Szeptember 28-án ünneplik a Cseh Köztársaságban a cseh államalapítás napját. Ezen a napon halt meg ugyanis I. (Szent) Vencel (Václav) fejedelem, aki a modern Csehország megbecsült fő védőszentjének tekinthető.
A kereszténység terjesztésén fáradozott
Vencel 907 körül Csehországban született, a cseh Přemysl uralkodóház sarjaként. Atyja, Vratiszláv (Vratislav) herceg a csehek második keresztény uralkodója volt; édesanyja, Drahomíra hercegnő keresztény volt ugyan, de lelkületében pogány szellem élt. Vencelre nagy hatással volt Vratiszláv édesanyja, Ludmila, akit később szentként tisztelt az Egyház. Neki köszönheti keresztény neveltetését is.
922-ben vette át az ország vezetését, udvarát pedig nyugatról jött papokkal és szerzetesekkel népesítette be, akik magukkal hozták a német királyság kormányzásának mesterfogásait is. A nyomor és műveletlenség enyhítésén fáradozott. Templomalapításai a kereszténység terjesztésével együtt a műveltség terjedését is széles körben elősegítették.
Legnagyobb ellenségének öccse számított
Ítéleteiben igazságos, felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú ember volt. Uralkodóként is személyesen is gondozta a betegeket és a nyomorultakat, éjszakánként mezítláb járta a templomokat, ahol virrasztott és zsoltárokat imádkozott. Az Oltáriszentség iránti tiszteletből apródaival maga aratta, csépelte és őrölte a búzát, amiből ostyát sütöttek, ő szüretelte, préselte és gondozta a bort, ami az oltárokra került. Emiatt lett a szőlők, szőlőhegyek patrónusa. Ünnepnapja is a szüreti hetekre esik.
Népe örömmel fogadta szent királya vezetését, ám a pogányságot ápoló ellenségei növekvő haraggal figyelték, ahogy Vencel keze nyomán megerősödik a kereszténység országukban. A nagyurak azt rótták föl Vencelnek, hogy a német királyság felé húzó politikájával elárulja a cseh nemzetet. Ellenségei Vencel öccsében, Boleszlávban találtak nekik tetsző vezérre, aki örömmel vette a lázadók által fölkínált hatalmat.
Vencelt halála után egész Európában vértanúként tisztelték
Vencel (feltételezhetően) 935. szeptember 27-én Boleszláv meghívására Altbunzlauban ünnepelte a Szent Kozma és Damján-templom dedikációs ünnepét, melyet ő építtetett a két szent tiszteletére. Másnap reggel misére sietett, ám a templom kapuja előtt Boleszláv és néhány embere várta. Boleszláv nyájasan üdvözölte bátyját, majd kardot rántott, és a fejére sújtott. Vencel, a csapást kivédve, e szavakkal taszította földre öccsét: „Bocsássa meg neked az Úr, öcsém!” Elmenekülni azonban nem tudott, mert a Boleszláv kíséretében lévők rárontottak és megölték.
Vencelt halála után vértanúként tisztelték nemcsak Csehországban, hanem hamarosan egész Európában is. Holttestét még I. Boleszláv uralkodása alatt vitték át Prágába, az általa alapított Szent Vitus-templomba. A csehek Szent Vencel családjának tekintik magukat, és Vencel koronája a nemzet szimbóluma. Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba, szeptember 28-ára.
Ha nagy veszély közeledik…
Csehországban számtalan helyen találkozhatunk Szent Vencel nevével, róla készült művészeti alkotásokkal. Országszerte neveztek el róla tereket, utcákat, közintézményeket, állítottak alakját megjelenítő szobrokat, amelyek között talán a legismertebb a prágai Szent Vencel téren látható lovas szobra. A legenda szerint ha nagy veszély közeledik a lovas szobor megelevenedik, a fejedelem ellovagol a Blaník dombhoz és felébreszti a hosszú álmukat alvó lovagokat, és velük együtt kel a cseh nép segítségére.
Nyitókép: szallaspraga.hu
Megosztás:
Címkék: Boleszláv cseh államalapítás Csehország védőszentje Főoldal kereszténység terjesztése lovas szobor Prága Premysl Szent Vencel Szent Vencel tér Szent Vitus-székesegyház szőlőhegyek patrónusa szőlők vértanúság
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.