Világi Oszkár: Nincs idő, az államnak mindenkinek segítenie kellene

(…)

Azt gondolja, hogy Európa alábecsülte a koronavírus veszélyét?  

Évekkel ezelőtt azt mondta a gyerekeimnek, hogy két dolgot nem szeretnék megélni – a járványt és a háborút. Most itt a járvány.

Az elmúlt időszakban aranykorban éltünk. Az emberek szórták a pénzt függetlenül attól, hogy volt-e értelme vagy sem. A pohár egyszerűen túlcsordult. Hogy Kínából vagy máshonnan jött-e, az most mindegy. Valószínűleg már a bolygónknak is elege lett ebből és el kellett jönnie.

   

Minden krízis jó arra, hogy lemossa a port és kitisztítja a lakást. És egyszeriben meglátjuk, hogy mennyi felesleges dolgunk van otthon. De vissza a kérdésre – az emberek azt hitték, hogy mindig jó idők lesznek. Hogy szabadon utazhatnak, élvezhetik az életet és csupa jó dolog vár csak rájuk. De ez nem így van.

(…)

Milyen mértékben befolyásolja az üzletet az olajár drámai csökkenése?

Mi egy nagy csoport része vagyunk (szerk. megj. MOL), mely saját maga is termel ki olajat, dolgozza fel és értékesíti. Három pilléren állunk, és ha az egyik meggyengül, megérezzük. Az olaj ugyan most olcsóbb, csakhogy mi azt az olajat dolgozzuk most fel, amit még januárban drágán vásároltunk. Minden egyes nap így veszteséget termel.

Lehet, hogy egyszer majd újra visszatérünk a korábbi mederbe, de ez nem lesz olyan gyorsan. Az olaj ára ugyan egy hét alatt zuhant nagyot, de a korábbi szintjére hónapokig, lehet évekig fog tartani, míg visszatér.

Kiszámolták már, hogy milyen mértékben esett vissza a forgalmuk az elmúlt hetekben?

Ismerjük az első felméréseket, a visszaesés kétszámjegyű. Az ideális, ha a mostani helyzetet a válság előtti idővel hasonlítjuk össze. A zuhanás ráadásul folytatódik. Többek között raktározási problémáink is keletkeznek, de több más probléma is van.

Felmerült már az elbocsátás?

A Slovanftan nagyon erős vállalati kultúra van. Mi nem egy cég vagyunk, mi „slovnaftosok“ vagyunk. Vannak itt olyan emberek, akik 37 éve dolgoznak nálunk, ez az első munkahelyük, és innen mennek nyugdíjba.

A fiatalok is szeretnek nálunk maradni, alacsony a fluktuáció. Ilyen embereknek nem lehet csak úgy azt mondani, hogy viszlát, menjenek haza. Máshogy állunk a dolgokhoz.

(…)

Hogyan értékeli a kormányzat gazdaságtámogató döntéseit?

Tudom, hogy a politikusok számára nagyon nehéz a krízismenedzsment. A politikának más prioritásai vannak, más a gondolkodás, mint a krízismenedzsmentnél. A válságmenedzsereknek nincs idejük, azonnal kell dönteniük. Nem létezik olyan, hogy egy hétig gondolkodunk.

A vállalkozók számára, akim bezárták a cégeiket és elvesztették a megrendeléseiket, az idő teljesen mást jelent, mint a politikusok számára. Minden vállalkozónak ki kell fizetnie a márciusi béreket, a járulékokat, fizetni a kölcsönöket. A közép- és kisvállalatoknak ez gondot fog okozni, mert felélik a működéshez szükséges készpénzt.

Majd jönnek az áprilisi bérek, és a probléma még nagyobb lesz. Egyes cégek már megkezdték az elbocsátásokat, de az is pénzbe kerül. És egyre több ilyen cég lesz.

A vállalkozó embereket alkalmaz, járulékokat, adót fizet az államkasszába. A szlovákiai vállalkozók nélkül az állam nem tudna működni. Most, krízishelyzetben még világosabban látjuk ezt. A vállalkozás felelősséget is jelent a közösséggel és a társadalommal szemben.

Milyen intézkedéseknek örülne az állam részéről?

A vállalatoknak segítene, ha év végéig nem kellene törleszteniük a hiteleket, csak a kamatokat. Ez alap.

Másik kérdés, hogy mikor segít az állam a bajban levő vállalatoknak és milyen formában. Hogy bevezeti-e például az áthidaló hitelt, állami garanciákat, gyorskölcsönöket. Természetesen mindezt bürokrácia nélkül. A vállalkozóknak az idő most nagyon fontos. Ha a megszorítások hónapokig eltartanak, nagyon kevés vállalat fogja túlélni.

Hosszútávon a gazdaság és az emberek sem bírják ki. Mindenki meg van rémülve. Az emberek azért, mert féltik a munkahelyüket, a cégek pedig azért, hogy tönkremennek. Az államnak mielőbb világosan meg kell mondania, hogy mit akar támogatni és milyen formában.

(…)

Egyeztetések zajlanak arról, hogy melyik vállalatokat kell megmenteni és melyeket nem. Mit kellene az államnak tennie? Megmenteni mindet, vagy válogatni?

Talán kevesebbet adni, de gyorsan és mindenkinek, aki igényli. Ma nem kell válogatni. A kiválasztás ugyanis hónapokat vehet igénybe, ennyi időnk pedig nincs.

A válogatás nagyon nehéz kérdés. Krízisben mindig nehéz eldönteni, hogy kit mentsünk meg és kit nem. Ennek eldöntésére vízió szükséges, ami Szlovákiában nincs. 30 éve hiányzik.

Valaki azt mondta, hogy az alap az autóipar. De nézzék meg, milyen gyorsan változik minden. Láncreakcióról van szó, mert nem csak az autógyárak vannak veszélyben, hanem a beszállítók is, akik emberek tízezreit alkalmazzák.

Régóta hangoztatom, hogy stabilitás alatt az államnak hazai középosztályra van szüksége. Olyanra, mely bebiztosítja az ország önfenntartását. Az elmúlt 15 évben ez nem volt politikai téma. Így világos válasz arra, hogy kit megmenteni és kit nem anélkül, hogy arról is beszélnénk, milyen országot akarunk a válság után, nem létezik.

Megváltoztatja a válság a társadalmat? Milyen nyomot hagy majd Szlovákiában a mostani helyzet?

Visszatérünk majd a valódi értékekhez. Visszatérünk ahhoz, hogy az az ember, aki a két kezével épít, nem kaphat háromszor kevesebb fizetést, mint egy hivatalnok. Az értékeknek vissza kell térniük a valódi teljesítményhez.

Ez az egyik dolog. A másik a fogyasztás. Nem vehetünk tízszer többet annál, mint amennyi kell csak azért, mert van pénze. Ez eddig teljesen megszokott volt.

A harmadik dolog, hogy az államnak tudatosítania kellene végre, hogy az önfenntartás fontos dolog. És hogy mennyire, ezt a rossz időkben látjuk. Ilyen időket eddig nem éltünk meg.

(…)

Optimista?

Én mindig optimista vagyok. A nehéz idők megerősítenek. Elővigyázatosabbnak, óvatosabbnak kell lennünk, jobban oda kell figyelnünk a mindennapi, valódi problémákra.

A jelenlegi helyzet számomra sokkal természetesebb, mint az, ami néhány hónappal ezelőtt is még volt. A mostani világban magabiztosabbnak érzem magam, jobban el tudok igazodni a világban, mint amikor nagy pénzeket lehetett keresni megfelelő teljesítmény nélkül.

Ahogy Madách is írja: Ember küzdj, és bízva bízz. Én is bízok abban, hogy nehéz időkben az emberiség felfedezi magában az össetartozást és együttes erővel legyőzzük ezt a krízist.

SME interjú Világi Oszkárral