166 éve hunyt el Bem József

Józef Zachariasz Bem, magyarul Bem József 1794. március 14-én született Tarnówban, Lengyelország osztrák fennhatóságú részén, egy birtokos nemesi családból. A krakkói tüzériskola hallgatója volt, 1811-ben főhadnagyként került a lovastüzérekhez. Részt vett Napóleon 1812-es orosz hadjáratában, s a gdanski erőd védelmének irányításával tűnt ki. Később Sándor cár lengyel hadsereget szervezett, s Bem a varsói tüzériskola tanára lett, rakétákkal is kísérletezett. 1831. április 10-én az iganei, majd május 26-án az osztrolenkai csatában tüzérparancsnokként járult hozzá a győzelemhez a lengyel felkelés tagjaként.

E sikereiért dandártábornok lett, s nevét Európa-szerte megismerték. (Petőfi Sándor 18 évvel később Osztrolenka véres csillagának nevezte.) Varsót azonban nem tudta megvédeni az orosz túlerő ellen, a bukás után emigrált.

1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, s francia fegyverszállítást ígért az orosz és osztrák megszállók ellen. E mozgalom nem tudott kibontakozni, így Bem Bécsbe ment, ahol 1848. október 14-én a város forradalmi védőrségének parancsnoka lett. Bécs eleste s a felmentésére igyekvő magyar sereg schwechati veresége után, november 1-jén Pozsonyban a magyar szabadságharc szolgálatába állt.

    

Kossuth november 29-én egyik legjobb döntésével az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Bár a magyar tábornokok nemigen bíztak benne, Bem szigorú fegyelmet követelve újjászervezte a bomlóban lévő erőket és napi 30-35 kilométeres menetteljesítményt követelve, 13 ezer katonával három hónap alatt kiűzte Erdélyből az osztrákokat.

A kis termetű, vézna, beteges embernek hatalmas volt a lelkiereje. A csata napján valódi hősként viselkedett, nagy kócsagos csákójával mindenütt elöl járt, és sok sebtől eltorzult arca belső tűztől égett. Példamutató rettenthetetlensége átragadt katonáira is. Különösen a székelyek ragaszkodtak hozzá babonás tisztelettel.

Január 13-án elfoglalta Marosvásárhelyt, itt 11 ezer háromszéki felkelő csatlakozott hozzá. Bem Nagyszeben, az ellenség fő erői ellen indult, s a gálfalvi, szelindeki, szászvárosi, vízaknai, piski és nagyszebeni csatákban Puchner déli seregét s a támogató oroszokat is megverte, ezek a Havasalföldre menekültek. Március 11-én elfoglalta Nagyszebent, majd bevonult Brassóba és Puhcner utóvédjét is szétverte a feketehalmi ütközetben. Március 15 évfordulójára Erdélyt a dévai várat kivéve megtisztította – az országgyűlés kinevezte altábornaggyá.

 

Önzetlen, halált megvető bátorságú, tanult és ügyes katonaként kötelezte el magát a szabadságharc eszméje mellett. Petőfire óriási hatással volt, ez a hatás felfedezhető verseiben is. Távol tartotta magát a magyar vezérek pártoskodásától, ezért élvezte Kossuth Lajos teljes bizalmát.

1849. április 16-án 9 ezer fővel kezdte temesközi hadjáratát, májusban Orsováig megtisztította a Bánátot, de az orosz egységek meggátolták egyesülését Görgey és Perczel Mór seregeivel. Bem Erdélybe vonult vissza, s szembeszállt a 70 ezres orosz sereggel, ám július 31-én Segesvárnál döntő csatát vesztett (itt tűnt el Petőfi), augusztus 6-án alulmaradt a nagycsűri csatában is. 9-én Kossuth az összevont seregek fővezérévé tette – e napon Temesvárnál Haynau csapataitól elsöprő vereséget szenvedett, s meg is sebesült.

Az oroszok a lengyel emigránsok kiadatásáért még nagyobb diplomáciai akciót indítottak, mint Bécs a magyarokért. A törökök a lengyeleket Sumlába telepítették, s mert az iszlám hit a kiadatás ellen védelmet jelentett, Bem is áttért. Belépett a török hadseregbe, egy orosz-török háborút remélve akart tovább harcolni a cárizmus ellen. Murad Teflik pasa néven, szíriai parancsnokként Aleppóban hunyt el, maláriában 1850. december 10-én.

wikipedia.hu, mult-kor.hu, Körkép.sk
borítókép: blogstar.hu