Benedek
  • HUF: 313.77
  • USD: 1.14
  • 4 °C
  • 19 °C
Mindennapjaink

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – IV. rész.

A sorozat korábbi részei itt olvashatók: I, II, III.

 

Losonc eddigi több száz éves történelme során számos tragikus és lelket emelő esemény érte, de ez volt az első olyan eset, amelyet a lakosok megosztottan, egy része kitörő örömmel, a másik pedig mélységes szomorúsággal fogadott.

 

A város megszállása után a kedélyek némileg megnyugodtak, mivel nem kellett többé tartani a magyar gárdisták meggondoltalanságaitól és önkényétől. A városban kihirdették az ostromállapotot”

 

– olvasható a Losonci krónikában a tartalmában némileg önmagának is ellentmondó értékelés. Január 3-a még helyi, városi szinten sem lett emléknap.

 

 

Az ellenállás, a szembeszegülés minimális volt, de volt.

 

Még aznap délután megtudták a felelőtlen elemek, hogy a városba csupán kb. 280 csehszlovák katona érkezett, akik leszerelték a 1000 főből álló helyőrséget. Ezért csoportosultak és estefelé a magyar kokárdás tüntetők csoportjai a Búzatéren kezdtek összeseregleni és hangos kiáltással „Le a pánszlávval!”. Nosáľ József pék háza felé rohantak, annak ablakait beverték és Nosáľt arra kényszerítették, hogy háza tetejéről eltávolítsa a cseh zászlót (a szlovákot ott hagyhatta). Szidalmazni kezdték a cseheket és a Csehszlovák államot. A 20 főből álló katonai készültség a tüntetőket szétkergette és a rend ismét helyreállt.

 

Ugyanazon a napon tartotta népgyűlését a szociáldemokrata párt helyi szervezete. A Még a Nosáľ—féle incidens előtt a népgyűlésről  Bazovsky részére átiratot küldtek, amelyben követelték: hogy

1.) a proletariátus jogait tartsák tiszteletben,

2.) hogy a csszl. Katonai megszállás csak a rend fenntartására történjék és csak addig tartson amíg a békekonferencia, s csehszlovák határokat meg nem állapítja,

3.) hogy a munkanélkülieknek segélyt fizessenek,

4.) hogy a lakosságot rendesen élelmezzék s a katonaság Losoncról élelmiszert el ne vigyen,

5.) hogy a leszerelt katonák a magyar kormány által kilátásba helyeztetett leszerelési illetéket megkapják,

6.) hogy elegendő fizetési eszközről gondoskodjanak és

7.) hogy a munkásőrséget a rend fenntartására felhasználhassák”  (Losonci emlékkönyv).

 

Másnap, 2019. január 4-én a csehszlovák helyőrség megerősítésre újabb különítmény érkezett a városba. A cseh zászlót, amelyet előzőleg a tüntetők Nosáľ házáról eltávolítottak, a magyarok még azelőtt kitűzték, mielőtt az olaszországi legionáriusok megérkeztek volna a városba.

 

 

Január 5-én vasárnap 10 órakor Ejem főhadnagy parancsára a város komoly személyiségeinek, a Városi Tanács és a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak  a Wilson téren (akkori Búzatér, ma Köztársaság tér) a szétbontott cseh zászló előtt tiszteletadással kellett elvonulniuk. Az így megkövetett cseh zászlót dr. Herz Sándor fogorvosnak, kommunista politikusnak saját kezűleg kellett kitűznie ki Nosáľ házára. Még aznap ért Losoncra Cára hadnagy vezetése alatt a Szokol század, amely azután az Ipoly völgyét foglalta el.

 

 

A cseh helyőrség nagy figyelmet szentelt a vasúti közlekedés helyreállításának. A losonci vasutasok egy permanens igazolványt kaptak, amely biztosította, hogy éjjelente is szolgálatot teljesíthessenek. Az állomás telefonkészülékénél 3 katona és egy hadnagy teljesítette szolgálatot. A katonai őrség mellett az állomás épületét két golyószóró is védte, melyek egyike a vasúti torony erkélyén volt elhelyezve és Fülek irányába beállítva.

 

A „megszálló bizottság” különvonattal (mozdony és egy személyvagon) 1919. január 4-én érkezett Losoncra. Az állomás valamennyi vezető funkcióját cseh hivatalnokok vették át. Az állomás és a mozdonyszín jó állapotban lett átvéve. Január 5-6-án az állomás magyar személyzete – kivétel nélkül – csehszlovák hűségesküt tett, mivel ezt a magyar vasutak igazgatósága elrendelte a számukra. A losonci Vasúti állomás elöljárója ezt követően kijelentette, hogy a magyar alkalmazottak közül csak azok maradhatnak szolgálatban, akik kötelezik magukat arra, hogy hat hónapon belül elsajátítják a szlovák nyelvet, a többiek csak 1919. február 1.-ig. A szlovák nyelv megtanulását csak tízen utasították el.

 

 

A város elfoglalása után leállították a Fülek irányába vezető vasúti teherforgalmat. A személyforgalmat az első napokban még Magyarország irányította olyan módon, hogy a személyvonatokat a magyar vasutaktól átvett forgalmi hivatalnok kísérte, aki felelt azért, hogy a mozdony és a szerelvén Fülekről rendben visszatér Losoncra. Ezenkívül a füleki forgalmi hivatalnok a vonatszerelvény indítása előtt jóváhagyó táviratot küldött Losoncra, s egyúttal garantálta, hogy a magyar katonaság nem tartóztatja fel a szerelvényt.

 

A későbbiek folyamán a helyzet olyannyira rosszabbodott, hogy a vasútszakaszon leállították a forgalmat. Szerelvények csak a két előzetes megegyezése alapján jóváhagyott állampolgárok cseréje esetén indultak. Ezekben az esetekben a magyar oldal az Ipoly hídjának túlsó részén állította be a fedett vasúti kocsikat, ahonnan azután a csehszlovák vasutak mozdonyai húzták be Losoncra a vagonokat. A visszaúton a csehszlovák oldal állította be az Ipoly híd innenső oldalára a vagonokat, ahonnan a magyar oldal vontatta el azokat.

 

 

A Magyar Nemzeti Tanács következő ülésére valószínűleg január 5-én került sor. Ezen Kunosi Mór arról számolt be, hogy Rakottyai György (losonci gyáros) – a megszálló cseh-szlovák csapatok parancsnokától kérdezte meg, hogy az állami adót köteles-e fizetni, vagy sem. A tanács sajnálattal vette tudomásul, hogy egyhangúlag szavazott az mellett, hogy a tanács minden olyan cselekmény felett, amely a cseh-szlovák megszállást a saját anyagi érdekei elősegítésére használja fel, teljes megbotránkozásának adjon kifejezést.

 

 

A Tanács 1919.  január 7.-i rendkívüli ülésének egyedüli témája a végrehajtó bizottság ténykedése és jegyzőkönyve volt.A városban olyan híreket terjesztettek, hogy a bizottság a megszálló csapatok bevonulását megelőzően Bazovskyval olyan megbeszéléseket folytatott, amelynek eredményei nem mindenben találkoztak a város lakosságának a tetszésével.

 

A végrehajtó bizottság legfontosabb feladatának a város megszállással kapcsolatos nyitott kérdések megtárgyalását tekintette a kormány által kinevezett kormánybiztossal, ill. az illetékes budapesti minisztériumokkal (a vasúti forgalom helyreállítása, a telefon és távirati szolgálat újbóli felvétele, a sajtószabadság, különösen az újság forgalom helyreállítása, a városnak és a gyárüzemek élelmezésének helyreállítása a magyar kormány általi biztosítása, megadandó kompenzációk ellenében, a gyári üzemek felvételének biztosítása, adó befizetés kérdésének rendezése, a tanítás felvétele a gimnáziumban, stb.)

 

A Tanács végül is bizalmáról biztosította a bizottságot. Elnöke, Tarján Ödön megerősítette azt, hogy a bizottság sohasem hagyta magát befolyásolni, mindig is tiltakozott a megszállás ellen, és ha tárgyalt is Bazovsky Lajossal, azt a város érdekében tette.

 

 

A városban kialakult feszült helyzetet csak a Gambi ezredes vezetése álló 34. olasz legionárius ezred zászlóalj stabilizálta, amely 1919. január 9-én  érkezett Losoncra. A zászlóalj vezetése a 10. és 12. századdal maradt Losoncon, akik Ejem századát váltották fel.

 

A zászlóalj 1919. január 11-ig ellenállás nélkül elfoglalta a Ipoly mentén meghatározott demarkációs vonalat. Mivelhogy a vasútvonalak és utak részben az Ipoly déli partján vezettek, Luigi Giuseppe Piccione tábornok, a Cseh-szlovák hadsereg legfelső vezetője saját kezdeményezéséből úgy döntött, hogy a kijelölt demarkációs vonalat dél felé tolja úgy, hogy a teljes vasútvonal Cseh-Szlovákiához kerüljön.

 

Feltételezte, hogy a magyar kormány csak szóban fog tiltakozni. Parancsa 1919. január 16.-a éjjelén lett teljesítve, amikorra elfoglalták Balassagyarmatot, Drégelypalánkot, Dejtárt, Szécsényt, Nógrádszakált, Litkét és Rapot. Az egyetlen fegyveres összetűzésre csak Rap mellett került sor. A cseh-szlovák egységeknek semmilyen veszteségük nem volt, 63 magyar katonát (köztük 12 tisztet) ejtettek fogságba. Január végéig a Pichon-féle  demarkációs vonal teljes szakaszát elfoglalták. Sokkal könnyebben, mint arra számítottak.

 

 

A Magyar Nemzeti Tanács  1919. január 11.-i ülésén Tarján Ödön, a végrehajtó bizottság elnöke beszámolt arról, hogy három tagjuk, Tarján Ödön, Vályi dr. és Zadrobilek Gyula jelen voltak Rappon a magyar- és cseh-szlovák kormánybiztos tárgyalásán, ahol megállapodás jött létre a tisztviselők kérdésében. Ennek alapján a cseh-szlovák állam elvileg, bizonyos feltételek mellett átveszi a tisztviselőket, sőt, ha azt állapítják meg, hogy egyesek nyugdíjképesek, a nyugdíjakat is folyósítják számukra.

 

Egy további megállapodás értelmében Nógrád vármegyében, de felsőbb megszállott területeken is bizonyos rekompenzációk ellenében a magyar kormány fog az élelmezésről gondoskodni. Utalás történt arra is, hogy  Bazovsky Lajos megszünteti a Tanács működését. Tarján Ödön véleménye szerint ez az ő működésüket nagyon megnehezítené, mert a Tanács felszámolásával a bizottságok is megszűnnek, ami olyan zavarokat kelthet, melyek a cseh-szlovák állam képviselőinek helyzetét is megnehezítené.

 

 

Bazovsky Lajos, kormánybiztosként aznap délután az alábbi átiratot adta át a Tanácsnak: “A MNT (Magyar Nemzeti Tanács) végrehajtó bizottsága! Felhívom és megbízom Önöket, hogy további rendelkezésemig a MNT ezentúl “Losoncz Város Élelmezési Tanács” elnevezés emellett, eddigi működését folytassa.”

 

A Tanács azzal a feltétellel fogadja el a döntést, ha működése eddigi teljes jogkörében megmaradhat – tehát nemcsak élelmezéssel, hanem a közrend fenntartásával, városi adminisztratív ellenőrzéssel, stb. foglalkozhat. Ebben az esetben hajlandó támogatni a cseh-szlovák intézkedéseket minden olyan kérdésben, mely a lakosság érdekeit szolgálja

 

 

1919. január 12-én Bazovsky Lajos, kinevezett zsupánt hivatalosan is megbízták a közigazgatás irányításával. Egyik első határozatával a várost elfoglaló Ejem századának díszzászlót nyújtott át. A Losonci Újság januári 3. számában arról számolt be, hogy a város kereskedői és iparosai letakarták, vagy átmázolták a magyar feliratú tábláikat.

 

Puntigán József

Következik. A losonci Kossuth-szobor és egyebek

 

További ajánlott írások:

 

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – I. rész

 

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – II. rész.

 

Mi történt Losoncon 100 évvel ezelőtt – III. rész.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás