Lajos, Patricia
  • HUF: 331.90
  • USD: 1.12
  • 22 °C
  • 33 °C
Történelem

80 éve tért haza a Felvidék: Mindent vissza? A magyar revizionizmus 1920-1938

A Felvidék hazatérésének 80. évfordulója alkalmából négyrészes cikksorozatot indítunk a Körkép.sk-n. Orbán Gábor felvidéki magyar hadtörténész kalauzol át bennünket az 1938-as események kiválasztott fordulópontjain a revizionizmustól a Magyar Királyi Honvédség bevonulásáig. Kövessenek bennünket hétről hétre, hogy hiteles képet kapjanak a kor történéseiről. Felvidékről, nem csak a felvidékieknek.

 


 

Mindent vissza?

A magyar revizionizmus 1920-1938

I. rész

Hirdetés(X)

 

A trianoni békediktátum (1920. június 4.) utáni években a magyar külpolitikai aktivitás prioritásai közé az igazságtalannak tartott szerződés felülvizsgálata, vagyis revíziója tartozott. A “szent ügy” elérése az egész Horthy-rendszer egyik legfőbb alappillérének számított.

 

Trianont nemcsak a társadalom egésze, de a politikai körök – legyen az bal- vagy jobboldali beállítottságú – is teljes mértékben elutasították. A két politikai tábor közötti különbség csak a revízió értelmezésében nyilvánult meg. Míg a baloldal az etnikai korrekció híve volt, ami nagyjából az elvesztett magyarlakta területek visszacsatolását vette célba, addig a jobboldali tábor hívei az integrális revízióban látták a jövőt. Ez nem volt más, mint a Szent Korona országainak feltámasztása, tehát az ezeréves határok visszaállítása.

 

Szövetségesek keresése

 

A trianoni diktátum okozta első sokkból felocsúdva hamar a mindennapi élet részévé váltak a “visszafoglalós” társasjátékok, és a “Mindent vissza!”, a “Vesszen Trianon!” vagy a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” szlogenek, melyekhez már a kisiskolások is kórusban zengték a “Magyar Hiszekegy” sorait. Az eredetileg háromsoros pályázatnyertes vers (1920) az egész korszak “nemzeti imája” lett. Magyarország nemzetközi izolációja azonban egyelőre megálljt parancsolt mind a társadalom, mind a politika nyílt revizionista törekvéseinek.

 

Az elvesztett területek visszacsatolását célzó társasjáték nagy népszerűségnek örvendett (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Budapest, a szerző felvétele)

 

Az ellenséges gyűrű 1921-ben zárult be az ország körül, amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Állam (Jugoszlávia), Csehszlovákia és Románia részvételével megalakult az ún. „kisantant”. Ezen katonai ill. politikai szövetség nem titkolt célja a magyarok trianonellenes törekvéseinek, kisebb mértékben a Habsburgok visszatérésének a megakadályozása volt. Mivel a francia védnökség alatt ténykedő „kisantant” államai úgymond körülzárták a Magyar Királyságot, a magyar diplomácia mozgástere is döntően beszűkűlt.

 

Ilyen körülmények között az 1920-as évek elején a nyílt revíziós politika lekerült a napirendről, ehelyett két fontos feladat várt az ország akkori döntéshozóira: Egyrészt kiutat találni a politikai elszigeteltségből, másrészt szövetségesek keresésével ill. bilaterális egyezményekkel gyengíteni a „kisantant” államait.

 

„Kisantant“ találkozó Belgrádban 1932. A felvétel bal oldalán Edvard Beneš, a szövetség kiagyalója (wikicommons; Bundesarchiv).

 

Az első kisebb sikert Bethlen István miniszterelnöksége alatt érte el a magyar diplomácia, ugyanis Bethlen 1923-ban kiharcolta Magyarország felvételét a Népszövetségbe. Ezzel egyidejűleg tárgyalások folytak a Szovjetunióval és Jugoszláviával, habár ezek a megbeszélések végül zsákutcának bizonyultak. Az igazi áttörést az 1927-es magyar-olasz ún. barátsági szerződés jelentette.

 

Olaszországnak komoly tervei voltak a dunai államokkal, azon belül is Ausztriával és Magyarországgal. Az olasz jóindulat a későbbiekben valóban gyümölcsözőnek (lásd 1. bécsi döntés) bizonyult. Az 1920-as évek végétől ezen felül sorozatos egyezségek jöttek létre több európai állammal, konkrétan Lengyelországgal (1928), Bulgáriával és Törökországgal (1929), valamint Ausztriával (1931). Bethlen kétségtelenül sikereket ért el, ami az ország izolációjának megszűnését és a nyílt revízió felélénkülését is magával hozta.

 

Lord Rothemere Magyarországot érintő határkorrekciós terveit a magyar sajtó is közölte (wikicommons; publicdomain).

 

„Magyarország helye a nap alatt”

 

Pozitívan hatott a magyar törekvésekre a külföldi sajtó. A Lord Rothermere (Harold Harmsworth) médiamágnás kezében lévő „Daily Mail” brit lap 1927-től támogatta a magyarok határkorrekciót követelő terveit. 1927 júniusában jelent meg a Rothermere „Magyarország helye a nap alatt” című cikke, amiben a Kárpát-medence jövőbeni békéjét Trianon felülvizsgálatához kötötte. Szót emelt a hazájuktól elszakított magyarok milliói mellett is: „[…] Magyarország örömmel szabadult meg néhány olyan népcsoporttól […], amelyekkel a Monarchia idejében össze volt zárva. De velük együtt elcsatoltak tőle 3,5 millió magyart is.”

 

A Daily Mail alapítója 1927-ben: Egy szálig ki kellene gyomlálnunk Trianon halott fáit

 

Ennek megfelelően Lord Rothermere az etnikai revízió híve volt. Bár a cikk végül nagyobb külpolitikai visszhang nélkül maradt, a „kisantant” államaiban, azon belül Csehszlovákiában, nagy riadalmat okozott. A brit mágnás pénzelte (legalábbis részben) az 1931-es óceán-átrepülést is, melynek keretében Endresz György és Magyar Sándor pilóták „Justice for Hungary” („Igazságot Magyarországnak”) repülőgépükkel rekordidő alatt keltek át az Atlanti-óceánon – elismerést szerezve ezáltal a magyar aeronautikának.

 

“Justice for Hungary” – Ami a történelemkönyvekből kimaradt…

 

A német befolyás erősödése

 

Az 1930-as években a gazdasági világválság (1929. október) hatására az európai politikai eseményekben nagy fordulat következett be. A Weimari köztársaság az addigi békés hangnemet feladva Heinrich Brüning kancellár alatt már a Versailles-i béke felrúgását hangoztatta. Ez a tendencia a Nemzetszocialista Német Munkáspárt 1933-as hatalomra kerülésével döntően felerősödött. Gömbös Gyula, akkori magyar miniszterelnök felismerte a pillanat jelentőségét és a Németországhoz való közeledést szorgalmazta. Revizionista tervei mindazonáltal süket fülekre találtak Berlinben (1934/36).

 

Gömbös Gyula portréja. Miniszterelnöksége alatt Magyarország a Német Birodalom befolyása alá került (wikicommons; publicdomain, Pólya Tibor).

 

A megkötött gazdasági együttműködések másfelől igencsak megnövelték a német befolyást Magyarország felett, így az ország egyre inkább Hitler jóindulatától függött. Hogy milyen veszélyeket rejtett a németek „barátsága”, azt a 1938-as csehszlovák krízis világosan megmutatta. Hitler a magyaroknak szánta a „gonosz” szerepét, amit Horthy visszautasított. Így az első bécsi döntés  – és ezáltal a revizionizmus első sikere –  inkább az olaszok, mint a németek érdeme volt. Ezzel megkezdődött az 1941-ig tartó országgyarapítás időszaka.

 

Orbán Gábor

A szerző felvidéki magyar hadtörténész. Korábbi cikkei: itt

Nyitókép: Körkép.sk/collage

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás