Vujity Tvrtko: Egy felvidéki magyar nem szlovák, egy székely nem román, egy vajdasági magyar nem szerb! - Körkép.sk
Gedeon, Johanna
    |    
HUF: 376.25
Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
hirdetes_810x300

Vujity Tvrtko: Egy felvidéki magyar nem szlovák, egy székely nem román, egy vajdasági magyar nem szerb!


(…)

 

A fő „vádpontok” ezek voltak:

-miért nem támogatok inkább magyarországi magyarokat a pénzemből?
-mit várok cserébe?
-miért megint a határon túlra?

 

Emellett pedig voltak, akiknek két lépés sem kellett ahhoz, hogy eljussanak a hazai belpolitikáig, a jövő évi választásokig és a vélt vagy valós határon túli szavazási anomáliákig!

 hirdetes_810x300  

 

Könnyű lenne átugrani a problémákat, pláne, hogy konfliktuskerülő ember vagyok. Könnyű lenne, mégis: az értékrendem miatt ebbe most igenis beleállok. Beleállok, mint magyarországi horvát, mint határon túli kisebbségi, mint adakozó, és mint ember!

 

Nézzük röviden és sorban:

 

1. Az én pénzem. Én kerestem meg, költségvetési tétel és adóforint nincs benne. Az „én adom” nem olyan politikai frázis, mint amikor a politikus a köz vagyonáról sajátjaként beszél; amit adok, az valóban az enyémből van. Nem írom le az adómból, nem kft. vagy bt. adja, hanem egy magánszemély: én! A saját pénzemmel pedig azt tehetek, amit csak szeretnék, hiszen én dolgoztam meg érte. Vehetnék luxuskocsit, márkás órát, vagy éppen ki is szórhatnám az ablakomon, hiszen az enyém. Én azt választottam, hogy a rászorulóknak adom.

 

2. Az elmúlt héten -kíváncsiságból- csináltam egy sajátos tesztet: írtam 10 olyan hozzászólónak, aki kritizálta a fentieket (miért külföldre, miért nem itthon, miért éppen könyveket…stb…). Megkeresésemre heten válaszoltak (köszönöm nekik). Hétből hatan -kérdésemre- azt írták, hogy még sosem küldtek adományt másoknak, öten közülük azzal indokolták ezt, hogy nincs miből…

 

3. Nézzük a határon túliság kérdését. Talán ilyen mélységekig más nem foglalkozik vele, ezért leírom: két kisebbségfajtát különböztetünk meg egymásól:

 

a.): KÉNYSZERKISEBBSÉG

 

Ők azok, akiket egy háború vagy egy jogi, politikai döntés kényszerített az anyaországukon kívülre. Ilyenek a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi, pártiumi, vendvidéki és őrvidéki magyarok, akiket Trianon szakított el Magyarországtól. Nem ők hagyták el a határt, a határ hagyta el őket.

 

b.) A NEM KÉNYSZERKISEBBSÉG

 

Közéjük tartozom én is. Magyarországon 12 államalkotó nemzetiségi kisebbség él (közöttük mi horvátok, nagyjából ötvenezres létszámban). Minket nem egy politikai határozat hozott ide. Az én őseim a mai Bosznia-Hercegovina területéről érkeztek, nagyjából 400 éve. Bár horvát az anyanyelvem és a kulturális kötődésem, ettől még magyar a Himnuszom és magyar a zászlóm. Nekem ez a hazám.

 

Mindkét kisebbségi létre igaz egy dolog: a többségi társadalomnak mindig könnyebb.

 

Könnyű Budapest belvárosában magyarul beszélni, magyar zenét hallgatni, a magyar hivatalokban magyarul elintézni az ügyeinket… és sokkal nehezebb mindez a szórványban, ott, ahol elnyomják vagy tiltják a magyar nyelv használatát.

 

(…)

 

Bár anyukám horvát, apukám magyar, én sosem úgy mondtam, hogy 50-50% vagy fele-fele vagyok, hanem úgy fogalmaztam -még ha nem is jött ki a matematika-, hogy 100%-ig vagyok horvát, és 100%-ig magyar! És mind a kettőre végtelenül büszke vagyok!

 

Egy biztos: az egyik legkegyetlenebb érzés, amikor egy határon túli kisebbségi azt érzi, hogy a lakóhelyén is, meg az anyaországában is idegennek tartják.

 

(…)

 

Külhoni Magyarok KlubjaVujity Tvrtko bejegyzése

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Balázs György
2021. dec. 05. 02:12

Nem mentségként, de a határainkon kívül rekedtek nem-magyarként kezelésében nagyon nagy szerepe volt a 2. vh. utáni kommunista-szocialista hatalomnak, annak az elhallgatásnak, ami ezt a kérdést körülvette. A hetvenes évek elején a Tiszatájban írt Für Lajos arról, hogy egyetemi felvételizők körében feltett kérdésre: milyen nyelvet beszélnek a székelyek? alig tudta valaki a helyes választ. Végig elemezte, hogy a történelemtanítás, az általános-középiskolás tankönyvek milyen elszórt, következetlen ismereteket közvetítettek pl. a székelyekről. S hogy a rendszerváltás óta eltelt 30 év mit változtatott ezen? Az egységes nemzetben gondolkodás helyett az állásféltés, jólétféltés álságos hitét, amit még gerjeszteni is lehetett ... Pedig azon túl, hogy nem egy adott kor ország-formációja, nem egy kormány hozzáállása, de az egységes nemzetben való gondolkodás lehet csak idvezítő, fogyó nemzetünk állandó utánpótlására is gondolhatnánk!

Dodo
2021. dec. 05. 14:14

Mindig nehez volt a magyarok sorsa a Karpat-medenceben most is igy van csak az osszefogas es a hit segit rajtunk.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket