Frigyes
  • HUF: 326.56
  • USD: 1.12
  • 16 °C
  • 28 °C
Történelem

Az ipolysági zsidóság története (IV.) – A német megszállás után

Az ipolysági gettóban összesen 1205 ember élt összezsúfolva, ebből 641 volt ipolysági zsidó, 393 az ipolysági járásból

1944. március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal két “zsidószakértője” Krumey és Wisliceny volt. Még márciusban jogfosztó rendeletek sora következett, márciu 31-én jelent meg zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló rendelet. A rendelet szerint minden 6 évnél idősebb zsidó személy április 5-től házon kívül egy 10×10 cm átmérőjű sárga csillagot volt köteles viselni felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan.

 

Már a megszállás másnapján két német tiszt érkzett a városba, feloszlatták a két hitközösséget, és kinevezték a Judenratot. A zsidótanács  vezetője Dr. Holló ügyvéd, tagja volt többek között Gansel Aladár orvos is. Mint már említettem, a megszállás után újabb zsidóellenes intézkedések léptek hatályba, az ipolysági zsidó polgárokat is kötelezték a sárga csillag viseletére, újabb házkutatások, üzletbezárások és tilalmak sorozata következett, s persze nem volt ritka a hatósági visszaélés sem. Garry (Gansel) Elizabeth a következő incidensről számol be visszaemlékezésében:

 

Történelem – II. világháború – Magyarország német megszállása

 

Az üzletünk össze volt kötve lakásunkkal, volt egy ajtó ahol bejárhattunk oda. Persze azt bezárták és lepecsételték. Az üzletben még sok árú volt. Másnap egy csendőr jelent meg a lakásunkban és kérte hogy adjuk neki a szőnyeget. Hiába mutattuk neki a pecsétet, leszedte nagy szakértelemmel. Mi remélve figyeltük, hogy talán mégsem sikerül, hisz a legkisebb büntetés ezért az internálás volt. Persze ki vitt amit akart, de nem pénzért, Isten őrizd. Visszatette nagy szakértelemmel a hatósági pecsétet. Aztán jött az ékszerbevallás, ó, sokmindent lehetne mesélni.”

 

A kersztény földműveseket és parasztokat behívták katonai szolgálatra, a környékbeli gazdaságokban munkaerőhiány keletkezett. Miután a zsidók engdélyt kaptak a katonaságtól a város elhagyására, illetve sikerült megegyezni a környékbeli földesurakkal is, a munkaszolgálatra még be nem hívott zsidókból két csoportot alakíthattak (ferfiak és nők) a fontosabb földművelési munkák elvégzésére. Az első célpont az Ipolyságtól pár kilométerre lévő Lontó község volt.

 

Parasztkocsikon érkeztek meg ide, s egy raktárban szállásolták el őket. Kora reggeltől késő estig tartó kemény fizikai munka két hét után véget ért, a csendőrök szekerekre rakták a zsidókat, és visszavitték őket Ipolyságra, mert kezdődött a gettósítás. K. S. is beszámol az esetről a 220. jegyzőkönyvben, ő is részt vett ezekben  a munkálatokban, amelyek többnyire mezőgazdasági jellegűek voltak, de 17 nap után ő is visszakerült Ipolyságra, a gettóba.

 

 

Gettósítás

 

A zsidók átköltöztetéséről szóló rendelet 1944. április 26-án született meg, azonban a gettósítás részleteit már április 4-én kidolgozták. Ferenczy László csendőr alezredest bízták meg a gettósítás és a deportálási menetrend megszervezésével, irányításával és felügyeletével, valamint naponta jelentéseket kellett küldenie a belügyminisztériumba az ügy menetéről és állapotáról.

 

Ferenczy László csendőr alezredest bízták meg a gettósítás és a deportálási menetrend megszervezésével, irányításával és felügyeletével (wikipédia)

 

A gettósításról szóló rendeletet minden alispán, polgármester és a csendőrség is megkapta, parancsot kaptak egy zsidó névjegyzék elkészítésére és a zsidók begyűjtésére. A zsidók összegyűjtésére és elszállítására a helyi hatóságok bizottságokat jelöltek ki, az ő feladatuk volt a csendőri közegekkel együtt a zsidó lakások és üzletek bezárása és lepecsételése. A lefoglalt pénzt és értéktárgyakat a tisztogatási terület központjában székelő Nemzeti Bank fiókjában kellett leadni három napon belül.

 

A zsidók begyűjtését a következő sorrendben kellett lebonyolítani: kassai, marosvásárhelyi, kolozsvári, miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi, székesfehérvári és budapesti csendőrkerületek.

 

Még a gettósítás előtti áprilisi hitközségi összeírás szerint ipolyságon 836 zsidó lakos élt, ezek közül az ortodox felekezet tagjai 450-en voltak, a neológ irányzat pedig 386 lelket számlált. Az ortodoxok elnöke Schmidl Zsigmond fakereskedő, a status quo ante közösségé dr. Hámos Aladár volt, amíg nem internálták őket.

 

A május 4-én kiadott alispáni rendelet értelmében (a vármegye gettóinak kijelöléséről) megkezdődött a városi gettó kialakítása. Két nap alatt kijelölték a gettó területét, megszervezték és végrehajtották a gettósítást. A gettót a város egyik legszegényebb negyedében jelölték ki a Malom, a Csepreghy és a Rózsa utcák területén, beletartozott a malom és az ortodox zsinagóga épülete is. A gettó bejáratánál volt a kínzások és vallatások helyszínéül is szolgáló Vikulenszki-ház, ahová a csendőrég helyezkedett be. Az itt elő keresztény lakosságot a zsidók házaiba költöztették.

 

Az Adler család tulajdonában lévő Adler-udvar ma. Az ipolysági zsidóságot is megfosztották mindne ingó- és ingatlanvagyonától (Fotó Kapusník Csaba)

 

A városban kihirdették, hogy fél óra alatt a zsidóknak be kell vonulniuk a gettóba. Az ipolysági zsidó polgárok bármit magukkal vihettek, amit csak tudtak: élelmiszert, ruhát stb. Május 8-ig az ipolysági gettóba költöztették az ipolysági és a szobi járás zsidó lakosait is.  Ezek csak a legszükségesebb dolgaikat hozhatták magukkal és csaknem semmi élelmet. A gettó területén a zsidók népkonyhát állítottak fel, a belső rendre zsidó rendőrök gondoskodtak, kívülről magyar csendőrök őrizték a gettót.

 

A gettó nagyon zsúfolt volt, kihasználtak minden helyet: házat, pincét, padlást, de még a zsinagógát is. Azt a pár zsidót, aki még dolgozhatott, elbocsátották, a zsidók üzleteit pedig be kellett zárni. A magyar hatóságok új zsidótanácsot neveztek ki, elnöke Gansel Aladár lett. A gettóban átlagosan két család élt egy szobában. Az ipolysági gettóban összesen 1205 ember élt összezsúfolva, ebből 641 volt ipolysági zsidó, 393 az ipolysági járás területéről, 171 pedig a szobi járás területéről. A 641 ipolysági zsidón kívül 80 munkaszolgálatot teljesített, 40 pedig internálótáborban volt.

 

A fiatalokat egy idő után visszaengedték a gazdasági munkára, de mivel féltek a szökéstől, visszarendelték őket, majd 16 évnél idősebbeket behívták munkaszolgálatra. Kezdetben délelőtt 10-11 óráig kimehettek a piacra, ahol a zsidóktól dupla árat kértek. Még nem volt éhínség, de az élelmiszer fogytán volt, az asszonyok a zsinagóga előtt főztek a rászorulóknak (megközelítőleg 150-en lehettek).

 

Előfordult, hogy az esti órákban a bátrabb parasztasszonyok élelmiszert (tejet, túrót, kenyeret) csempésszenek a gettóhoz (ami tilos volt), persze többszörös áron, amit a legtöbben már nem tudtak megfizetni. Az asszonyok nem bízva a sorsuk jobbra fordulásában anyagdarabokból hátizsákokat varrtak, ha menniük kell, legyen mibe pakolniuk azt a kevés holmit, amilyük még megmaradt. A gettóban zsidó rendőrség vigyázott a rendre, valamint ötágyas betegszoba és orvosi rendelő is működött benne.

 

A gettóban parancsot kaptak a legjobb épület (Vikulenszki-ház) kiürítésére, és még aznap este többen behívót kaptak, kötelezően meg kellett jelenni a szükséges személyes iratokkal és adóigazolásokkal, a gettó területén kijárási tilamat rendeltek el. A kihallgatások azzal a céllal folytak, hogy kiderítsék, hol rejtették el a zsidók az értéktárgyaikat. Főleg a gazdagabbnak vélt izraelitákat vallatták Sziller Károly csendőr főhadnagy vezetésével.

 

Egy korabeli magánlevél első oldala, mely az utókor elé tárja a korszak borzalmait (Rados Dávid archívuma)

 

A kihallgatások brutális módon folytak le, kutyakorbáccsal vallatták az embereket, az egész gettóban hallhatták a megkínzottak kiabálását, szenvedéseit. Csoportosan folytak a kihallgatások, az első csoport tagjainak kihallgatása során kínozták halálra Polgár Ignácot (76 éves volt), akinek még az ujját is levágták, mert nem tudták róla lehúzni az aranygyűrűt. Egy-egy vallatás akár több napig is eltartott, a kihallgatás után kiengedett emberek sokszor nem voltak képesek a saját lábukon hazatérni.

 

Garry (Gansel) Elisabeth így írja le a történteket: „Férjem helyett én mentem mert ő beteg volt. Mikor rám került a sor elküldtek és neki kellett megjelenni. Egész éjjel hiába vártuk őket vissza. Másnap reggel Neumann Bözsivel és Reiner Gizivel odamentünk és vittünk reggelit. Először a csendőrök elkergettek, de a parancsnok felismert és ezt mondta: »maga bemehet«. Amit ott láttam az a borzalmak borzalma volt. Az emberek a földön összeverve a felismerhetetlenségig. Férjem szemben a falnak támaszkodva ült fájdalmas szemekkel össze-vissza verve. Polgár Ignácot szó szoros értelmében addig verték még belehalt. Mikor kitámolyogtam onnan, a parancsnok utánnam jött,  megállított és ezeket mondta: »menjen és mesélje el a zsidóknak, hogy én itt élet-halál ura vagyok, és aki nem fogja bevallani hová rejtette el, vagy kinek adta megőrzésre értéktárgyait azt akár agyon is lövethetem«.

 

A zsidótanács azokat a fiatalokat, akiket még nem vittek munkaszolgálatra, megszervezte, feladatuk az összevert zsidók „hazaszállítása”, valamint rendfenntartóként és futárként tevékenykedtek. Nem Polgár Ignác esete volt az egyetlen haláleset a gettóban, többen öngyilkosok lettek, főleg orvosok és gyógyszerészek. Még mielőtt a második csoportot is behívták volna kihallgatásra, a Neumann család megmérgezte magát az egyértelmű kínzások elkerülése végett, öngyilkosságot követtek el. Azonnal bevitték őket a kórházba, Dr. Neumann Adit már nem sikerült megmenteni, de a feleségét és kislányát igen (hogy aztán Auschwitzba deportálhassák őket, ahonnan soha többé nem tértek vissza). Öngyilkos lett Bartos Olga fényképész is.

 

1944. májusában 80 zsidót elvittek a gettóból, őket a garanyi internálótáborba deportálták, majd onnan Auschwitzba. A budapesti Magyar Zsidók Központi Tanácsához beérkezett napi jelentéseiből tudjuk, hogy május 16-án összeírták a 18-55 év közötti fárfiakat és a 18-35 év közötti nőket, akiket behívtak munkaszolgálatra.

 

Eszti levelének második oldala (Rados Dávid archívuma)

 

Ők a szlovákiai Jolsvára kerültek. Rosenberg – Markstein Ágnes visszaemlékezéseibők megtudhatjuk, hogy a 80 embert válogatás nélkül szedték össze egy hajnali órán, voltak köztük öregek és betegek egyaránt. Az orosz munkaszolgálatot már megjárt Markstein Endrét is el akarták vinni, főbe lőtte magát. Helyette a testvérét Markstein Gábort (Rosenberg – Markstein Ágnes apja) vitték el. Garanyból Auschwitzba deportálták őket. Napról napra kilátástalanabb helyzetbe kerültek a külvilágtól teljesen elzárt gettósított zsidók.

 

A városban hirdetmények jelentek meg, hogy aki zsidó ékszereket vagy egyéb zsidó holmit rejteget, az súlyos büntetésre számíthat. Ezután többen visszaküldték a zsidók dolgait a gettóba. Másnap a gettót plakátolták ki, miszerint kapnak egy utolsó esélyt, hogy beszolgáltassák ékszereiket és egyéb értéktárgyaikat, mert ha nem, legközelebb a gyermekeiket viszik vallatásra. Még aznap délután civilruhás csendőrök járták a házakat, ekkor már mindenki rettegve dobta a zsákba, amije még volt. A deportálás időpontjának közeledtével megduplázódott a gettót körülvevő katonák száma. A zsidók nem hagyhatták el lakhelyeiket, kivéve ha sürgős orvosi ellátásra volt szükségük.

 

A Maccabi Hacair és a Hanoar Hacioni még a gettó megalapítása után is működött, természetesen nem nyilvánosan. Folyamatosan fenntartották a kapcsolatot a budapesti vezetőséggel. A futárok beszivárogtak a gettóba hamis papírokat, igazolványokat osztottak, segítettek, amiben csak tudtak. Róth Tibor visszaemlekezései szerint ezeket a hamis személyazonossági papírokat nem fogadták el, mert még nem tudták mi vár rájuk. A gettó felszámolásával a két mozgalom működése is befejeződött.

 

Miután a gettósítás befejeződött, az ipolyság és környéke zsidóságát összegyűjtötték, megkezdődhetett a deportálás, végül a jól előkészített tömeggyilkosság. Ez azonban már a következő rész témája lesz.

 

Kapusník Csaba 

Nyitókép: Az ortodox zsinagóga környékén felállított gettóba 1205 ipolysági és környékbeli zsidót zsúfoltak össze (Fotó Kapusník Csaba)   

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 7 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás