Szijjártó: Odatehettünk volna egy huszonnyolcadik széket is a virtuális asztal köré – a képmutatásnak

Nyitókép forrása: Szijjártó Péter facebook-oldala

Pénteken újra “összeültünk” mi, az EU-tagországok külügyminiszterei, hogy átbeszéljük a koronavírus miatt kialakult helyzetet. Most már csak 27-en vagyunk, de nyugodtan odatehettünk volna egy huszonnyolcadik széket is a virtuális asztal köré – a képmutatásnak.

Miközben ugyanis mantraszerűen hangzottak el az “egység“, a “Team Europe”, az “EU-t közel kell vinni az emberek szívéhez” és az “együtt erősebbek vagyunk” kifejezések, számos kolléga egész héten önfeledten terjesztette a magyar koronavírus-törvényről szóló hazugságokat, csúsztatásokat, álhíreket.

Mindezt természetesen pénteken a szemükre vetettem. Megkértem őket arra, hogy először olvassanak, aztán beszéljenek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyikük sem olvasta el a törvényt, mielőtt nyilatkozott róla. Pedig az nem hosszú: három oldal, és minden “aggodalmukra” ott van benne a válasz.

   

Azóta több külügyminiszter-kolléga is felhívott. Jól elvitáztunk, mondtam mindegyiknek, elküldöm a törvényt, olvassák el, utána több értelme lesz beszélni, ha kell még egyáltalán.

Egy dolog viszont azóta sem fér a fejembe: Európa-szerte ezernél is többen halnak bele naponta a világjárványba, tízezrével fertőződnek meg emberek, s mindeközben finn, osztrák, görög, német, dán, luxemburgi, holland és svéd miniszterelnökök, miniszterek, pártelnökök nem ezzel foglalkoznak, hanem azért “aggódnak“, hogy ki dönt a veszélyhelyzet végéről Magyarországon. Ha nem éppen egy világjárvánnyal küzdenénk, akkor azt mondanám: szánalmas. Viszont most, hogy éppen egy világjárvánnyal küzdünk, inkább riasztónak tartom.