel, akivel lehet, szövetséget kössön, nagy valószínűséggel el fogja űzni a kisebbségi választók egy részét. Főleg azokat, akik valóban hittek abban, hogy létrejöhet egy olyan polgári elveken alapuló magyar párt, amely őszintén igyekszik leküzdeni az etnikai határokat.

Denník N, Peter Morvay: Kandidátka Mosta ukazuje, aká zúfalá a nepoučiteľná strana je