Nyitókép: Milan Krajniak (aktuality.sk)

 

Még december utolsó napjaiban jelent meg egy írás a Postoj.sk blogján, amelyben a szlovák nemzet ezeréves múltjáról, történelmi nagyjairól és történelemformáló cselekedeteiről értekezik a szerző. Ha az ominózus firkálmány gondolatait a sarki kocsma cigarettafüstös félhomályában egy életével elégedetlen, saját lelki világát történelmi mítoszokkal ápolgató lumpenproli hangoztatja két kisfröccs között, az ellen nem emelhetnénk panaszt.  Ez végül is a szlovákiai kocsmakultúra része, ahogy az éppen aktuális rendszer folytonos szidalmazása is az.

 

Más megvilágításba helyezi a történteket, hogy ez a fércmunka nem más, mint a Sme Rodina frakcióvezetőjének, Milan Krajniaknak a műve, aki nem mellesleg az előbb említett párt köztársaságielnök-jelöltje is egyben. Eszmefuttatásának olvasása közben és értelmezése után nem tudtam eldönteni, hogy vajon meghekkelték-e az elnökjelölt úr oldalát, vagy netán Ján Slota nyomdokaiba lépve új alapokra helyezi éppen politikáját. Jóhiszemű ember lévén úgy gondoltam, várok pár napot, hetet, biztosan érkezni fog a helyreigazítás, magyarázkodás. Ha a cikk április 1-jén jelent volna meg, vagy egy tündérmeseíró pályázatra készült volna, akkor semmi kivetni valóm nem lenne. De csalódnom kellett. Ez a huszadik századi szlovák valóság, az emberek hülyítése, megtévesztése felsőfokon.

 

Ha már Krajniak nem vette a fáradtságot, hogy hathatósan áttanulmányozza, megismerje saját népe történetét, segítőkész ember lévén elvégzem a helyreigazításokat helyette – a teljesség igénye nélkül, ugyanis nem kisregényre vállalkoztam. Lássuk az állításokat:

 hirdetes_810x300  

 

Krajniak: A szlovák nemesség támogatása nélkül István sosem lett volna király. Sőt az a Magyarország sem alakulhatott volna meg, amelyben Szlovákia és mi, szlovákok 800 éven át egyenértékű államalkotó elemek voltunk.

 

Ezzel szemben az igazság az, hogy István király korában nemhogy szlovák nemesség, de szlovák nemzet sem létezett. A Magyar Királyságban élő szlovákok létezésük hiányában nem lehettek államalkotó nemzet, viszont az országban élő szlávok mindenképp azok voltak. Szlovákia teljesen értelmezhetetlen ebben a kontextusban, hiszen jóval az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után keletkezett. Téves megállapítás az is, hogy a szlovákok nélkül nem lett volna Magyar Királyság, ugyanis ez pont fordítva igaz. Ha nincs Magyar Királyság, nem választja el határ a szlovákok őseit a lengyelektől és a morváktól, így aligha léteznének ma. Amennyiben akkor nem váltak volna el nyugati szláv testvéreiktől, mára valószínűleg vagy a cseh, vagy a lengyel nemzet részét képeznék. Tehát: Magyarországnak köszönhetik a puszta létüket is (hozzáteszem, ez csak az én hipotézisem).

 

Krajniak: Pozsony kétszer olyan hosszú ideig volt Magyarország fővárosa, mint Budapest, emellett Pozsonyban kétszer annyi királyt koronáztak meg, mint Budapesten. 

 

Milan Krajniak. Kép: aktuality.sk

 

Ezzel az állítással – gondolom – a királyság szlovák központúságát szeretné bizonyítani a szerző. Csakhogy Pozsony a királyi koronázások idején német-magyar többségű volt, mai arculatát csak Csehszlovákia megalakulása után – az erős szlovákosítás, illetve ki- és betelepítések hatására – nyerte el. Ráadásul Pozsony előbb volt Pozsony vagy Pressburg, mint Bratislava.

 

Krajniak: A Vajk keresztnévnek kétféle eredete van. Az egyik verzió szerint a török „bay“ szóból ered, melynek jelentése „úr, hős“. A másik verzió szerint a Vajk a szlovák Viačeslav keresztnév rövidített változata. A Viačeslav görög változata Stefanos, és Vajk a keresztség során éppen az István (Štefan) nevet választotta.

 

Krajniak hibásan vonja le messzemenő következtetéseit egy keresztnév eredetéből, hiszen nem gondolhatja komolyan, hogy a Norbert és Ottó nevű ismerőseink egytől egyik germánok lennének. Szüleim zsidó eredetű utónevet kaptak a keresztvíz alatt, mégsem vagyok körülmetélve.

 

Krajniak: Géza halála után István ellen fellázadtak a dunántúli pogány magyar fejedelmek. István ekkor tette meg élete legfontosabb stratégiai lépését: ismét visszatért szlovák földre, pontosabban Nyitrára, ahol hatalmi szempontból a szlovák nemesség két fő képviselőjére, Hontra (Hunt) és Pázmányra (Poznan) támaszkodott.

 

A valóság ezzel szemben az, hogy Nyitra akkor még nem volt szlovák föld (sokak szerint ma sem az), már csak a feljebb boncolgatott okok miatt sem. Hont és Pázmány ezért szlovák nem lehetett, de a köztársaságielnök-jelölt úr legnagyobb bánatára még szlávnak sem nevezhetőek. És ez most nem is szlovák-magyar vita tárgya, hiszen a két említett lovag német származású volt, Svábföldről érkeztek Magyarországra. A középkori nemzetfelfogás szerint viszont magyar nemesnek nevezhetőek, ugyanis minden nemes a Natio Hungarica részét képezte.

 

Krajniak: Magyarország történelme során Szlovákia a királyság legfontosabb gazdasági és hatalmi elemét képezte.

 

Szlovákia nem lehetett ebben az időben Magyarország (eredeti nyelven Uhorsko) legfontosabb gazdasági és hatalmi eleme, mivel nem létezett.

 

Krajniak: István uralkodása alatt több új püspökséget alapítottak, emellett megerősítette Szlovákiának a nyugati, keresztény civilizációhoz való tartozását.

 

Ezzel szemben a helyes megfogalmazás a következőképpen néz ki: István uralkodása alatt több új püspökséget alapítottak, emellett megerősítette a Magyar Királyság nyugati, keresztény civilizációhoz való tartozását.

 

Krajniak:  István gondoskodott arról, hogy a szlovák őseink az állam egyenlő értékű részeseinek érezzék magukat Magyarországon. Ezért hivatalos nyelvként bevezette a latint.

 

Milan Krajniak. Kép: Milan Krajniak Facebook-oldala

 

Az igazság ezzel szemben az, hogy azért volt a latin a hivatalos nyelv, mert a korabeli Európában az írásbeliség nyelve, illetve a közvetítőnyelv a latin volt. Érdekes lenne, ha Szlovákiában a szlovákot leváltaná az angol, hogy a magyarok is jobban otthon érezzék magukat.

 

Ezek után csodálkozunk azon, hogy az internet népét az háborítja fel, hogy mit keres Marika Gombitová a 10 legnagyobb szlovák között.  Holott ő legalább szlovák – ha nem is a legnagyobb -, ellentétben Mária Teréziával, Mátyás királlyal, Mednyánszky Lászlóval vagy Csák Mátéval.

 

Véleményem szerint az előbb felsorolt és helyreigazított állítások tartalmazták a legsúlyosabb tévedéseket, melyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Krajniak gondolatmente azonban felvet még egy-két kérdést.

 

Az első érdekesség ebben a történelemszemléletben az önellentmondás, ami nem csak a frakcióvezető úrra jellemző, hanem a szlovákság egy jelentős részére is. Tudniillik úgy kardoskodnak az Uhorsko, mint egy nem magyar vezetésű és alapítású közös állam fantazmagóriája mellett, hogy másnap az 1000 éves együttélésre hányingerrel néznek vissza. Úgy büszkék az ő Uhorskojukra, hogy közben ódzkodnak Mária Terézia pozsonyi, Árpád vezér dévényi szobrának vagy a Zobor-hegyi Millenniumi emlékmű teljes pompájában való visszaállításának puszta gondolatától is. Pedig ez is mind Uhorsko (sic!) történelme. El kellene dönteni, hogy ez az ezer év ebben az államban büszkeség vagy megtagadni való tévedés volt-e csupán.

 

Ha mélyére nézünk a dolgoknak, nyilvánvalóvá válik, hogy Krajniak mi végre is állt elő ezzel a minden történelmi alapot, tényeket nélkülöző írással. A válasz egyszerű. Látva, hogy Bugár és a többiek ezerrel ráfordultak már a köztársaságielnök-választás kampányára, nem látott más megoldást a behozhatatlannak tűnő hátrány lefaragására, mint bevetni régen jól bevált módszert: rájátszani a szlovák nacionalista érzelmekre. Hatásos recept: a Sme Rodina szavazótábora mellé egy csepp az SNS-től, két csepp Kotlebáéktól. Általában működni szokott, meglátjuk most mire lesz elég. De az örök adu, a magyar kártya még nincs az asztalon. Bízom benne, hogy a kampány során nem rajtunk, felvidéki magyarokon fog (ismét) csattani az ostor.

 

A cinikus koholmány után természetesen felvettük a kapcsolatot Milan Krajniakkal és számon kértük tőle az emberek félretájékoztatását és a hamis történelmi illúziók népszerűsítését. Semmitmondó – lózungokkal teli – válaszában szó szerint így fogalmazott: „Talán megbocsájtják nekem, hogy nem mindenben értünk egyet. A lényeg egyébként is az, hogy segítsük Szlovákia állampolgárait. Magyarán, pontosan tisztában van azzal, hogy számára most a cél szentesíti az eszközt, és kampányidőszakban minden megengedett. A hangulatkeltés, a  történelemhamisítás és az emberek lebutítása is. (szerk. megj: Király Zsolt)

 

Kapusník Csaba

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.