Európa tényleg hasonló helyzetben van, mint Róma a hunok idején?

Úgy tűnt, senki sem tudja megállítani Attilát, a hun hadvezért, végül mégis találkozott egy erősebb ellenféllel – írja az Aktuality.sk szlovák hírportál Attila hun királyról. 

A cikk a catalaunumi csata keddi (június 20.) évfordulója alkalmából született, és azt taglalja, hogy fennállásának vége felé a Nyugat-római-Birodalom „nagyon hasonló problémákkal küzdött, mint a mai Európa”. A kontinens egykor egyeduralkodói jó ideig nem tudták feltartóztatni az Európába özönlő barbár törzseket, köztük a hunokat, akik hatalmas birodalmat építettek ki.

A cikkben szereplő „Attila legyőzetése” című rövid összefoglaló videó szerint a Hunok birodalma a mai Franciaországtól Törökországig terjedt. A szlovák hírportál a catalaunumi csatát úgy említi, mint a hun hódítást megállító ütközetet, amelyből a Római Birodalom került ki győztesen, és csak azért nem tiporta el Attila seregét, mert előnyösebbnek látta, ha hatalmai egyensúly jön létre – nehogy a rómaiak oldalán harcoló vizigótok megerősödjenek.

   

És akkor a tények

A Rubicon.hu történelmi portál ide vonatkozó cikkét alapul véve néhány ponton érdemes kiigazítani a fent felvázolt történéseket. Attilát valójában nem győzték le a csatában, bár a korabeli feljegyzések alapján a rómaiak szerezték meg a taktikai előnyt. A csata érdekessége, hogy a mai napig nem lehet tudni, pontosan hol zajlott az ütközet.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Róma és a hunok között viszonylag jól működő kapcsolat állt fenn, és Attila nem hódító szándékkal indult csatába, hanem politikai okokból. Attila személyes kapcsolatban állt a Nyugat-római Birodalom ügyintézőjével, Flavius Aetius-szal, aki hosszú időt töltött Rúga hun király udvarában. Ennek köszönhetően a rómaiakat – évi adó fejében természetesen – hosszú ideig elkerülték a nomád nép támadásai.

451-re a két birodalom viszonya mégis háborússá vált, amit a későbbi történetírók két okkal magyaráztak: először is, Bizáncban 450-ben Marcianus (ur. 450-457) került hatalomra, aki felmondta a hunoknak fizetett adót, és erre biztatta III. Valentinianus római császárt is; másfelől, Valentinianus nővére, Honoria okozott gondot, aki házasságot kötött egy idős római szenátorral, de a frigytől később már szabadult volna, ezért gyűrűt küldött Attilának, hozományként pedig felajánlotta a nyugati birodalom felét. Miután a hun király hiába követelte Valentinianustól Honoria kezét, bosszúhadjáratot indított a germán és frank szövetségesek – foederatusok – által uralt Gallia provincia kifosztására.

 A csata

Attila nyugati hadi felvonulása során nomád népek (gepidák, keleti gótok, burgundok) sora csatlakozott a hunokhoz, de római oldalon is megjelentek az alkalmi szövetségesek, a száli frankok, az alánok és a vizigótok.

Végül a 30-50 ezer fős embertömeg Catalaunumnál ütközött meg egymással 451. június 20-án. Attila védekező stratégiát választott (nyilván nem megtörni akarta a római seregeket), és szekérvárat állított fel a harcmező egyik felén. Majd megérkezett Aetius is, aki felajánlotta a csatát, mire a hunok frontális támadásba kezdtek.

Az első roham őrült vérengzésbe torkollott, mire a római szövetséges alánok kereket oldottak. Aetius és a vizigótok ezzel szorongatott helyzetbe kerültek, de átcsoportosítással és a római íjászok eredményességének köszönhetően sikerült feltartóztatniuk Attila előrenyomulását. A vizigót Theoderik király elesett a harcokban, de ez nem várt eredményt hozott: népe vérszemet kapott, rárontott a hunok oldalán harcoló keleti gótokra, és megfutamították őket.

Miután Attila szövetségesei a széleken futásnak eredtek, a hun király a visszavonulás mellett döntött, és a szekértábor mögött keresett védelmet, hogy rendezze sorait. A döntő roham azonban elmaradt.

Hatalmi egyensúly

Aetius azonban a csata másnapjára átvedlett római politikussá, és úgy vélte, hogy egy győztes csata túlságosan nagy magabiztosságot adna a római földön, Galliában élő barbároknak, ezért inkább az Attilával való kiegyezés mellett tette le voksát. Az az állítás, hogy Attila döntő vereséget vagy eleve vereséget szenvedett volna, téves.

Bár a kora középkori történetírás a catalaunumi ütközetet a barbárság és a civilizáció ítéletnapi összecsapásaként interpretálta, hasonlóan alaptalan az a fejtegetés az is, hogy a hunok esetleges győzelme egész Európa leigázását eredményezte volna – írja a Rubicon cikke, amely hozzáteszi, hogy a hunokat és szövetségeseiket a zsákmányszerzés és nem a hódítás motiválta.

Persze a történetírás kiváltságának javával rendelkező Nyugat-római Birodalom a történteket saját szemszögéből állította be. Az azonban vitathatatlan tény, hogy Attila 452-ben brutális hadjáratot indított Itáliában.

Körkép.sk, Aktuality.sk, Rubicon.hu

Nyitókép: flagmagazin.hu