Jaroslav Daniška: Az álszentség vegytiszta bája

Nyitókép: Angela Merkel és Sigmar Gabriel korábbi külügyminiszter. Kép: spiegel.de

Hogyan kerüli meg a nyugat az Oroszország elleni szankciókat

Könyvbe illő történet, melynek egy része az újságok címlapjain, a tévé képernyőkön játszódik le, másik része a nagyvállalatok könyvelésében, a miniszterek és államfők nem nyilvános beszélgetésein és azok feljegyzéseiben.

   

A politikusok, gyakran ugyanazok a politikusok, kulcsszerepet játszanak mindkét történetben.

Az első történetet nevezhetjük ennek: Az oroszok veszélyeztetik a világot, meg kell őket állítanunk.

Tudják, miről van szó. Az oroszok 2014 tavaszán elfoglalták a Krímet, megsértve a nemzetközi jogot. Putin erőt demonstrált, a Nyugat pedig különböző szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Amikor néhány hónappal később orosz fegyverrel lelőtték a Malaysian airlines gépét Ukrajna felett, a helyzet megismétlődött. Az átállt orosz titkosügynök, Skripal elleni vegyi támadás után szintén. Az orosz légierő provokálja a briteket, az orosz trollok provokálják az amerikai és a nyugat-európai közbeszédet (…)

Ez az a világ, ahol az oroszok megsértenek bizonyos szabályokat, a nyugat pedig politikailag úgy tesz, hogy ez nagyobb veszély a világra, mint amikor Kína, a szaudok, Törökország, Katar, Pakisztán, Egyiptom…és sok más ország, melyek világszerte megsértik a szabályokat. Egyesek szövetségesek, mások a nyugati országok stratégiai szövetségesei, vagy olyan országok, akiket nyugati állami költségvetésekből finanszíroznak.

(…)

Ennek a világnak a bajnokai Angela Merkel, Emmanuel Macrol, néha Theresa May, egyes magas beosztású amerikai politikusok a Kongresszusban, vagy James Mattis tábornok a Pentagonból.

A másik történet az első árnyékában van. Szinte alig írnak róla, miközben a számai beszédesek.

Például az Oroszország és az EU közti kereskedelmi egyenlegről. Az EU-ba irányuló orosz export a 2013-as 49,6 százalékról a mai 43,8 százalékra csökkent.

Európa soha nem vásárolt még ennyi orosz földgázt, mint most. Németország építi a nagy kapacitású tengeralatti NosdStream 2 gázvezetéket, a Daimler pedig egyenesen Moszkvától nem messze épít gyárat, ahol a Mercedes-Benz E osztályát fogják gyártani.

A francia energetikai vállalat, a Total 10 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a több milliárdos Artctic LNG 2 projektben, ami a cseppfolyós gázzal kapcsolatos szibériai üzlet, a British Petroleumnak 19,75 százalékos részesedése van a Rosneftben, melyet egyébként szankciók sújtanak, az amerikai Boeing pedig most nyáron nyitotta meg új gyárát Oroszországban, melyben titán komponenseket gyártanak, és sok más hasonló példa van.  Csak az említett Rosneft a briteknek, norvégoknak, vietnamiaknak, indiaiaknak köszönhetően az elmúlt négy évbene megduplázta a napi termelését.

Úgy tűnik önöknek, hogy veszélyesek a szankciók Oroszországra? Nem igazán.

Ennek a világnak is megvannak a bajnokai. Sikeresek a német kormány politikusai, sikeres Merkel európai utóda, Macron elnök is.

(…)

A lengyelek és az oroszok tették fel a látszólag ártalmatlan kérdést: Hogy létezik, hogy az orosz oligarchákat érintő szankciók kapcsán egy szó sem esett Gerhard Schröderről?

Ahogy azt Holnan Jenkins megírta, ő Putin egyik kulcs oligarchája, akit nemhogy nem érintenek a szankciók, de a nevét még csak ki sem ejtik.

És most emlékezzenek vissza arra, milyen harcot vívtak az oroszok elleni szankciók bevezetésénél a médiában a világnak a hozzánk közeli részén. Vagy nem ugyanazt a játékot játsszuk, vagy más szabályok szerint. Vagy pedig eljátszottuk a gyalogkatona, a hajdú, a bakancsos résztvevő szerepét. Pont úgy, ahogy azt a periférián szokás.

Postoj.sk – Jaroslav Daniška: Čistá definícia pokrytectva