Benedek
  • HUF: 313.77
  • USD: 1.14
  • 4 °C
  • 19 °C
Régió

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – II. rész.

A sorozat első része itt olvasható.

 

1918 decemberében a bizonytalanságok ellenére is szinte csaknem egyértelművé vált, hogy Losonc is a demarkációs vonal innenső, (cseh)szlovák oldalára kerül. A esmények egyik főszereplője Bazovsky Lajos, aki előbb Losoncon, majd Prágából irányítja az eseményeket. Az eseményeket ezúttal is a Magyar Nemzeti Tanács krónikájának bejegyzései alapján követjük, de helyet kapnak benne a helyi lapok és egyéb források is.

 

 

December 7-én a Magyar Nemzeti Tanács egyhangúlag elfogadta Munk Ferenc, a népjóléti bizottság nevében felolvasott javaslatát.

 

“Tekintettel arra, hogy városunkat előreláthatólag rövid időn belül idegen csapatok fogják megszállni, s így a dohánykészlet az esetleges elkobzás veszélyének lesz kitéve, a dohánykészlet szétosztása tárgyában sürgős intézkedés teendő”.

 

A városban megjelent plakátok arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy ne tegyenek eleget a katonai behívásnak, mert a magyaroknak nincs joguk a szlovákokat „fegyverbe“ hívni.

 

 

December 7-én dr. Vályi Bélának, a végrehajtó bizottság jegyzőjének javaslatára bizottságot küldött Budapestre, hogy felvilágosítást kérjenek Milan Hodžától és Bazovsky Lajostól arról, hogy Losonc megszállása hivatalosan tervbe vétetett-e. Megbízást kaptak arra, hogy „igen“ válasz esetében kérjék meg őket, hogy a várost reguláris csapatok szállják meg és ezen csapatok, amennyiben a város lakossága okot erre nem szolgáltat, retorzióval ne éljenek.

 

 

A Nemzetiségi és Hadügyi Minisztériumban, valamint a Cseh-Szlovák Követségen kapott válasz szerint Losonc egyenlőre nincs a demarkációs vonal határán belül.

 

 

Az  akkor  már Prágában tartózkodó Bazovsky Lajos 1918. december 5-én, a Magyar Nemzeti Tanácshoz  írt levelében tényként közölte, hogy a Cseh-Szlovák állam léte valóság, s ahhoz Losonc is tartozni fog. Felkérte a lakosokat arra, hogy a tényt fogadják hideg nyugalommal, s tartózkodjanak minden ellenakciótól.

 

A Magyar Nemzeti Tanács  válaszát dr. Herz Sándor fogalmazta meg:

 

„… soha, semminő körülmények között nem fogunk belenyugodni abba, hogy Losonc városát – melynek lakossága tisztán magyarajkú, amelynek területe összefüggő egységet képez Magyarország magyarlakta területével, az idegen államhoz csatolják. Nem fogunk ebbe belenyugodni akkor sem, ha a békekongresszus és a világ összes hatalmasságai is azt úgy határoznák. Az ilyen határozatok ellen mindég tiltakozni fogunk.“

 

 

A Losonc tervezett elfoglalásáról tájékoztató hirdetmények felkerültek a város hirdetőoszlopaira és tábláira.  A Losonc és Vidéke  “Csak hidegvér!” c. írásában nyugalomra szólította fel a lakosokat:

 

“Az utcán plakátok adják tudomására a lakosoknak, hogy az új demarkációs vonal alapján Losoncot katonaság fogja megszállni. Mit tegyünk? A magyar kormány határozott utasításai szerint az eseményeket megnyugvással kell fogadni, ellenállást kifejteni nem szabad … mindaddig, amíg nincs végleges döntés a megszállás csak politikai demonstráció jellegű, melyet az entente a győzelem jogán rendelt el. Nyíltan és bátran kifejezést adhatnak azon óhajuknak, hogy a jövőben is a Magyar Népköztársasághoz akarnak tartozni.”

 

Bazovsky Lajos újabb üzenetében „….ismételten kijelentette, a megszállás békés szándékú, üldözésnek senki sem nemzetiségi, sem felekezeti okból kitéve nem lesz.

 

Bazovsky Lajos

 

A Losonc és Vidéke ezzel kapcsolatban jegyezte meg: „Nincs jogunk Bazovszky kijelentésének őszinteségében kételkedni, sőt éppen az ő egyéniségét kell az igazságosság és méltányosság garanciájának tekinteni … a helyzet komoly, de kétségbeesni nem szabad … most azonban fő a méltóságteljes komolyság, a nyugalom, a hidegvér …

 

A lap egyik további hírében Bazovsky a megszállás tényéről értesítette a lakosságot, s egyben közölte, hogy vállalja a Nógrád megyei főispánságot is.

 

 

Ekkor jelent meg Losoncon a Népakarat (Vôľa ľudu) c. kétnyelvű „néplap“, amely a “proletárdiktatúra” védelmét és propagálását tekintette alapvető céljuknak, és a proletár szellemiség által áthatott megbékéléssel várja a város elfoglalását.

 

Elég volt a gyűlöletből, uszításból! Elég a rémületkeltésből! Térjünk át a békés munkához! Így nem lehet nyugodtan dolgozni, nem lehet munkanélküliséget megszüntetni. Mit izgatnak bennünket, hogy jönnek a csehek, hogy rajvonalban kell ellenük felvonulni, géppuskákkal, ágyútűzzel fogadni. Békét, nyugalmat akarunk … Jönnek a csehek? Hát csak jöjjenek! Szívesen látjuk őket, testvéri szeretettel fogjuk egymást megértetni, ha személyes és barátságos érintkezésben állunk egymással. Azok a cseh és szlovák katonák, akiket soviniszta és imperialista följebbvalóik ideküldenek ép oly proletárok, mint mi vagyunk, érdekeink a mienkével azonosak …“

 

 

A demarkációs vonal a Losonc melletti Tamásfalva mellett volt kijelölve. A lap ezzel kapcsolatban írta: „Losonctamási-i front. Rendkívül sajnálatosnak tartjuk ezeket a furcsa katonai intézkedéseket és tiltakozni fogunk ellenük. Elég volt a győzelmekből, nem akarunk még Tamásinál is győzni és embervért ontani. Ne lőjjetek katona elvtársak, ölelkezzetek össze cseh proletártestvéreitekkel és mondjátok meg nekik, hogy itt derék, szerető magyar embertársak laknak, akik szívesen látják őket vendégül, de közigazgatni mégis az fog, akit a város lakossága, nem pedig az, akiket egy imperialisztikus kapitalista kormány akar. Meglátjátok, hogy az a feketére festett proletár, akit szintén csak ideuszítanak rátok uszítóiban csalódva fog békésen elmenni melletted, ha proletártestvére lelkének dobbanását érzi, de vad dühhel fogja igazoltnak látni uszítóit, ha megpillantja az ágyut és a villogó szuronyt ott kinn – a tamási fronton.

 

A december 25-i, a Magyar és a Szlovák Nemzeti Tanács közötti tárgyalás fő témája Losonc cseh csapatok általi megszállása volt. Ennek eredményeként a kaszárnyákat az őrszolgálatot kivéve kiürítették. Más források ugyanakkor azt állítják, hogy ott több, mint 2 000 magyar katona maradt.

 

,

 

A katonatanács értesítette a Magyar Nemzeti Tanácsot a cseh megszállásokra vonatkozó intézkedésekről. A csehszlovák katonaság legfelsőbb vezetése Prágában, még 1918. december 9-én tervezetet dolgozott ki Szlovákia területének elfoglalására. Ennek alapján december 27-én Piccione generális hadműveleti parancsot adott ki, melyben jelezte az alárendelt katonai alakulatoknak feladatait, azzal a megjegyzéssel, hogy ha csak lehetséges azok csendben erőszak és véröntés nélkül legyenek végrehajtva.

 

 

Az államparancsnokság átirata másolatban közölte a kerületi parancsnokságnak a cseh megszállások esetére szóló rendelkezéseit, melyek a kaszárnyák kiürítését s a katonai javak eltávolítását is tartalmazzák.

 

A Magyar Nemzeti Tanácsnak bemutatták a propaganda bizottságtól érkezett szlovák  nyelvű röpiratokat is, melyek azzal a kérelemmel érkeztek, hogy azokat a nemzetőrség a szlovák ajkú lakosság között ossza szét. A bizottság azzal az indoklással, hogy „mivel Losonczon tót ajkú lakosság nem igen van“ indítványozta azt, hogy a röpiratokat a járási nemzeti tanácsnak adják át.

 

Távirat Losonc elfoglalásáról. Forrás: Állami Levéltár, Losonc

 

A Losonc és Vidéke főszerkesztője, Halmi Leon arra hívta fel a Tanács figyelmét, hogy a városban tartózkodó katonaság nem alkalmas a kaszárnya, valamit a katonai javak megőrzésére. Itt tartózkodásuk sem előnyös, mert hátráltatják a polgárőrség és a közelmúltban megalakult vörös gárda működését is, s ezért ajánlatos lenne a katonaság városból való mielőbbi eltávolításra. A tanács a javaslatot elfogadta.

 

 

December végén a posta és vasút leszerelhető berendezéseit tervszerűen elszállították Losoncról.

 

 

A Losonc és Vidéke 1919-es év első napján a Losonc és Vidéke hetilap utolsó csonka évfolyamába lépett. Vezércikkének – „Boldog Új Évet?“ – talán a pesszimista optimizmus a legjellemzőbb vonása.

 

“Legyőzötten, lefegyverezve, elhagyatva, kiszolgáltatva a győzők telhetetlenségének és fékeveszett vad szenvedélyének egy szomorú sors küszöbén réveteg szemekkel nézünk a titokzatos jövőbe … a győzelmi mámorban tombolókat ki fogja józanítani a kongó gyomor, a tél hidege, rá fognak eszmélni, hogy parlagon heverő szántóföldek körül rövid a dicsőség, meg foják érteni, hogy munka nélkül nincs élet …. csak egy szikrányi türelem, józanság és komolyság … még ebben az esztendőben rend lesz. Rend és béke! Kik öt év nyomorúságát végig kínlódtuk, most ne veszítsük el a fejünket, bízzunk a természet örök törvényeiben. …”.

 

Puntigán József

Következik: Losonc elfoglalása

További ajánlott írások:

 

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – I. rész

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás