Pór Károly: Nemcsak nyelvében, futballjában is él a nemzet – akkor is, ha kikapunk

(…)

Ugyan miért utazik valaki mozgáskorlátozottként a Csallóközből Budapestre, hogy aztán a kerekesszékében ülve, görögtűzzel a kezében guruljon a stadionhoz és belekiabálhassa az éterbe, amerre megy, hogy „Ria, ria, Hungária!”? Egyáltalán, miért jön el egy felvidéki magyar a nagyszombati, sima vereség után a magyar–szlovákra, miben bízik?

Azt is nehéz elmagyarázni a „nem beavatottaknak”, miért emel többemeletnyi, Mátyás királyt ábrázoló drapériát a meccs előtt a magasba a magyar szurkolótábor. Mi köze a labdarúgáshoz Mátyás királynak és a fekete seregnek? Miért olyan fontos a felvidéki magyaroknak a kettős kereszt jelképe, hogy a kereszttel ellátott egyenpólóban vonuljanak a meccsre? Hogy jön ide Trianon? Miért éneklik meglett férfiemberek egy futballmeccsen felváltva a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt és azt a kilencvenes évekbeli popslágert, hogy az Éjjel soha nem érhet véget?

   

(…)

Magyarországon a labdarúgás sokkal több, mint sport. Pavel Hapal, a szlovákok szövetségi kapitánya is kiemelte a meccs után, hogy mennyire szeretik a magyar emberek ezt a sportot. A futballmeccseken tapasztalható szurkolói szenvedélyben – például hogy valaki három, szlovákoktól elszenvedett vereség után a negyedikre is elsők között veszi meg a belépőjegyet vagy hetekig dolgozik egy koreográfián, amely néhány percig látható csak – minden benne van, ami a magyar embereket jellemzi.

(…)

Azt pedig az anyaországi magyaroknak nehéz elmagyarázni, mit jelent határon túli magyarnak lenni. Mit érezhet az az ember, akit a helyi többség idegennek tekint a saját szülőhazájában, ott, ahol az ősei születtek és éltek ki tudja, mióta? Mit jelent nekik Magyarországra jönni és beállni a vendégszektorba, mert ők itt sem érezhetik igazán itthon magukat?

Szerk.megj: A felvidéki magyar tábor egy része a vonulás előtt:

Számukra a nem magyar névsorrend, egy hiányzó ékezet, egy rosszul megfogalmazott mondat sokkal fájóbb tud lenni, mint azt gondolnánk, mert ők az ilyen „apróságokon”, az anyanyelvük használatán, az azért folytatott mindennapos harcokon keresztül élik meg a magyarságukat. No meg azon keresztül, hogy Budapesten meccsre menet az Üllői úton azt éneklik:„…mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág.”

Ahogy Nagyszombat után is írtuk, miattuk igazán fájó a vereség, miattuk, akiknek ismét testközelből kellett végignézniük a szlovák drukkerek örömujjongását és kell majd végighallgatniuk otthon, munkában, iskolában, mindenhol, hogy a magyarok már megint vereséget szenvedtek a szlovákoktól.

(…)

Viszont éppen a határon túli magyarok miatt is kell küzdeni az Eb-ért, mert az Eb-n már nincs vendégszektor, ott már, ahogy 2016-ban is láthattuk, összekapaszkodva szurkol az egész nemzet – mert nálunk a labdarúgás tényleg több mint sport.

Pór Károly: Nemcsak a nyelvében, futballjában is él a nemzet – akkor is ha kikapunk