Aranyásók nyomában Losoncon II.

Decembervégi losonci sétánk erdei részét egy, a losonci fürdőtől alig egy kilométerre lévő kis erdei tónál fejeztük be, melynek vizét egykor valószínűleg a losonci aranyásók is használhatták.

Az előző írásbana Ladói mesterséges víztározó melletti helyszínt mutattuk be, ezúttal a Koháry-patakkal párhuzamos völgyben teszünk egy sétát. Ennek kiindulási pontja a fentebb jelzett kis tótól körülbelül egy kilométerre található, amelyhez innen erdei utakon lehet eljutni.

   

A helyileg „katonasír-léniának” nevezett út alatti völgyben egy nagyobb területű tó található, amely csak nagyon ritkán szárad ki, s valószínű, hogy az egykori aranyásók mesterséges gáttal is megemelték a víz mélységét, melyet azután akkor nyitottak meg, amikor arra szükségük volt.

A tavacskát sok évtizede rendszeresen figyelem (a völgy mindkét oldala kiváló gombázó hely), s talán csak egy olyan időszakra emlékszem, amikor a hosszan tartó nyári szárazság következményeként csaknem kiszáradt. Számomra érdekesség az is, hogy csak ritkán láttam benne nyaraló/telelő vízimadarakat.

A tóval szemben folytatódó völgy, a vízfolyás jól látható vonalával együtt a Koháry-völgybe torkollik, s enyhén lejt. Természetes körülmények mellett nagyobb víz csak a tavaszi olvadások és nagyobb esőzés után van benne. Vize a völgy végén a Koháry patakkal egyesülő patakmederbe ömlik.

Visszatérve a kiindulási ponthoz, a tóhoz az előző részben is leírt mélyedések/gödrök a völgy mindkét oldalán megtalálhatóak. Méretük általában valamivel nagyobb, mint a Ladói tó melletti gödrök, szerkezetileg viszont ugyanolyanok. Az is bizonyosra vehető, hogy az itteni aranyásóknak sokkal több víz állt a rendelkezésükre. Az általuk kitermelt homokréteget nem kellett messzire vinniük.

A gödrök partján nagy mennyiségű kavics van, ami egyértelműen arra utal, hogy itt a terület létrejöttekor nagyobb víz, folyó vagy tengerpart volt, s a mostani vékony erdei humuszréteg alatti rétegek alkotóeleme főleg kavics és a homok.

A figyelmesebbek azt is észrevehetik, hogy az itt kidőlt fák gyökerein és azok között nagyon sok kavics található, ami egyértelműen megerősíti az előbbi megállapítást.

Maga a völgy körülbelül másfél kilométer hosszú. A partján található, sűrűn egymás mellett sorakozó gödrök többsége a völgy medréhez viszonyítva annak mintegy 150-200 m-es sávjában található. Számomra ugyancsak érdekes, hogy az ezzel csaknem párhuzamos Koháry-patak medrének környezetében nem találhatóak ilyen gödrök.

Mint már azt sejtetni engedtem, a területet ifjú gyermekkorom óta ismerem, s a gödrök eredete már akkor is érdekelt. Anyai ágú nagymamám, csakúgy mint a rokonsága, belerétve  anyumat azzal magyarázták a kialakulásukat, hogy azok bombatölcsérek.

A bombákat a II. világháború végén, az 1944 decemberében a Losoncot bombázó repülőgépekről dobták ide, mert a pilóták kímélni akarták a város civil lakosságát. Az ehhez fűződő egykori legenda szerint ezzel több kárt okoztak, mert a város bombázása elől a lakosok az erdőben kerestek menedéket és sok volt az áldozat.

Hogy ez nem így volt, azt Pavol Mičianik, hadtörténész 2019-ben megjelent tanulmánya egyértelműsíti, amelyben részletesen feldolgozta Losonc és környéke 1944-45-ös bombázását. Eltekintve a részletektől, a bombázást a terület felszabadítására érkezett ukrán front és a velük szorosan együttműködő román repülős egységek hajtották végre több hullámban. A román repülős egység (több mint 150 bombázásra alkalmas repülővel rendelkezet) 1944 december 19-20-án Miskolcra tette át a székhelyét, ahonnan azután a bevetésekre indultak. Egy egységük nem sokkal később a Losonc határában kialakított ladói katonai repülőteret is használta.

A terület első bombázására 1944 december 19-20-án került sor, melyet azután 1945 január végéig továbbiak követtek.  Losoncon a vasútállomás és a kaszárnyák voltak a bombázás célpontjai. Számos – a tanulmányban is nyilatkozó szemtanú – úgy emlékezett az eseményekre, hogy a bombázandó területeket sztálin-gyertyákkal világították meg, melyek fénye olyan erős volt, hogy még a Losonchoz közeli falvakban is olvasni lehetett mellettük. Ezt a nagyszüleim is megerősítették. A bombák robbanásának ereje megremegtette a környező falvak házainak falait, kitörte az ablakokat.

A bombák jelentős károkat okoztak a losonci vasútállomáson (német és magyar katonai szerelvényeket semmisítettek meg) és a losonci kaszárnyák területén. Utóbbiak a mai Gácsi út  és a Városliget mellett voltak. Az kaszárnyai épületek nagy része összedőlt, maradványain a háború után iskolák épültek.

Bombák hullottak  a Városligetre is, de a környező erdőkbe nem jutott belőlük, így a jelzett völgybe sem. Ha azokat bombák vájták volna ki, akkor a repeszdarabok is megtalálhatóak lennének itt, de ilyeket még csak elvétve sem lehet találni.

Puntigán József