Tőkés László: Sikerpropaganda és egységdemagógia terén az RMDSZ szinte utolérhetetlen

Nyitókép forrása: Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája

(…) Az országos választások a maguk 30%-ot alig meghaladó részvételi arányukkal az egész román politikai osztályt minősítik le. A főbb román pártokkal együtt az RMDSZ maga is eddigi története legsúlyosabb bizalmi válságát szenvedi el – amire nézve még a koronavírus-járvány miatti részleges távolmaradás sem nyújt kellő magyarázatot.

Sikerpropaganda és egységdemagógia terén az RMDSZ szinte utolérhetetlen. „Az erdélyi magyarok már bizonyítottak, történelmi sikereket értek el” – hangzott a határ túloldaláról is –, ezzel szemben viszont a szövetség az elégtelen eredmények miatt Brassó, Temes és Máramaros megyei elnökeit szükségesnek tartotta mihamarabb leváltani.

Nem így Nagyváradon, illetve Bihar megyében, ahol az öntömjénező sikerpropaganda szintén nem hozta meg az elvárt eredményeket. Várad mintegy negyvenezer magyar szavazópolgárából mindössze nyolcezren adták voksukat az RMDSZ polgármester-jelöltjére. De Kolozsvár is gyengén teljesített.

   

A siker- és egységpropaganda azonban töretlenül folytatódott. Ennek érvényesítésében oroszlánrészt vállalt a határon átívelő magyarországi média és politikum. Dicséretükre legyen mondva, támogatásuk nélkül nem valószínű, hogy az RMDSZ képviselő- és szenátorjelöltjei elérték volna a parlamenti bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt.

Azonban még az Erdélyi Magyar Szövetséggel kötött választási megállapodás sem akadályozhatta meg azt, hogy az RMDSZ-listákra leadott szavazatok száma a 2016-os, előző választásokhoz viszonyítva drasztikus mértékben, 440 ezerről mintegy 340 ezerre ne zuhanjon.

Ilyenformán az RMDSZ viszonylagos jó teljesítménye, parlamenti pozícióinak a megőrzése kizárólag a rekordalacsony országos részvételnek köszönhető.

A többnyire látszatokon alapuló – választási – sikertörténetnek azonban ezzel még nincs vége. Az előbbiek betetőzéseképpen az RMDSZ – mint a mérleg nyelve – az új román kormány megalakításához is nélkülözhetetlenné vált. A sors iróniájából azzal a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) lépett koalícióra, mely Klaus Iohannis államfő vezényszavára az utóbbi években állampolitikai rangra emelte a magyarellenességet. Fonák módon a román liberálisok és másik partnerük, az USR–PLUS is kénytelen volt ráfanyalodni az RMDSZ-re.

Az RMDSZ „sikerének” felemás voltát híven szemlélteti az a körülmény, hogy az a Cseke Attila Bihar megyei RMDSZ-elnök, aki a nagyváradi polgármester-választáson csúfos vereséget szenvedett, lemondás helyett utóbb listavezetőként indulhatott a szenátusi választásokon, majd egy miniszteri bársonyszék tulajdonosaként nyerhette el méltó jutalmát bihari, váradi választási kudarcáért. Kelemen Hunor RMDSZ-pártjában, íme, a hatalom mindenáron való birtoklásáról szól a történet.

Önmagában véve az RMDSZ háromfordulós sikersorozata föltétlen elismerést érdemel, amelyhez csak gratulálni lehet. A hatalomban mindenáron való részvétel RMDSZ-es politikai filozófiája azonban súlyos kétségeket vet fel annak ismeretében, hogy a szövetség puszta kormányzati szerepvállalásával eleve hitelesíti/legitimálja Florin Cȃțu kormányát, a Klaus Iohannis és Bogdan Rareș nevével fémjelzett magyarellenes politikai kurzust.

Románia érdekében „túl kell lépni a múlt problémáin, és a jövőre kell koncentrálni” – Kelemen Hunor ekképpen indokolta az RMDSZ kormányba lépését. Ez azonban kimondatlanul is egyet jelent a román államelnök magyarellenes uszító propagandájának, valamint a provokáló célzatú román Trianon-törvénynek az elfogadásával. Ambivalens módon az RMDSZ abban a román kormányban vállal szerepet, amely saját – magyar – népének az elnyomója.

(…) A föltétlen kormányrészvétel akarása a koalíciós partnerei iránt is szükségtelen megfelelési kényszerre hajlítja az RMDSZ-t. A „jó fiú” szindróma hatása alatt a neki kijáró kormánypozíciókat ugyan nem rest kikérni magának, a sajátlagosan magyar érdekek érvényesítése terén azonban messze nem használja ki a mérleg nyelvének kivételes szerepéből fakadó lehetőségeit.

Kelemen Hunor inkább akar rangos román miniszterelnök-helyettesi funkciójának maradéktalanul megfelelni, mintsem hogy következetesen megkérné a politikai árát az igencsak kockázatos magyar kormányrészvételnek.

(…) Bizton megállapítható, hogy a sikereiben tetszelgő RMDSZ szinte feltartóztathatatlanul sodródik a poszt-nacionálkommunista román politika zavaros vizein. Híven tükrözi ezt a magyar szempontból igencsak semmitmondó kormányprogram, amely – mértékadó szakértői vélemények szerint – szinte semmi konkrétumot nem tartalmaz, indulásból elszalasztja az RMDSZ kedvező alkupozíciójából fakadó lehetőségeket, és emiatt legfeljebb a többségi hatalommal szemben megalázkodó szervezetünk indokolatlan jóhiszeműsége dokumentumának tekinthető. (…)

Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája