Székely Szabadság Napja

1854. március 10-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a Székely Vértanúkat. Bágyi Török Jánost, Martonosi Gálfi Mihályt és Nagyváradi Horváth Károlyt, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani. Felkelésük a nemzeti önrendelkezés és a Habsburg-kormányzat túlzott központosítási, beolvasztási szándéka ellen szerveződött.

Ez a nap a ma élő székelyek számára nem csak a megemlékezésé, hanem az összetartozásé, a közös fellépésé a mai elnyomó román hatalmi arroganciával szemben. A székelyek első írásos említése 1116-ra datálható, tehát immár több mint 900 éve építő részei Erdély szellemi, gazdasági életének.

Az állam mégis mostohán bánik velük. Székelyföld, ami csaknem 750 000 tömbben élő magyarnak ad otthont, az ország többi részéhez képest infrastrukturálisan és iparilag is elmaradott. Az államkasszába befolyt adók csekély része kerül vissza a régióba.

   

E jeles napon kerül megrendezésre minden évben a székelyek béke menete Marosvásárhelyen, amelyen a tiltások, a zaklatások ellenére is több tízezren vesznek részt. A Ceausescu éra sötét éveit átvészelve 1989-ben a székelység nagy reménnyel nézett a jövőbe. Az elmúlt évtizedek nem hoztak érdemi javulást mindennapjaikban, az önrendelkezés, az autonómia igénye ma is kemény ellenállásba ütközik.

Régóta köztudott tény, hogy az Erdélyben élő nemzetiségek, beleértve az ott élő románokat is, függetlenedni szeretnének Bukarestől, ettől is remélve helyzetük javulását. Ám minden ilyen kezdeményezés még csirájában van elfojtva. Napi szinten értesülhetünk nemzeti jelképeik, zászlójuk ellen folytatott harcról, a Csíki Sör manufaktúra vegzálásáról, vagy otthon tartott csillagszórók miatt Szőcs Zoltán és Beke István koncepciós terrorvádjáról.

A hatóság tárháza kimeríthetetlen, ha az elnyomás modernkori változatáról van szó. Mégsem sikerül megtörni a lelkében erős, konokságukról elhíresült székelyeket. Az ilyen napok alkalmával is hallatják a hangjukat, tanúbizonyságot téve arról, hogy az összefogásban erő van. Nincs az a hatalom, amely igazságérzetében megtörhet egy nemzetet, ha az bátran kiáll a jogaiért.

Üzenete van a mai napnak nekünk, identitástudatban megroppant felvidékieknek is. Példaértékű az az összefogás, amiről mi a nyugathoz közel elő, elkényelmesedett polgárok tudomást sem veszünk. Trianon tragédiája, a diktatúra 20 éve, majd a kapitalizmus korrupt szabadrablása és üres ígéretei sem vették el a kedvét ennek a népnek, hogy szavát emelje boldogulása érdekében.

Tekintsünk büszkeséggel székely-magyar testvéreinkre, tanuljunk érdemeikből, okuljunk esetleges hibáikból. De mindig szem előtt tartva, hogy egy csatát meg lehet nyerni száznak is és el lehet veszíteni ezer embernek is.

Dian Csaba

Nyitókép: sepsiszentgyorgy.info