Aurél
  • HUF: 419.32
  • USD: 1.00
  • 9 °C
  • 22 °C

Hirdetés (X)

Történelem

Huszonöt éve mondták ki a Szovjetunió megszűnését

Negyedszázada bukott el a Szovjetunió, a kommunista óriásállam alapvetően befolyásolta a XX. század történelmét, és sokáig rendíthetetlennek tűnt. Sokkal hamarabb került azonban leszálló ágba, mint azt a kommunista rendszerek lakói gondolhatták volna. Az óriásállam saját propagandája szerint egy igazságosabb, jobb világot hozott a földre, polgári szemmel sokkal inkább egy elmaradott, válságba jutott állam torz fejlődési útjának tűnt a kommunista kísérlet.

 

A Szovjetunió 1922. december 30-án jött létre, amikor az I. szovjetkongresszus jóváhagyta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakításáról szóló nyilatkozatot és szerződést. Az alapítók az Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belorusszia, továbbá a Grúz, az Azerbajdzsán és az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságokból álló Kaukázusontúli Föderáció voltak.

 

wiki
A Szovjetunió. forrás: Wikia

 

A szovjet állam megalakulásával az addigi Európa-központú világ kettészakadt, a föld gazdasági, technikai szempontból haladottabb, északi felét jellemző kapitalizmust az eurázsiai orosz impérium területén egy teljesen új rendszer váltotta fel.

 

Kommunista magyarázat szerint az új rendszer a megnyomorított dolgozók felemelését, a gazdasági termelőegységek közösségi tulajdonba vételét és a kizsákmányoló osztályok kiiktatását jelentette, vagyis igazságosabb és  jobb világot jelent. Kapitalista vagy polgári szemmel azonban egész másképp nézett ki az orosz átalakulás. Kívülről sokkal inkább úgy tűnt, hogy egy nyugati mérce szerint elmaradott és válságba jutott országban a szélsőségesek vették át a hatalmat, akik uralmuk során torz gazdaságot és elnyomó rendszert építenek. Volt, aki szépnek, más betegnek látta a rendszert, amibe kódolva van a bukás, legalábbis hosszú távon.

 

slide
A Sztálinizmus korszaka. kép: Slide Share

 

A szovjet fejlődés kétarcú volt, amiből a világ kommunistái jó ideig csak a propaganda által sulykolt, győzedelmesnek beállított változásokat látták. Az 1917-es októberi forradalom utáni évtizedekben a hatalmas mértékű iparosításnak és infrastruktúrafejlesztésnek köszönhetően a fejletlen paraszti társadalmú ország a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát. A Szovjet statisztikák szerint az 5,5 százalékos világpiaci részesedés 1913 és 1980 között 20 százalékra nőtt. Eközben a központilag irányított gazdaság hatékonyság és a modernizáció tekintetében hatalmas lemaradásban volt nyugati versenytársaival szemben.

 

A megalakulása, majd a néhány évvel később kiépülő sztálinizmus utáni következő nagy váltást a második világháború hozta a Szovjetunió történetében.  A kommunista óriásállam hatalmas véráldozatokat hozott a németekkel és másodsorban a japánokkal vívott háborúban, ám győztesként a világ két szuperhatalmának egyikévé vált, hatalmas hadsereggel és nemsokára kiépülő nukleáris arzenállal.

 

lol
Berlin, 1945. forrás: WordPress

 

Példája hatalmas vonzerőt jelentett a világ kommunistái számára, akiket Kelet-Európában fegyverekkel segített hatalomra, és egyben csatlósaivá tette őket. Sok távolibb ország és balos mozgalom számára is mintául szolgált, amelyeket, fegyverszállításokkal és pénzzel segített. A hetvenes években már négy kontinensen álltak kommunista rendszerek, Kubától Lengyelországig, Szovjetuniótól Mozambikig, és persze ott volt a hivatalosan még ma is kommunista Kína. Nyugaton szintén erős kommunista pártok működtek, igaz a hatalomtól jórészt elzárva.

 

A történelem menetének új utakra terelésével hetven évig próbálkozó, a társadalmi egyenlőséget hirdető, de diktatórikus pártállamként működő Szovjetunió megszűnésének fő okai közé sorolják, hogy a hatalmas és egyébként nyersanyag kincsekben rendkívül gazdag állam alulmaradt a Nyugattal folytatott gazdasági versenyben, ami megnehezítette a társadalmi stabilitás fenntartását és a fegyverkezést is.

 

pinter
Az űrverseny a propagandát is megihlette. forrás: Pinterest

 

A Szovjetunió meggyengüléséhez számos meghatározó esemény járult hozzá a hetvenes évektől kezdve, a legjelentősebb az 1973-as olajválság volt, ami hosszútávon eladósította a pazarló és korszerűtlen, ezért drága nehéziparú kommunista országok gazdaságát. Ehhez jött később a hidegháborús fegyverkezési verseny, mely továbbgyengítette az ekkor már kimerülőfélben lévő Szovjetunió erőtartalékait.

 

Az 1991-ben hatvankilencedik évét számláló birodalom összeomlása évek óta érlelődött. A 80-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmusnak hirdetett társadalmi formáció kimerítette tartalékait, a gazdasági pangás, a hiánygazdálkodáson alapuló, tervutasításos gazdaságpolitika előbb-utóbb társadalmi kataklizmába torkollik. A rendszer társadalmi-gazdasági-politikai alapjainak megreformálására Mihail Gorbacsov tett utolsó kísérletet a peresztrojkának nevezett nagyszabású programjával. Ez azonban – miként az 1991. augusztusi puccskísérlet és annak következményei megmutatták – a konzervatív erőknek túl soknak, a reformokat és a nemzeti megújulást követelőknek viszont túl kevésnek bizonyult, miközben az államszövetséget véres etnikai konfliktusok rázták meg.

 

gorba
Jelcin és Gorbacsov. forrás: mno.hu

 

1991. március 17-én a Szovjetunióban népszavazást rendeztek a föderáció jövőjéről. A 185 millió választópolgárból mintegy 147 millióan járultak az urnákhoz, s 76,4 százalékuk a szövetség fenntartása mellett, 22 százalékuk pedig ellene foglalt állást. Hat tagköztársaság: Észtország, Lettország, Litvánia, Örményország, Grúzia és Moldova bojkottálta az össz-szövetségi referendumot. (Litvániában 1991. februárban, Lettországban és Észtországban márciusban a szavazók túlnyomó többsége népszavazáson a függetlenség mellett döntött, s így cselekedett az év áprilisában a grúz parlament is.)

 

Az 1991. augusztusi moszkvai puccskísérlet után a helyzet gyökeresen megváltozott. Gorbacsov szovjet államfő – megmentője, Borisz Jelcin orosz elnök jóvoltából – ideig-óráig visszatérhetett ugyan a hatalomba, de szembe kellett néznie a megmásíthatatlan ténnyel: a központ (és vele az államfő) meghatározó szerepe a köztársaságokkal szemben végleg a múlté lett. Az elszakadásokat többé nem lehetett meggátolni, miként azt sem, hogy az egyes tagállamok (sőt a köztársaságok autonóm alakulatai) sorra kinyilvánítsák függetlenségüket.

 

 

A végső lépés 1991. december 8-án történt, amikor Oroszország, Ukrajna és Belarusz hivatalosan megállapodott egymással a Szovjetunió megszüntetéséről, majd december 12-én Oroszország is kikiáltotta a függetlenségét a Szovjetuniótól. December 21-én tíz volt tagköztársaság és a formailag egyetlen meglévő tagköztársaságnak számító Üzbegisztán képviselői kimondták a Szovjetunió megszűnését.

 

Gorbacsov december 25-én televíziós beszédben hivatalosan is lemondott az akkor már de facto nem létező szovjet elnöki tisztségről. Az egykori szuperhatalom parlamentjének utolsó ülésére december 26-án került sor, amikor a testület feloszlatta magát és 1991. december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió végét.

 

forrás: mult-kor.hu, hirado.hu
borítókép: cloudfront.net

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket