Petra Procházková: Szergej Lavrov, a férfi, aki éppen kockával dobálgat a biztonságunkról

Nyitókép: SITA/AP

Félnek tőle, tisztelik, de táncolni nem akarnak vele. Ki az a férfi, aki a világ küzdőterén a legnagyobb játszmát játssza Oroszország nevében?

(…)

   

Előkelően arrogáns

„Nem fogunk a végtelenségig várni“ – jelentette ki egy ingerülten türelmetlen ember tónusával, amikor az éves ünnepélyes sajtótájékoztatóján az Egyesült Államok írásbeli válaszára várt az Európa biztonságát érintő orosz javaslatokkal kapcsolatban. Ellenkező esetben de facto háborúval fenyegetett.

Pontosan ilyen Szergej Lavrov. Éles, mint a borotva, előkelően arrogáns, agresszív és öntelt. Mindemellett azonban nagyon intelligens és művelt, egy szovjet hivatalnoknő és egy örmény férfi friss megjelenésű 71 éves fia.

Manapság nagyrészt ő a felelős azért, hogy a világ egy újabb háborús konfliktustól kezdett el félni. És úgy tűnik, hogy mindezt élvezi. Állítólag ő a világ egyik legrettegettebb diplomatája, és egyben az egyik legjobb is. Még az ellenségei is csodálják.

Amikor Vlagyimir Putyin elnök 2004. március 9-én kinevezte külügyminiszternek, még senki sem sejtette, hogy mi várható az akkor 50 év feletti, rendezett, remek angoltudással rendelkező férfitől.

A Szovjetunió ismert Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Egyetemén, a kémek és a felderítők, valamint a remek diplomaták keltetőhelyén tanult. A szovjet külügyi tárcánál dolgozott, ahol nemcsak a szovjet diplomáciai mórest sajátította el, hanem a tökéletes angol- és franciatudást, illetve a szuahéli nyelvet is. Mire elérte a karrierje csúcsát, a nagyhatalom szétesett, és az, ami maradt belőle, térdre zuhant.

Lavrov a kivételes intelligenciájának és az erős önbizalmának köszönhetően tudott alkalmazkodni. Azok közül a politikusok közül, akik a bolsevik államban nőttek fel és a múlt század 90-es éveinek demokratikus káoszában váltak felnőtté, ő volt az, aki a leginkább összekötötte azt, amire emlékezett azzal, amit a posztkoloniális korszak kért.

Lavrov a szimbóluma a régi, jó orosz diplomáciának és az új, durva, gátlástalan orosz külpolitikának is, ami a múlt századból származik. Már amennyiben ezt még diplomáciának lehet nevezni.

Tango Lavrovval

A sziklaarcú és megvető tekintetű férfi elérte azt, hogy ne tűnjön archaikusnak, épp ellenkezőleg, magabiztos, modern diplomatának tűnik, aki mintha mellesleg történelmet is írna.

(…)

Átélte hazája fejlődésének különböző szakaszait, ezért azt szeretné, ha többé soha senki nem kényszerítené térdre.

Nem zavarja, ha nem kedvelik, neki elég, ha félnek tőle. Rex Tillerson egykori amerikai külügyminiszter egykor a tangóhoz hasonlította az amerikai–orosz kapcsolatokat.

„Lavrovval nem alkotnék egy párt a táncparketten“ – jelentette ki Tillerson. Mire az orosz miniszter gyorsan azt válaszolta: „Az anyám megtiltotta, hogy férfiakkal táncoljak“.

Lavrovról sok mindent állítanak. Például azt, hogy sohasem mosolyog. Valóban nem tömegszórakoztató, de tud viccelni. Ha nevet, akkor a saját humorán.

Az önbizalom az egyik legfőbb fegyvere. Azt az érzetet kelti, hogy tévedhetetlen, amivel jelentős mértékben tudja idegesíteni az ellenfeleit, akiket gúnyosan „barátoknak“ és „partnereknek“ nevez.

(…)

„A lavrovozás” nem látszódhat

(…)

Lavrov élvezi, hogy rossz lehet. Azt akarja, hogy a világ féljen tőle, és azok a miniszterek, akik abban a tisztességben részesülnek, hogy tárgyalhatnak vele, diazepámhoz (nyugtató hatású gyógyszer – szerk. megj.) nyúljanak.

(…)

Annak ellenére, hogy a Lavrov vezette orosz diplomácia a múltban nagyon sok kompromisszumot kötött, lavírozott, ha úgy tetszik „lavrovozott“, és megtalálta az arany középutat, annak sosem szabadott látszódnia.

Lavrov kívülről olyan, mint egy márványoszlop, vagy inkább egy vasbeton kocka. Szerinte Oroszország csak akkor hátrálhat meg, ha azt a nyilvánosság nem látja, és a másik fél ígéretet tesz arra, hogy azt soha senkinek nem fogja elmondani.

(…)

Putyinnak most sokkal nagyobb szüksége van Lavrovra, mint korábban bármikor. A humora, a félelemkeltő pillantása, és annak a benyomásnak a keltése, hogy az igazság, az igazságosság és a jog a lövészárkok orosz oldalán van.

SME.sk, Sergej Lavrov, muž, ktorý práve hádže kocky o našu bezpečnosť (píše Petra Procházková)