Putyin egykori beszédírója: Ő nem egy briliáns stratéga. Úgy gondolkodik, mint egy kém, és mindenhol ellenséget lát - Körkép.sk

Putyin egykori beszédírója: Ő nem egy briliáns stratéga. Úgy gondolkodik, mint egy kém, és mindenhol ellenséget lát

2022. Már. 16. 12:14

Nyitókép: Mikhail Klimentyev, Sputnik, Kremlin Pool Photo via AP

 

Abbas Galľamov politológus és politikai tanácsadó. 2000 és 2001 között Vlagyimir Putyin orosz elnöknek dolgozott, majd 2008 és 2010 között szintén, amikor Putyin kormányfő volt. Galľamov az interjúban arról beszél, hogyan változott meg Putyin, miként becsülte alá Volodimir Zelenszkijt, és mit gondol arról, hogy Oroszország egyszer demokrácia lesz.

 

Húsz évvel ezelőtt dolgozott Putyin elnöknek, majd 2008 és 2010 között Putyin beszédíró csapatának egyik tagja volt. Milyen volt akkor Vlagyimir Putyin, és kivé vált azóta?

 

Nekem az volt a legerősebb benyomásom róla, hogy ő egy abszolút racionális és logikus ember, aki nem hoz nyilvánosságra semmilyen érzelmet. Azt mondanám, hogy egy jó menedzser volt. (…) Akkor még senki sem gondolta volna, hogy egyszer érzelmi döntéseket fog hozni, és nem lesz hajlandó meghallgatni az ellentétes nézeteket. (…) Úgy tűnik, hogy amíg döntési fázisban van, addig más nézeteket is meghallgat, de abban a pillanatban, amikor már meghozta a döntését, másokét elutasítja és csak a saját nézeteit erőlteti minden áron.

 

Ezt úgy kell érteni, hogy az ukrajnai offenzívával kapcsolatos döntése érzelmi alapú volt?

 

Biztosan. Meg kell értenünk, hogy ő nem tervezett nagy háborút. Az, ami történt, és ami jelenleg történik, őt éppen úgy meglepte, mint millió más embert. Ő csak belpolitikai okokból akart feszültséget szítani. Neki nem a NATO, Ukrajna és a külpolitika volt a tét. Neki otthon vannak problémái. Csökkent az értékelése, a népszerűsége és a legitimitása. Abban a pillanatban, amikor nincs az asztalon külpolitikai téma, csökken a népszerűsége.

 

(…) Putyin a 2024-es választások felé közelít, és tudjuk, hogy alkotmánymódosítással elérte, hogy újra indulhasson. Ez meggyengítette, és ezt nagyon jól tudja. Ezért húzza elő a külpolitikai kártyát, mert abban a pillanatban, hogy megjelenik az ellenség, az oroszok összezárnak az orosz zászló alatt, elfelejtik a hazai problémákat, Putyinra pedig erős vezetőként tekintenek, aki megvédi őket a külső veszélytől.

 

(…)

 

A NATO-nak adott decemberi ultimátumával és az ukrán határ közelében történő ólálkodásával decemberben rögtön négy százalékkal emelkedett az értékelése, majd február elején szintén. (…)

 

Rájött, hogy ez működik, és elkezdte fokozni a feszültséget. Csakhogy elszámolta magát. Az én véleményem szerint talán nem is akarta átlépni az ukrán határt. Ő úgy gondolta, hogy megfélemlíti a NATO-t és Ukrajnát, akik majd félelmükben teljesítik néhány követelését, ő pedig viheti a győztes zászlót. Csakhogy nem ez történ, és megértette, hogy vesztesnek fog tűnni. Így elismerte a Donyecki és a Luhanszki Köztársaságot. Mivel ez nem volt meggyőző győzelem, ezért megtámadta Ukrajnát. Azt gondolta, hogy ott majd megismétlődik a krími forgatókönyv. Nem számított ellenállásra. Azzal számolt, hogy Zelenszkij elmenekül, helyére egy oroszpárti elnököt ültet, és mire a Nyugat észhez tér, mindennek vége lesz. Bedőlt a saját propagandájának, miszerint Ukrajna egy működésképtelen ország és egy művileg kialakított nemzet, ami gyenge hadsereggel rendelkezik.

 

Ez azt jelenti, hogy Putyin messze nem olyan zseniális stratéga, mint ahogyan azt Nyugaton vélik.

 

Ő soha nem volt briliáns stratéga, nagyon sok stratégiai hibát vétett. Lehet, hogy jó taktikus, talán meg tudja oldani a taktikai problémákat, de stratégiai szempontból gyakran hozott rossz döntéseket.

 

Úgy véli, hogy Putyin valóban hisz abban, hogy a katonák Ukrajna „nácitlanításáért“ harcolnak?

 

Ahogy én ismerem, nem tartom kizártnak, hogy az egészet csak kitalálta. Lehet, hogy azt mondta, ez egy jó motívum. Ő az egész világot ellenségnek tekinti. Ő mindig úgy gondolkodik, mint egy ellenségekkel körülvett kém. Ő nem is politikus. Számára Oroszország egy eszköz az ellenséggel szembeni harchoz, és mindenkiben ellenséget lát. Lehet, hogy valamilyen szinten hisz a nácitlanításban, mert ha valamiben hiszel, akkor könnyebben tudod játszani a játékodat.

 

(…)

 

Eddig úgy tűnik, hogy Putyin nem szándékozik meghátrálni. Folyamatosan feszegeti a Nyugat határait. Először az atomveszély, aztán a biológiai és kémiai fegyverekkel való fenyegetés, majd támadás a NATO katonai támaszpontja ellen. Mi jön még?

 

Ez az ő játéka. Történetesen racionális. Megértette, hogy Zelenszkij nem fogja feladni, és Ukrajna nem fog kapitulálni. Neki pedig győzelemre van szüksége. Az egész politikai túlélése erről szól. Meg kell értenünk, hogy ő nem engedhet meg magának egy vereséget, főleg nem Ukrajnától. Hát mit csinál? Megpróbálja megfélemlíteni a Nyugatot, hogy azok meggyőzzék Zelenszkijt, fogadja el Putyin ajánlatát. (…)

 

(…)

 

Az Ön feltételezése szerint Putyin eljuthat odáig, hogy megtámadjon egy NATO-tagországot? Van egyáltalán egy olyan határ, amit nem hajlandó átlépni?

 

Nem hinném, hogy olyan rossz lenne a helyzet, hogy megtegyen ilyesmit. Ő nem áll készen arra, hogy meghaljon. Ha megtámadna egy NATO-s tagországot, akkor az egész NATO támadást intézne ellene, és ez számára egyenlő a halállal. Úgy, mint mindenki számára. Ha azt érezné, hogy teljesen kilátástalan a helyzete, megtenné. De számára nem olyan rossza a helyzet. Egy NATO-tagország megtámadása számára az utolsó lehetőség.

 

(…)

 

Putyin készen áll arra, hogy kompromisszumot kössön? Egy olyan kompromisszumot, amit aztán eladhat az oroszoknak?

 

Az, amit a NATO-tól és a Nyugattól kér, pontosan az, amit úgy szeretne prezentálni az orosz nyilvánosság előtt, mint az a valami, amit elért.

 

Evidens, hogy nem fog tudni mindent elérni.

 

Amíg nem ér el mindent, folytatni fogja a háborút. Ezért hív most zsoldosokat az arab országokból. Ő nem térhet vissza az oroszok elé üres kézzel. Ez azt jelentené, hogy neki végleg befellegzett. (…)

 

(…)

 

Ön szerint hogyan látja Putyin Zelenszkijt? Úgy beszél róla, mint egy komédiásról, drogosról, holott lényegében ő lett a szabad világ vezetője.

 

Emiatt őrjöng. Számára ez személyes vereség. Ő tündökölt az erős férfi, a világvezető, a világ leghatalmasabb politikusának szerepében. Most pedig itt van ez a komikus, aki nem csak szembeszállt vele, de szinte földbe is döngölte. Putyin ezt sosem fogja megbocsátani Zelenszkijnek. Gyűlöli őt, még Navalnijnál is jobban. Putyin jól tudja, hogy alábecsülte. Ez maga az orosz tragédia.

 

(…)

 

Az oroszok nem értették meg Zelenszkijt. Ő színész, az oroszok pedig színpadot és közönséget adtak neki. Az egész világ figyelme rá irányul. Az oroszok mindent előkészítettek számára, ő pedig csillog. És nem fogja feladni még akkor sem, ha az életébe fog kerülni. Ezt a játékot végig fogja játszani. Ez egy ókori tragédia, amelyben ő játssza a főszerepet. Putyin meg csak álmodhat róla.

 

Azok után, amiről beszéltünk, úgy gondolja, hogy Oroszországban még lehet egyszer demokrácia?

 

Oroszország egyszer liberális demokrácia lesz. Putyin nem fog azonnal távozni, még egy ideig hatalmon marad, talán élete végéig. Ez tíz-tizenöt év. Aztán egy összetett átmeneti időszak fog következni, de egyszer vége lesz ennek a politikai machizmusnak. (…)

 

Az szabad világ egyesült, nyomást gyakorol Oroszországra, a kis demokratikus Ukrajna pedig sikeresen dacol a hatalmas autokráciával szemben. Ez egy csoda. Szerintem hosszú távon a világ és Oroszország jövője is ígéretes, ha csak Putyin nem nyomja meg azt a bizonyos piros gombot.

 

Denník N, Putinovi písal prejavy: Nie je to brilantný stratég, uvažuje ako špión a všade vidí nepriateľa

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!

Szóljon hozzá!

Kövessen minket