Vladimír Palko: Irak 2.0

Nyitókép: SITA/AP

Az Ukrajnát a NATO-ba nyomó véleménykoalíció ugyanaz, amely az iraki inváziót is támogatta. A motorja az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, a mindenre képes örök szövetséges. Ez az Irak 2.0 koalíció.

(…)

   

Elég, ha visszaemlékezünk arra, mit írt a sajtó, és máris rájövünk, hogy a Szovjetunió felbomlásától (1991) 2014-ig viszonylag békés volt a viszony Ukrajna és Oroszország között, összehasonlítva a 2014-től napjainkig terjedő időszakkal. A helyzet láthatóan 2008 után kezdett el romlani, amikor a bukaresti NATO-csúcson bejelentették, hogy Ukrajna és Grúzia NATO-taggá válik.

(…) Ukrajna NATO-tagságának gondolata az Egyesült Államok és Oroszország közötti hidegháború kifejezése. És lényegében ebből a gondolatból következik a mai helyzetünk is, amikor egy háború kitörésétől félünk. Más országok NATO-hoz való csatlakozásának gondolatával ellentétben Ukrajna esetleges NATO-tagsága egy háborúszító gondolat. Mindezt előre lehetett és kellett volna látni.

Az újjáéledt Irak 2.0 véleménykoalíció

(…)

A véleménykoalíció alatt olyan politikusokat, politikai pártokat, államokat, médiát, agytrösztöket értek, akik 2003-ban támogatták az Egyesült Államok és szövetségesei iraki invázióját. Az Ukrajnát a NATO-ba nyomó véleménykoalíció ugyanaz a koalíció, amely a 2003-as inváziót is támogatta. Ez az Irak 2.0 koalíció és most éli a reneszánszát.

Az Egyesült Államok és Rumsfeld „Új Európája”

2003-ban a koalíció motorja az Egyesült Államok volt, valamint Nagy-Britannia, a mindenre képes örök szövetségese. Ma szintén ez a két állam az, amelyik az orosz–ukrán konfliktust illetően a legradikálisabb retorikával rendelkezik. (…)

A kontinentális Nyugat-Európában nem volt hangulat az invázióra, de Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter egy hónappal az invázió előtt egy interjúban felfedezte az „Új Európa” jelszót, amit aztán a médiában úgy értelmeztek, hogy a régi Nyugatnak nem akaródzik Irakba menni, viszont az Egyesült Államok az „új” Kelet-Európában olyan szövetségeseket talál az invázióhoz, amelyet a posztkommunista országok, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovákia stb. alkotnak.

Mi a helyzet most? Ugyanazok a közép- és kelet-európai államok, amelyek meggondolatlanul hagyták magukat Irakba csalogatni, most egyezségeket fognak el az Egyesült Államokkal amerikai bázisokról a saját országuk területén, így válva részeseivé az amerikai mozgásnak kelet irányába, amire Oroszország ellenszenvvel válaszol.

Nem mellesleg azzal érveltek az amerikai védelmi szerződés mellett, hogy a szerződést sok más ország is elfogadta, és hát annyi ország mégse tévedhet. Csakhogy azok közül az országok közül sokan elmentek Irakba és óriásit tévedtek. Nemcsak mi, hanem a balti államok, Lengyelország, Románia és Bulgária is.

(…)

Az iraki inváziós koalíció elítélői gátolják Ukrajna NATO-tagságát

(…) Megjegyzendő, hogy az EU két, gazdaságilag legbefolyásosabb országa az invázió ellen volt. Németország és Franciaország.

(…)

Vajon miért nem NATO-tag még mindig Ukrajna, ha már 14 évvel ezelőtt megígérték neki? Azért, mert a NATO ebben a kérdésben is éppen olyan megosztott, mint 2003-ban Irak esetében. Azért, mert Németország és Franciaország fékezi az egész folyamatot és nem ért egyet vele. Mindkét ország ugyanazon ösztönei szerint cselekszik, mint 2003-ban.

Lojálisak Amerikával szemben, így az egyet nem értésüket nem hangoztatják. A retorikájukon azonban látni, hogy másképpen látják a dolgokat. (…) Már évek óta csendes vita húzódik meg a NATO és az EU vezetői között, és az EU-s vezetők húzzák a rövidebbet.

(…)

Az erőfelbecsülés elmulasztása akkor is és most is

A 2003-as iraki inváziós koalíció és a jelenlegi Irak 2.0 koalíció akkor is és most is rosszul ítéli meg a helyzetet azzal, hogy túlságosan bízik az amerikai vezetőjében. Amerika nem tudja jól felbecsülni, hogy melyek azok a célok, amelyeket el tud érni, és melyek azok, amik már az erején felül állnak. A 90-es években Amerika volt a jóindulatú irányító, de ma már ez nincs így, ugyanis az ellenfelei megerősödtek. (…)

Az Ukrajnáért folytatott harcban az Irak 2.0 koalíció leignorálta az orosz figyelmeztetéseket, és ez az ignorálás a 2014-es események után is folytatódott. Oroszország egyértelműen a tudtunkra adta, hogy az ellenségünk lesz, de az Irak 2.0 koalíció úgy folytatta a dolgokat, mintha semmi sem történt volna. A „kezdjünk el egy olyan konfliktust, amit nem tudunk megnyerni” elv ma egy háború szélére sodort minket.

Ne várjunk tanulságlevonást

(…)

Tudom, hogy manapság mit lehet elvárni attól az elittől, amelyik nem tudja megjósolni azoknak a politikáknak a következményeit, amelyeket támogat. Önreflexiót ne várjunk. A bűnöst azok között az emberek között keresik, akik személyes hovatartozást éreznek Nyugathoz, de kritikával merik illetni némelyik nyugati hatalmi központ politikáját.

Az, aki ezeket a politikákat kritikával meri illeti, azzal számolhat, hogy az elit „nyugatellenesnek” vagy egyenesen „putyinistának” fogja nevezni. Ez hülyeség. Akkor az elit rögtön azt is mondhatná, hogy az, aki nem támogatta az iraki inváziót, az Szaddám Husszein csatlósa. Ez éppen úgy hülyeség lenne.

dennikstandard.sk, Vladimír Palko: Irak 2.0