Varga Lajos: Ha lenne bátorságunk megtalálni az okokat, esély is volna megoldást találni

Nyitókép forrása: Búcs község önkormányzata

A választásokat megelőző időszakban a Körkép.sk társadalmi „vitájában” többen kifejtették véleményüket. Ezeket olvasva döbbentem rá, hogy mennyire felszínes az emberek gondolkodása, mert mindenki az egyes pártok és szerveződések kritikájával, vagy dicséretével volt/van elfoglalva és még csak a csírájával sem találkoztam annak, hogy valaki a dolgok mélyében próbálná az igazi okot megtalálni. Mert, ha megtaláltuk volna az igazi okot, ha lenne hozzá bátorságunk, hogy azt mindenki számára világosan elmagyarázzuk, akkor talán volna esélyünk megoldást találni a bajainkra. De anélkül csak szó pocsékolás ez a vitának nevezett valami.

Akkor talán lássuk, mi is az igazi ok!

Volt valamikor egy kiválasztott nép és annak egy még a kiválasztottnál is kiválasztottabb tagja, aki merészelt szembeszállni mindazzal, amit ez a kiválasztott nép magáénak vallott. A szembefordulás eredménye az lett, hogy ez a másként gondolkodó, de kiváltképpen másként is cselekvő a keresztfán végezte. Még azelőtt, hogy a vakok is belátták volna, hogy mennyire lehetetlen úgy fenntartani a világot, ahogy azt a korabeli vezetők és hatalmasok  jónak látják.

   

A lényeg ott volt és van azóta is, hogy az emberiség képtelen belátni, hogy a közösség szemszögéből mérve nem az a jó szolga, aki az egy talentumból tízet nyer, vagy szerez. Hanem az, aki a világ legfelsőbb szervezője útmutatásait követve szolgál és ebben a szolgálatában nem a talentumok rakásaira épít, hanem tudását és hitét felhasználva áldozatokat képes hozni. Csupán csak azért, hogy az arra rászorulók bajain és ráutaltságain segítsen, mi több, ne csak segítsen, hanem orvoslást tegyen. Ha ezt belátjuk, akkor világos a feladat!

Mit lehet tenni, hogy egy fenntarthatatlan elvű világban ne a keresztfán végezze az, aki a másokért vállalt áldozatok útját kívánja járni?

Nem tudom a megoldást, de azt gondolom, hogy a megoldás felé vezető úton nincs helye a mennyit nyerhetek, vagy szerezhetek gondolkodásnak. Mert a rablásnak csak az lehet a végeredménye, hogy egyszer csak elfogy még a legapróbb rabolható (nyerhető, vagy szerezhető) vagyonelem is és ezzel együtt összeomlik a megdönthetetlennek hitt hatalom is. Ezek után a végső fázisban a jobb fegyverekkel felszerelt nyerészkedők szépen lassan kiirtják azokat, akiktől, vagy akiknek köszönhetően már nem nyerhetnek, vagy szerezhetnek többet.

Talán ebben a fázisban lesz némi esély, hogy a hatalmasok is belássák a nyerni és szerezni zsákutcáját és legalább eltűrjék az áldozat vállalók létét és ténykedését. Sajnos ez az alapvető probléma nem csak a szlovákiai magyarság problémája, hanem szinte az egész emberiségé. Annyi előnyünk van csupán, hogy mi, akik a nálunk okosabb és hitben erősebb „megváltók” áldozatára rászorulva szinte nem is naponta, hanem pillanatonként éljük meg a nyerészkedés és a szerezgetés pofonjait, talán ezeknek köszönhetően hamarabb eljutunk az áldozat vállaló és hívő emberkék szintjére. És legalább saját világunkban az igaz elvek szerint leszünk jó szolgák, vagyis annak az eddigi egyetlennek a követői az igaz úton!

A példát attól a szférától várom/várnám, ahol a kereszténység alapeszméinek ismeretében munkahelyi kötelesség az áldozatvállalás kulcsfontosságának nem csak ismerete, hanem még a gyakorlása is, akiknek munkahelyi feladatuk lenne a félrevezetettek nevelése és téves gondolkodásuk orvoslása. Vagyis a keresztény egyházakon belül, ám sajnos még ott is többen a talentumokról prédikálnak ahelyett, hogy ők maguk a legcsekélyebb áldozatot hoznák a rájuk bízottak érdekében. Még ebben a világban is olyanokat állítanak vezetői helyekre, akik a talentumokban keresik a megoldást ahelyett, hogy megmutatnák, hogyan lehet ebben a zsákutcás világban célravezető áldozatot/áldozatokat hozni!

Varga Lajos

Nyugdíjas matematika fizika szakos alapiskolai tanító. Búcson született Ógyallán, Dunamocson és Búcson tanított az alapiskola felső tagozatán. Búcson iskolaigazgatóként tevékenykedett, és 2011-ben innen is vonult nyugdíjba.