1918. október 28-án Prágában proklamációt adtak ki Csehszlovákia megalakulásáról. A létrejött új állam nemzetiségét tekintve igen heterogén volt: a lakosság 46 százaléka cseh, 13 százaléka szlovák, 27 százaléka német, 8 százaléka magyar, 3 százaléka pedig ukrán illetve lengyel nemzetiségű volt.
Az első világháborút követően jelentősen átrajzolódott Európa térképe. Többek között csökkent Németország területe, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, Magyarország értékes, többségében magyarok lakta területeket veszített, viszont ugyanebben az időszakban megalakult Csehszlovákia.
1918. október 28-án délelőtt nyilvánosságra hozták Andrássy Gyula grófnak, az osztrák-magyar közös külügyminiszternek Wilsonhoz szóló válaszát, amelyben közölte: kormánya kész külön megtárgyalni a fegyverszünetet, a békét, egyetért az amerikai elnök álláspontjával a birodalom nemzeteinek, különösképpen a csehek és a délszlávok jogait illetően.
Noha e diplomatikus fogalmazást úgy is lehetett értelmezni, hogy Bécs még nem adta fel a reményét: a cseheket és délszlávokat megnyerni föderalista elképzelései számára – október 28-án, a Monarchia volt népei közül elsőként, a Cseh Nemzeti Tanács kiáltotta ki a csehszlovák állam megalakulását. Intézkedéseket tett a hatalom gyakorlati átvételére. Elfoglalta a hivatalokat – mindenekelőtt a prágai helytartói és a cseh közigazgatási hivatalt. A prágai katonai parancsnokság – feltehetően Bécs utasítására – kísérletet tett arra, hogy a Habsburg hatalmat visszaállítsa. Október 28-án, majd 29-ről 30-ra virradóra Prágában kisebb fegyveres összetűzésekre került sor.
Az ellenállást október 30-án Bécs leállította. A prágai csendőrség és rendőrség, valamint a cseh hivatalnokok első perctől támogatták a Nemzeti Tanács törekvéseit. Így a hatalom átvétele viszonylag békésen ment végbe. Október 28-án este a Nemzeti Tanács kiáltványban fordult a csehszlovák néphez: a csehszlovák állam – amelynek formájáról később döntenek – megalakult. A hatalmat ideiglenesen a Nemzeti Tanács gyakorolja. Az eddigi jogrend egyelőre érvényben marad. A prágai események hírére október 28-án és 29-én Csehországban és Morvaországban mindenütt végrehajtották a fordulatot. Október 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács nyilvánította ki az egyesülést a csehekkel. Kárpátalja csatlakozását majd csak egy évvel később, 1919 májusában mondják ki.
A Csehszlovák Köztársaság első elnöke – az első világháború alatt emigrációjában is politikailag tevékeny – Tomas Masaryk lett, aki 1935-ig töltötte be ezt a posztot. Masaryk nem volt könnyű helyzetben, mert a politikai egység megteremtése mellett, erősen kellett a gazdaságra is koncentrálni, hiszen az első világháború végén szinte minden állam financiális gondokkal küzdött.
A megalakult új államot rövidesen a győztes hatalmak sorban elismerték. A Nemzetgyűlés meghatározta Csehszlovákia működési formáit, amelynek értelmében 300 tagot számláló, hat évre választott képviselőházból és 150 tagot számláló, kilenc évre választott szenátusból áll. A képviselőház és a szenátus közösen választja a köztársasági elnököt, hét évre.
Az elnöki megbízatás, a legfőbb jogi méltóság, ő nevezi ki minisztereket, a főbb hivatalok vezetőit, és kritikus időszakban ő jogosult háború és békekötés esetén határozatot hozni, a törvényhozás beleegyezésével. Az új törvény értelmében a választások listáról történnek, és titkos módon zajlanak. Minden 21. életévét betöltött személy, legyen az nő, vagy férfi, képviselőnek választható, egyetlen feltétel: a Csehszlovák állampolgárság.
ng.hu , wikipedia.hu, tankonyvtar.hu
borítókép: ct24.cz
Megosztás:
Címkék: 1918 béketárgyalások Cseh Nemzeti Tanács csehszlovákia első világháború Felvidék Főoldal függetlenség Kárpátalja morvaorszag Osztrák-Magyar Monarchia Prága Szlovák Nemzeti Tanács T.G. Masaryk történelem trianon
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.