Rossi: Senkit nem hívok meg a válogatottba azért, mert kedvelem

Nyitókép: nemzetisport.hu/Szabó Miklós

Mennyit változott az élete azóta, hogy kiderült, 2020-ban nem volt jobb edző önnél Magyarországon?

Ó, semennyit – indította a Nemzeti Sportnak adott interjúját a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi, aki a január 11-i, M4 Sport – Az Év Sportolója Gála keretében tudta meg, hogy az év edzőjének választották. – Hatalmas elismerésnek tekintem, hogy a legtöbb szavazat rám esett, de ettől még maradok, aki voltam. Ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy a díj nem elsősorban nekem szól, hanem annak, amit a válogatott tavaly elért. A labdarúgás a legnépszerűbb sportág szinte a világ minden pontján, Magyarországon egyenesen imádják az emberek. Ez bizony sokat számít, amikor valamiben nem a gólok vagy a pontok, hanem a szavazatok döntenek.  (…)

Gyanítom, boldogan duplázna.

   

Legfőképp azért, mert ez azt jelentené, hogy a magyar válogatott ebben az évben is legalább annyira jól teljesít, mint tavaly. Nem lesz könnyű, de azt senki sem tiltja, hogy merjünk nagyot álmodni.

Az erőltetett őszi menet után az elmúlt két hónapban jutott némi idő a pihenésre?

(…) Kollégáimmal folyamatosan figyeljük az ellenfeleket, és természetesen a mieinket is. A legtöbb bajnokság a rövid téli szünet után újraindult, örömteli, hogy a kerettagok zöme már játékban van. Az előttünk álló időszakban lényeges, hogy mindenki játéklehetőséget kapjon – szövetségi kapitányként, az Európa-bajnokságot szem előtt tartva teszem hozzá, hogy azért ne túl sokat. A labdarúgók zöme heti két mérkőzést vív majd, amit lehet, el kell követni annak érdekében, hogy mire eljön az Eb, ne legyenek kimerülve. Jó állapotban lévő játékosokra lesz szükségünk, nem elcsigázottakra.

Maradjunk az első idei meccsnél. Nehezíti a dolgát, hogy múlt héten Paulo Sousát nevezték ki Lengyelország szövetségi kapitányának?

Annak örülök, hogy Paulo Sousának van állása, annak nem, hogy éppen a lengyel válogatott élén. Világszerte elismert szakember, Magyarországon éppúgy letette a névjegyét, mint Angliá­ban, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban és Izraelben. Elődjét, Jerzy Brzeczeket nem ismerem, munkásságát nem tisztem megítélni, de nincs kétségem afelől, hogy ami tőle telt, megtette. Paulo Sousát ugyanakkor ismerem, ennek fényében kijelenhetem, a kinevezésével egy csapat járt jól a csoportban – a lengyel.

(…)

A magyar állampolgársággal rendelkező Ivan Lovricnak küldhetne meghívót a márciusi mérkőzésre…

Nem rossz ötlet, de Gulácsi Péterrel és Dibusz Dénessel az élen megbízom a kapusaimban.

A mezőnyjátékosaira sem lehet panasz. Közülük Szalai Attila és Szoboszlai Dominik is klubot váltott – jó döntésnek tartja, hogy előbbi a Fenerbahce, utóbbi az RB Leipzig hívására bólintott rá?

Abszolút! Dominik egyet előrelépett, de nem túlságosan nagyot. Amit Ausztriában elsajátított, annak mostantól nagy hasznát veheti. A Salzburg és a Lipcse hasonló futballfilozófiát képvisel, de az osztrák bajnokságnál erősebb a német, ez Dominik fejlődését szolgálhatja. Most azért kell drukkolni, hogy minél gyorsabban felépüljön a sérüléséből, visszanyerje az őszi formáját. Ha így történik, meggyőződésem, hogy ezt az akadályt is sikerrel veszi.

(…)

Nemrég a szlovákiai Sportnak nyilatkozva nem tagadta, a középcsatárként szóba jöhető játékosok közül Balogh Norbert, Eppel Márton, Novothny Soma vagy Bobál Gergely bevetése jelen pillanatban különböző okok miatt nem aktuális. „Csak Szalai Ádám áll a rendelkezésemre” – vonta le a következtetést. Ez nem aggasztja kissé?

Remélem, ez az állapot idővel változik, a felsorolt futballisták olyan állapotban lesznek, hogy felvetődhessen a szerepeltetésük lehetősége. Ami Szalai Ádámot illeti, sokan kritizálják őt és sokan engem is, mert újra és újra számolok vele. Egyszer és mindenkorra tisztázzunk valamit! Minden játékosra úgy tekintek, mint a fiamra – többek közt a köztünk lévő korkülönbség miatt is… –, de senkit sem hívok meg azért, mert kedvelem. A csatár azért válogatott és azért a válogatott csapatkapitánya, mert megérdemli, hogy az legyen. Valódi vezér, jóban-rosszban a társak mellett van, az egyik legjobb karakter, akit volt szerencsém megismerni.

Sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban, világossá vált előttem, hogy önzetlenül viselkedik, felelősségteljesen gondolkodik, a csapat érdekeit mindennél előbbre valónak tartja. Nemrég azt mondta, nem tudja, hány meccsen játszik majd, nem tudja, hány percet tölthet a pályán, de minden lehetőséget maximálisan megbecsül. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ha csak percek jutnak neki, bármennyire is szeretné, nem töltheti be a csapatkapitányi tisztséget, inkább átadja a karszalagot másnak, aki méltóbb rá. Ez is mutatja, milyen karakter. S ez is alátámasztja, amit edzőként vallok: mindenekelőtt azt nézem, hogy valaki milyen ember, aztán azt, hogy milyen játékos.

Ádám továbbra is azon a szinten szeretne futballozni, mint az elmúlt tíz évben. Nem a pénz hajtja, nem szerződik az arab országok valamelyikébe vagy Kínába, a Bundesligában akar bizonyítani. Amióta új edző van Mainzban, ha csereként is, de minden mérkőzésen pályára lépett. A sérülése a múlté, professzionális edzésmunkát végez, egyre többet játszik – a helyzete tehát jobb, mint ősszel volt. (…)

nemzetisport.hu – Válogatott: Senkit nem hívok meg azért, mert kedvelem – Rossi