Elmélkedések a közös Európáról és az Európai Egyesült Államokról

Hamarosan újra választások lesznek, s ezúttal a Európai Unió parlamenti képviselőire lesz alkalmunk szavazni. A közelmúltban került a kezembe egy 1931-ből származó kis képes Luther-naptár, melynek egyik írása az Európai Egyesült Államok létrehozásával foglalkozik. Érdekes olvasmány, amely jelzi, hogy a mai Európai Unió alapgondolata már évtizedekkel ezelőtt foglalkoztatta a politikusokat. Sőt, nem is évtizedekről, de évszázadokról beszélhetünk.

Egy közös európai törvényszék felállításának a szükségessége már a 18. század közepén felvetődött. Első alkalommal az 1856-os Párizsi Békeszerződés idején hoztak létre ilyen bírói testületet. Immanuel Kant, Az örök békéről írt esszéjében (1795) Rousseaura hivatkozva írt a közös Európáról.

Ennek alapeszméje az volt, hogy a békében élni kívánó föderatív Európát az őt alkotó népeknek kell képviselniük, tagjainak egységes társadalmi és politikai rendszerrel kell rendelkezniük. Karl Christian Friedrich Krause német filozófus Egy európai, föderatív állam terve (1814) című művében arról ír, hogy a föderatív állam minden egyes tagjának azonos jogokkal kell rendelkeznie, garantálni kell a csatlakozott államok létét és területét, tagjainak segítenie kell egymást, védeni kell az alkotmányokat, biztosítani kell a szabad kereskedelmet, létre kell hozni egy szövetségi tanácsot, és a népek bíróságát.

   

Az Európai Egyesült Államok gondolatával Victor Hugo francia író, politikus kezdett el foglalkozni egy olyan kort jósolva, amelyben az “Amerikai Egyesült Államok és az Európai Egyesült Államok a tengerek fölött kezet nyújtanak egymásnak, kicserélik termékeiket, kereskedelmüket, iparukat, művészetüket, géniuszaikat

Belelapoztam a 19. század közepe táján íródott lapokba, s számos írást találtam erről a témáról. Az évkönyv jelzett írása után ezekből olvashatnak egy válogatást.

„Többször felmerült már az a gondolat, hogy az európai államoknak bizonyos mértékben egyesülnie kellene a közösen megoldandó feladatokra.” Amint a páneurópai propaganda füzet mondja, a cél: „a  európai egyesült államokat megteremteni államszövetség és vámegység formájában”.  

Különösen egy fiatal osztrák politikus: gróf Goudenhove-Kalergi ennek az eszmének lelkes apostola évek óta. Az eszme nagyobb jelentőséget nyert az 1930-ik évben azáltal, hogy nemcsak olyan felelőtlen, elméleti politikus állt az eszme mellé, mint gróf Coudenhove-Kalergi, hanem Briand, a francia külügyminiszter is szót emelt mellette.  

Briand hivatalosan is szétküldötte az egyes államoknak az európai szövetség megszervezésére vonatkozó iratát. Ebben „Európai konferencia” címmel egy állandó képviseleti testület megalakítását ajánlja, amelyen részt venne a Népszövetség minden európai  tagállama. Részletesen foglalkozik ennek a konferenciának feladataival az európai együttműködésre vonatkozólag. Meghatározza, hogy az európai együttműködés a közgazdaság, a gazdasági munkafelosztás, a közlekedési, a pénzügyek, a munkaügyek, az egészségügy, a szellemi együttműködés, az interparlamentáris érintkezés és az adminisztráció milyen erületeire terjedjen ki. Ez időtől kezdve ismételten foglalkoztak a gondolattal, s többféle szempontból megvilágították a kérdést. Az első kérdés  természetesen az, hogy miért tartják szükségesnek az Európai  Egyesült Államokat, vagy röviden Páneurópát?

 Azt  mondják  azért,  mert  a  világpolitika mindenütt a nagyarányú egyesülések irányában halad úgy a politikai, de különösen a gazdasági életben. Óriási nagy gazdasági egységek fejlődtek ki, mint az Amerikai Egyesült Államok, India, Kína, Ázsiai-Oroszország, amelyekkel a gazdasági terület teljesen tehetetlen olyan hatalmas alakulatokkal szemben, mint pl. az Amerikai Egyesült Államok. Az Amerika Egyesült Államok érdeke, hogy minél több gabonát, minél több gépet, különféle iparcikket adjon el európai államoknak, az európaiaknak az érdeke pedig az volna, hogy minél kevesebb gabona, kevesebb gép jöjjön be, hiszen Európa el tudja magát látni mindennel. Amerikával szemben azonban csak akkor lehetne sikeresen fellépni, ha egész Európa együttesen, közös megbeszélés alapján, közös határozatokkal állhatna elő.

Az érvek sorában felhozzák még, hogy a régi gazdasági határok már csak az is elavultak, mert a közlekedési eszközök megváltoztak, az ember meghódította immár a levegőt is és a repülőgépet beállította a közlekedési eszközeinek sorába. Mint kétségtelen tényre mutatnak rá, hogy a legjelentőségesebb ipari anyagokat: petróleumot, vasat, acélt, s a kémiai ipar különféle jelentős anyagait immár nemzetközi érdekeltségek, hatalmas gazda­sági egyesülések, az úgynevezett trösztök tartják kezükben. A Páneurópai eszméjé­ért lelkesedők reménykedve mutatnak arra is rá, hogy a Népszövetség, a Hágai Nemzetközi Döntőbíróság, és a jóvátéte­lekkel kapcsolatban felállított Nemzetközi Baseli Bank tulajdonképpen szintén az Európai Egyesült Államok eszméjének lehetséges voltát bizonyítja, mert ezek már részben ezeknek az Egyesült Álla­moknak szervei.

A második kérdés, amit az eszmével kapcsolatban felvetünk az, hogy az Euró­pai Egyesült Államok milyen viszonyban lennének egymással az egyesülés után? Milyen lenne a közös szervezet, mennyiben függnének egymástól?

Erről a kérdésről dr. Lukács György és Rainprecht Antal tartott igen érdekes előadást az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség gyűlésén. Kiemelték, hogy a mozgalom nem gondol olyan szoros egye­sülésre, mint amilyen szoros egyesülés van az Amerikai Egyesült Államok kö­zött. Ilyen szervezet legfeljebb a messze jövő feladatai közé tartozik. Egyenlőre Páneurópa hívei megelégszenek a követ­kező fontosabb pontokkal:

1. Teljes lefegyverezés minden államban. 

2. A közlekedési akadályok elhárítása, vámrendszerek megszüntetése. 

3.  Az összes vitás ügyeknek döntőbíróság előtt való elintézése.

4. A nemzetek egymástól való el­zárkózásának megszüntetése.

Általános emberi szempontból, a béke szempontjából mindenesetre olyan tervek ezek, amelyek figyelemre méltóak, s kétségtelenül a jövő fejlődés történeté­ben nagy szerepét fognak játszani. Minket magyarokat mint minden kérdésben, amely a jövő alakulatait feszegeti, az érdekelne, hogy ezzel kapcsolat­ban a revízió gondolata nem veszít-e erejéből!? Mert a béke, az egymás megértése, az együttműködés mind nagyon szép dolog, de mindaddig nem lehet igazi béke, amíg nem lesz igazság. Mind­addig nem lenne őszinte, s így tartós sem a nemzetek összeölelkezése, amíg az ölelkezők közül  bármelyikének  szívében tövis van. A mienkben tövis van. Előbb ezt ki  kell húzni, azután beszélhetünk Páneurópáról.” (1931. Kis Képes Luther-naptár)

„Egy látogatás Kossuth Lajosnál. Turin, sept. 9.

…Monte-Rosa egyik völgyébe, a Valla Ascalaban Ihászszal tett egyik kirándulásából. Ezüst fehér szakállát és haját, eleven szeuvedélyteljes kék szemei és halvány pírral bevont életerős arcza felette érdekessé teszik. Minden igazmagyar megnyugtatására mondhatom, hogy oly egészségben van, miszerint legalább is 20 évet ígérek neki, ha mindjárt oly szenvedésteljes is lesz az, mint a 20 utóbbi, quod Deus avertat. Minthogy a béke congressusra megyek, beszélgetésünk tárgya ez volt; részt vett a társalgásban Ihász ezredes, az ö Mikes Kelemenje és Dunoyov ezredes is, ki roszul amputált lába miatt sokat szenved. Kossuth erőteljes csengő hangjával, fesztelenül nyilvánítá meggyőződését. Jól esett csaknem egy óráig szakadatlanul beszélni hallanom. A beszélgetés egyes pontjait kiemelem.

Az európai államok szövetségéről azt mondá: Sokat vesztettem köz- és magán életemben, és így megtanultam a természetben keresni vigasztalást. Nyomozom abban az isten ujját, azaz a törvényeket, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ott változhatlan törvények vannak, melyek végrehajtására nem kell Horváth Boldizsár.

De ugyanezt tapasztaltam az erkölcsi világban is. Vannak eszmék, melyek mint Cartesius égkörei, minden még idegen elemet is hatásuk alá vonnak. Így a hübér rendszernek a skott clan úgy, mint a magyar alkotmány szervezet is alá volt vetve. Ez alól kivonni magát senkinek se lehet. Ha az európai Egyesült államok alatt az egy akol, egy pásztort értik: ezt helyeselni nem tudom. Mert a természet egy embert se teremt csak kézből vagy csak lábból — hanem a különböző tagok tesznek egy egészet: így az emberiség is egy egész: de az egyes nemzetiségek annak különböző tagjai, melyeket unificalni nem lehet. A különböző nemzetiségeknek megvan a maguk jellemük: az augol praeticus és individualista: ezért mondja az angol: I am english m a n, a franczia sociabilis, ezért magából egészen adjectivumot csinál s azt mondja: Je suis frangais, míg a német idealista, szép eszméket főz ki, keveset reálisai. Ezeket a nemzetiségeket s külön sajátságokat megsemmisíteni nem lehet.”  (A Hon, 1869. 9. 14., 210. sz.)

„Németek ! Ki hozzátok szól, az baráttok. Három év előtt, az 1867-i világkiállítás idején, száműzetésem helyéről üdvözletét küldöttem hozzátok, városotokba. Melyik volt ezen város? Páris. Mert Paris nem csak egyedül a miénk. Berlin, Bécs, Dresda, München, Stuttgart, ezek fővárosaitok, Páris központotok. Párisban érzik Európa szívverését, Páris a városok városa, Pária az emberek városa. Volt egy Athen, volt egy Róma, és most van egy Páris. …

Az Capua és Gomorrha, mi Francziaország vagyunk. Mi a franczia köztársaság vagyunk, jelszavunk: „szabadság, egyenlőség, testvériség.“ Mi zászlóinkra írjuk: „Az európai egyesült államok.“ Mi nép vagyunk, mint ti. Nekünk Veraugetorixunk, nektek Anniniustok volt. A testvériségnek ugyanazon sugara hatja át a német szívet és a franczia lelket. (Hugó Victor felhívása a németekhez.“ (A Hon, 1870. 9. 14., 220. sz.)

„Francziaország (a háború által) felszabadíttatott s egyszersmind szétdaraboltatott. — Szétdaraboltatása megrendítő az európai egyensúlyt, felszabadítása megállapítá a köztársaságot Európa kiforgattatott sarkaiból; és ebben van a tzerencse. Ha megzavartatott az egyensúly, ezen csak átalakítás segíthet. Ma már Európának csak két sorsa lehet: vagy francziává, vagy németté, más szavakkal császársággá, vagy köztársasággá kell lennie. E két kimenetel egyike hasonértékű a múlttal. De feltámadhat-e a múlt? Bizony ára nem! Tehát köztársasági Európánk lesz. És miként fogjuk azt elérhetni? Háború vagy forradalom által? Háború által, ha Németország Francziaországot erre kényszeríti ; forradalom által, ha a királyok a népeket erre kényszerűik. Annyi bizonyos, hogy közeleg a nap, — mely az európai köztársaságot, az európai Egyesült-Államokat létre fogja hozni.“ (Politikai szemle, Magyar Újság, 1872. 10. 16., 237. sz.)

„Vilmos császár üdvözlő levelet intézett az amerikai Egyesült Államok elnökéhez, Granthez, melyben azt „ Werther und Lieber Freund11-nek czímezi s örömét fejezi ki a felett, hogy a köztársaság alapítóinak reményei az épen lefolyt század alatt oly fényesen teljesültek. Emlékszünk, hogy ugyanez a „werther und lieber Freund” néhány év előtti egyik elnöki üzenetében Európa köztársasággá tételét amily sürgősen kívánta, époly biztosan megjósolta is. Vilmos ,a sas’ ezt talán nem is tudja, mindazonáltal igen könnyen meglehet, hogy a majdani ,Európai Egyesült Államok’ megalapítására tudtán kívül ő maga leghathatósban működik közre, mi bizonyára szinten igen különös ,Wend-ung’, melynek előidézésében mindinkább a socialismusnak zsákmányul eső „dicső hadserege”, a maga módja szerint bizonyosan segítségére leend neki.” (Religio, 1876, 10. sz.)

„SCHWEICZI ÜGYEK. Lugano, sept. 25. A békeliga congressusa rosszalja Garibaldi egy iratát, melyben Thiersnek vérszomjas szelleme és a köztársaság elleni merénylete van kiemelve. A congressus kinyilatkoztatja, hogy a háborúk és állandó hadseregek elmellőzésére az egyedüli eszköz a népek republikánus foederátiójának megalakítása, „Európai egyesült államok“ elnevezés alatt.” (Budapesti Közlöny, 1872. 9. 27., 221. sz.)

„NEMZETKÖZI BÉKE S SZABADSÁG-TÁRSULAT.

Ezen társulat f. évi sept. 22—26-kán Bernben tartandja második congressusát, s következő programmot adott ki:

A nemzetközi béke- s szabadság-társulat azon nézetből indul ki:

hogy — a mint ez a genfi congressus határozataiban kimondatott — Európa jelen gazdászati s politikai viszonyai közt tartós békét nem lehet létesitni;

hogy a társulatnak czélul kell maga elé kitűznie, tevékeny propaganda gyakorlását oly czélból, hogy a szabadság a modern társadalomban a jogosság szervezésére támasztassák;

ennélfogva a társulat elismeri annak föltétien szükségét, hogy a társadalmi föladat 3 ága — a vallási, politikai s gazdászati — egymástól ne különöztessék el, s ennek következtében kijelenti:

1) hogy a vallásnak, mint az egyéni meggyőződés dolgának, a politikai intézményektől idegennek kell maradnia, s a nyilvános oktatásügytől el kell távolíttatnia, hogy így az egyházak ne tartóztathassák föl többé a társadalom szabad fejlődését;

2) hogy az európai egyesült-államokat oly szervezetre kell alapítni, mely népies s demokraticus intézményeken nyugszik, s melynek alapját az egyén jogainak egyenlősége, valamint a községek s tartományok autonómiája képezi, saját ügyeik rendezésére vonatkozólag;

3) hogy a jelen gazdászati rendszert gyökerestül meg kell változtatni, ha a javak, a munka, az üres idő s az oktatás jogos fölosztására, s ezáltal a munkás osztályok tökéletes fölszabadítását a, s a proletariátus eltávolítására akarunk eljutni; a társulat tiltakozik bármely oly társadalmi reform kísérlete ellen, mely bármely kényuri hatalomtól eredne.”

(Budapesti Közlöny, 1868. 9. 13, 210. sz.)

Válogatta: Puntigán József

Nyitókép:

Nemsokára bejelentik az Európai Egyesült Államok megalakulását