Senkinek nincs joga agyonütni Közép-Európát – Hernádi Zsolt a Mandinernek

Miért nem elégedett? Orbán Viktor kiharcolta az olaj­embargó részlegességét, a csövön érkező olajra egyelőre nem vonatkozik a szankció, ami nyilván jelentős könnyebbség a Molnak.

Azért ez a győzelem nem olyan, mint amikor legyőzzük az angolokat 1-0-ra, ahol az egyértelműen esélytelennek látszó csapat jobban akart nyerni, és jobban is meccselt. Brüsszelt egy más típusú munka előzte meg, a politikusokkal meg kellett értetni, hogy itt fizikai és kémiai valóságról van szó. Ahogy Hofi Géza örökbecsűje mondja: „Tud úszni? Nem? És ha adok 500 forintot?” Valahogy itt is ez volt. Amikor először jeleztük a magyar és a térségbeli problémákat, szinte mindenhol értetlenség fogadott minket: „Ti nem ítélitek el az Ukrajna elleni agressziót?” – kérdezték.

Mi azt mondtuk, de, és ahol lehet, segítünk is, csakhogy nem lehet meggondolatlanul, rövid távú politikai kérdésként kezelni egy ország, egy térség energiabiztonságát. Át kellett állítani a gondolkodást arra, hogy ezzel a hatalmas ellenszéllel szemben próbáljuk elmondani a fizikai valóságot. Mert ez az egész nem csak Magyarországról és nem a Molról szól, bár sokan szeretnék úgy beállítani, hogy a vállalat rövid távú profitérdekei vannak mögötte. Nekünk közép-európai ellátásbiztonsági felelősségtudatunk van. Ez nagymértékben meghatározza a mindenkori kormány és a Mol közti kapcsolatot.

   

Magyar­ország ellátása körülbelül 60, Szlovákiáé 98, Csehországé 50 százalékban orosz típusú kőolajra épül. Szóval hogy miért nem vagyok elégedett a megállapodással? Mert maradtak benne elvarratlan szálak: például korlátozottan lehet majd orosz olajból finomított terméket exportálni. Pár hónap múlva több közép-európai ország nehéz helyzetbe kerül emiatt. De több ország fellélegezhet, és persze csöndesen néhány ország is – például Németország, azon belül is Brandenburg tartomány – haszonélvezője lesz annak, amit Magyarország Brüsszelben kiharcolt. Tettük a dolgunkat.

„Mintha ledobtak volna egy atombombát a gazdaságra” – írták le sokszor a kormányzati kommunikációban a tervezett embargó eredeti változatát. Tényleg atombomba lett volna?

Az Európai Uniónak szíve joga szankciókat hozni az orosz–ukrán háború miatt, ám a tengerpart nélküli országokat nem lehet egy kalap alá venni más államokkal. Tudomásul kell venni, hogy Közép-Európa speciális helyzetben van, és senkinek nincs joga agyonütni egy teljes régiót. Márpedig a totális embargó ezt jelentette volna. Mi itt megörököltünk egy ellátási rendszert, amelyben a szállítási vonalak csak keletről nyugatra tartanak, annak idején az egész keleti blokk ellátási energiastruktúrája így épült.

A politikai cél az volt, hogy minden ország közvetlenül a jelenlegi Oroszország felől kapja az energiahordozókat, ám az érintett államok egymással nem voltak összekötve, észak–déli irányú vezetékeket alapvetően nem lehetett kialakítani, a csap pedig nyilván nem nálunk volt. Most persze a további szankciókat szorgalmazók azt mondják, tetszettünk volna másképp csinálni. Csakhogy ők a saját történelmi sajátosságaikból indulnak ki, ráadásul még feledékenyek is. Erről nem mi döntöttünk, ez az örökségünk. Az eltelt évtizedekben mégis ki tudtunk alakítani egy olyan rendszert Közép-Európában, amelyben soha semmilyen ellátásbiztonsági probléma nem merült fel. Ámde redundáns, vagyis nem használt biztonsági kapacitásokat magától senki nem épített ki válsághelyzet esetére.

A 2009-es gázkrízis hozott némi változást, amikor az oroszok az ukránokkal való elszámolási vita nyomán néhány napra elzárták a gázvezetéket. Ilyesmi addig nem fordult elő, így a Molnál arra jutottunk, hogy akár megeshet az olajjal is. Ekkor döntöttünk a Magyarországot és Szlovákiát összekötő vezetékszakasz meghosszabbításáról, hogyha bármi történik keleten, az Adriáról felhozott kőolajjal el tudjuk látni a magyarországi és a szlovákiai finomítónkat.

Százszázalékos ellátást akkor tudunk biztosítani ebben a két finomítóban, ha Horvátországban egy 80 kilométeres szakaszt bővítenek, és továbbra is hozhatunk fel orosz kőolajat. Ha a vezetékszakasz nem bővül, akkor 20, illetve 30 százalékkal csökken a finomítók ellátása. Ha pedig orosz olajat sem hozhattunk volna, akkor további 20-30 százalékos teljesítménycsökkenés lenne várható. Az tényleg atombomba lett volna.

(…)

Az oroszoknak vagy az Európai Uniónak fáj jobban a szankció?

Az intézkedés rövid távú hatását nézve sokkal fájdalmasabb az EU-nak, mint Oroszországnak.

(…)

Moszkva fel fogja számolni a saját függőségét, az eddigi utakat pedig aligha lehet majd visszaépíteni, hiszen elkészülnek az új beruházások, amelyeknek aztán meg is kell térülniük. Az oroszok hajókba, kikötői kapacitásba fektetnek majd, új vezetékeket építenek a Távol-Kelet irányába.

Már el is kezdték.

És csodálkozunk? Miért gondoljuk azt, hogy ha mi meghozunk egy döntést, a másik nem reagál rá logikusan?

(…)

Jelen tudásuk szerint mikor reális átállítani a százhalombattai és a pozsonyi finomítót az Uralról nem orosz típusú olajra?

(…)

a gyártásnak több mint félszáz éves kultúrája van Magyarországon, elképzelhetjük, hogy mennyi iparág állt rá ezekre az anyagokra. Tehát meg kell találni azt az elegyet, amely a leginkább hasonlít arra, amit most használunk. Hiszen amit mi úgy hívunk, hogy orosz vagy Ural típusú kőolaj, az egy keverék, mintegy hatvan mező nyersolajából állítják elő.

(…)

Mandiner.hu