Ferenc
  • HUF: 418.67
  • USD: 0.98
  • 8 °C
  • 20 °C

Szijjártó: A támadások az Ukrajnának szánt fegyverszállítások megsemmisítésére irányultak

2022. ápr. 20. 11:58

Nyitókép: mti

 

A támadások az Ukrajnának szánt fegyverszállítások megsemmisítésére irányultak. Mi, magyarok nem akarjuk, hogy hasonló jelenetek történjenek magyarlakta területeken, vagy a magyar-ukrán határ közelében. Márpedig, hogyha átengednénk a fegyverszállítmányokat Magyarország területén, vagy ne adj’ Isten mi magunk is fegyvereket szállítanánk, akkor azt a kockázatot vonnánk magunkra, hogy a lvivi eseményekhez hasonlóak történnének magyarlakta területen, vagy a magyar-ukrán határ közelében.

 

Mi ezt nem akarjuk, és ezért továbbra sem szállítunk fegyvereket és nem is engedjük át a fegyverszállítmányokat Magyarország területén.

 

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Paraszt
2022. ápr. 20. 13:43

@MNH: náluk legalább lesz mivel futeni és mukodtetni a gazdaságot, nálunk nem biztos, Németországban meg még annyira sem. Te otthon mivel futesz-rímekkel? Vad_araszt!

libsibaxó
2022. ápr. 20. 13:52

Látom sokan osztják itt az észt a magyarsággal kapcsolatban-magyarul írnak, de mintha nem is magyarok lennének-szerény véleményem szerint nekik a parasztméter.sk-n lenne a helyük-ott verhetnék a nyálukat Orbán ellen éjjel-nappal. Neked pedig, aki erre most sértődötten válaszolsz, csak annyi üzenek, hogy magasról teszek a véleményedre, tartsd meg magadnak, és keress más platformot, ahol kiélheted a liberális dühödet!

Kósa Zoltán
2022. ápr. 20. 18:26

Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK MAGYAR VAGYOK Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A multnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Ugy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kísértete; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar - Ha vert az óra - odva mélyibe. Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét, S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! Pest, 1847. február

Szóljon hozzá!

Kövessen minket