Privát Szoba – Nemzetpolitika… múlt, jelen, jövő?!

Nyitókép: reprofoto (youtube)

„Közélet tabuk nélkül!”- a héten újra a megszokott helyszínről a megszokott időben került sor a Privát Szoba immár 24. adására. Téma ezúttal a nemzetpolitika volt, melyhez 3 elismert szaktekintély mondta el pro és kontra érveit:

Duray Miklós (közíró, nyug. docens-Együttélés PM alapítója-volt parlamenti képviselő),

Garaczi Imre (történész-tudományos folyóiratok főszerkesztője-publicista-egyetemi tanár),

Varga Norbert (közgazdász-szociológus-egyetemi docens).

   

A műsorvezetői székben ezúttal is Samu István (tanár-társadalomkutató) foglalt helyet.

Az első részben arról esett szó, hogy a vendégek mit értenek a nemzetpolitika fogalma alatt. Duray szerint lényegében egyfajta „fedőnévvé” alakult, amelyet a pártpolitikai megnevezés helyett használnak, illetve a fogalomnak sok esetben meghatározhatatlan korlátai vannak, és pontos értelmezéséhez elengedhetetlen a pontos nemzetstratégiai kialakítása is.

Garaczi a múltat villantotta fel, és kitért arra, hogy a náció fogalma az elmúlt 600-800 esztendő során milyen kemény küzdelmet folytatott a történelem körforgásában. Szerinte a nemzetpolitikára napjainkban is kihatnak ezek a történelmi veretek.

Varga többek között az identitástudat fontosságát lebbentette fel, szerinte ugyanis tisztában kell lenni azzal, hogy a hétköznapokban hogyan fogalmazzuk meg önmagunkat, és a körülöttünk élőket.

A beszélgetés első részében további történelmi okfejtésre került sor a nemzetállamok létrejöttétől az 1989 utáni politikai oldalak nemzetstratégiához való attitűdjeinek és történelmi eseményeken át egészen a jelenlévők személyes tapasztalataiig.

A második részben a jelenre fókuszáltak a vita résztvevői. Garaczi a 2010 óta fennálló magyar kormány, az elcsatolt határon túli nemzetrészekhez való kapcsolatát firtatta, illetve, hogy a nagybirodalmak tevékenysége milyen hatást gyakorolt és gyakorol mindmáig az egyes nemzetállamok történéseire. Hangsúlyozta a geopolitikai szemszög meghatározottságának fontosságát.

Duray az 1990-91 táján létrejött visegrádi együttműködés kezdeményezését hozta szóba, amely Antall Józsefhez köthető, és napjainkban a V4-ek szövetsége egyre inkább kezd felértékelődni, és mindez pozitív hatással lehet a nemzeti megmaradásra is. Ezen kívül úgy véli, előbb-utóbb ki kell terjeszteni a V4-es együttműködést a régi Osztrák-Magyar Monarchia területi modellje szerint, mivel így egyrészt fékezni lehetne a globalista terjeszkedést, másrészt egyetlen érdekövezetbe tartoznának a szétszakított magyarok is.

Varga szintén kitért a jelenlegi magyar kormányra, véleménye szerint annak nincs semmiféle nemzetpolitikája, és szerinte Magyarországnak egy másfajta politikai szerkezetre kellene átállnia. Alkotmányos berendezkedésének meg kell változnia, mivel így pártpolitikává minősül az egész kormányzás, és a határon túli magyarok, akik szavaznak a magyar országgyűlési választásokon, azok nem csak a saját közösségükön belül váltanak ki negatív megosztást, hanem a magyarországi lakosok körében is.

Ezen a ponton kisebb szóváltás alakult ki Varga és Duray között, ugyanis utóbbi a politikai megosztottságot nevezte a probléma gyökerének, nem pedig a politikai berendezkedést. A vita tovább folytatódott, főként a határon belüli-határon túli magyarok megosztottságának kérdéskörében. Garaczi felhozta többek között az Európai Unió esetét, amely kapcsán a csatlakozáskor az a hit élt sokakban, hogy így majd létrejöhet a határokon átnyúló nemzeti összetartozás, de a gyakorlat nem ezt igazolta. Ennek okai is részben a múltból fakadnak.

A harmadik részben a jövő került terítékre. Varga ebben a részben felhozott egy érdekes kezdeményezést, amelynek lényege, hogy ki reprezentálja a magyar nemzet egységét. Eszerint az elképzelés szerit ez a személy a köztársasági elnök lenne, akit közvetlenül kellene megválasztani, és a választáson a világ magyarsága is képviseltethetné magát, és itt igazán kijöhetne a határon túli magyarok választójoga. A kezdeményezésbe beletartozna továbbá a kétkamarás parlament bevezetése is Magyarországon.

Duray egy régi kezdeményezést hozott fel példaként, amely szerint létre kellene hozni egy magyarok által alkotott világtanácsot, – amelynek bárhol a világban élő magyar emberek lehetnének a tagjai magyar állampolgárság megléte nélkül – és ez lenne az ún. Nemzeti Kamara.

Garaczi az új, technikai módszerekre hívta fel a figyelmet, amelyeket akár a magyarság jövőjének szolgálatába lehetne állítani, valamint úgy vélekedett, hogy elengedhetetlen párbeszédet folytatni a nemzetpolitika jövőbeni alakulásáról.

Aki további részletekre kíváncsi, az ezen a linken megtekintheti az adást teljes terjedelmében:

Varga Dávid