Voltak idők, amikor divatos volt politikusnak lenni – értelmiségi hivatás. Az embereknek imponált, hogy szélesebb összefüggéseiben ismerik a helyzetet és politikai döntéseiket nem csak puszta pragmatizmus vezérelte, de olyan értékek és ideák is, amelyekben hittek.
Ezek a politikusok azonban sokszor döntésképtelenek voltak, mert, mint jó értelmiségihez illik, kételkedtek saját lépéseikben. Illetve, hajlamosak voltak a kioktatásra és a moralizálásra, (…).
Aztán jött az újfajta politikusok kora – a technokratáké. Öntudatos pragmatisták voltak szinte érzések és empátia nélkül, akik egyáltalán nem kételkedtek döntéseikben és érvényesülésükért hajlandóak voltak bárkivel szövetkezni.
Bár ezeknek a politikusoknak is voltak eredményeik, a választókat egy idő után nem annyira mulattatta, hogy kísérleti nyúlként tekintenek rájuk, és amikor ehhez még korrupció is párosult, a választók pálcát törtek felettük.
Ma a zeitgeist (korszellem – a szerk. megj.) más fajta politikusokat követel meg. A híres német szociológis, Heinz Bode szerint a jövő az olyan politikusoké, akik a végletekig képesek feszíteni az indulatokat és polarizálni a társadalmat. Sikerük sok mindentől függ. A társadalom töredezettségétől, frusztrációjától, a demográfiai problémáktól, amely aláássa a kulturális identitást az egész közösségben, és az új technológiák gyorsuló fejlődésétől is, amelyek munkahelyeket veszélyeztetnek.
Sikerességük egyik oka az is, hogy az emberek már nem veszik olyan komolyan a dolgokat. Meggyőződésük, hogy a politika úgysem változtat semmin, a választások alkalmával pedig tüntetőleg szavaznak az adott helyzet ellen, vagy rosszabb esetben csak szórakozásból választanak. Anélkül, hogy különösebben elgondolkodnának a következményeken. (…)
Indulatokat gerjeszteni a választókban természetesen hasznos politikai képesség. A gond az, hogy ha csak ez marad. Ha a vezetők, akik irányítják, bár részben igazuk lehet, maguk sem hisznek semmiben. Arról nem is szólva, hogy a forradalom, amit ígérnek, egyáltalán megvalósul-e.
Csak azt tudják, hogy a közönségnek cirkusz kell, és ők ezt biztosítani tudják. Egy olyan korban élünk, amikor az ilyen típusú politikusok jelenléte egyre fokozódik. És velük a kockázat is, hogy politikájuk megnyitja az utat az indulatok előtt. (…)
Postoj.sk, Držme si klobúky, emócie gradujú
Nyitókép: postoj.sk
Megosztás:
Címkék: 2018 cirkusz idealista jozef majchrák politika politikus politizálás Postoj pragmatista Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.