Leonóra, Inez
  • HUF: 367.63
  • USD: 1.19
  • -1 °C
  • 10 °C
Történelem

Az ipolysági zsidóság története (VI.) – A második világháború után

A kommunista rendszer térnyerésével kezdetét vette a bezártság és elszigetelődés korszaka. Befejező rész.

A második világháborúban az ipolysági zsidóság mintegy 80%-a elpusztult. A visszatért zsidók 1945. április 23-án megalapították saját érdekképviseleti szervezetüket, a Zsidó Komitét, a helyi hatóságok azonban nem voltak hajlandóak együttműködni a szervezettel.

 

1948-ban 145 zsidó élt Ipolyságon, a megújult hitfelekezeteket egyesítették, s újjászervezték a hitéletet. 1949-ben a zsidók egy része alijázott, s a 1949-es év végére már csak 104 zsidó lakos maradt a városban. A zsidók száma folyamatosan csökkent, az ipolysági hitközség az 1980-as évekig működött.

 

A magyar és német nemzetiségű zsidók sem voltak kivételek a Beneš-dekrétumok alól (kollektív bűnösök), így nehezen szerezhettek megbízhatósági bizonyítványt. Csehszlovákiából 1948-ig 17 000 zsidó alijázott Palesztinába, majd 1950-ig újabb 18 000. 1949-ben 7476 személy vallotta magát zsidó vallásúnak, ez az összlakosság 0,21 %-a.

 

Több golyó ütötte lyuk, sérülés is található az ortodox temető sírjain, ami a vészterhes időkre emlékeztet. (Fotó: Kapusník Csaba)

 

Az Örökmécses című kötetben megtalálhatjuk A faji, vallási, politikai okokból üldözöttek és antifasiszták szövetségének Ipolysági fiókjának memorandumát, amely a zsidók hátrányos megkülönböztetésére hívja fel a figyelmet, illetve a szövetség tagjainak a követeléseit tartalmazza. A memorandum címzettjének a „felsőbb szerveket” nevezi meg. A memorandumban tulajdonképpen két kifogást, igazságtalanságot említ a zsidókkal szemben, ami felülvizsgálatot igényel.

 

Az első az, hogy még a többi újra Csehszlovákiához csatolt város (Komárom, Párkány, Zselíz, Dunaszerdahely, Rimaszombat, Kassa stb.) zsidósága, sőt még a Hlinka Gárda tagjai is, minden különösebb probléma nélkül megkapták a megbízhatósági bizonyítványt, addig az ipolysági zsidóság (aki többször is bizonyította lojalitását a Csehszlovák Köztársaság iránt) elé akadályokat gördítenek.

 

II. világháború után használt imaház. (Fotó: Pálinkás Tibor)

 

A második „panasza” tulajdonképpen az elsőre épül, ugyanis ha nem kaptak megbízhatósági bizonyítványt, nem kaphatnak iparengedélyt sem. A továbbiakban követelik, hogy az ügyüket vizsgálják felül, s kérvényeiket nyilvánosan tárgyalják meg. Leszögezi, hogy nem kérnek semmilyen előjogokat, privilégiumot, csupán egyenlő jogokat. Amennyiben nem kapják meg, felsőbb hivatalokhoz fordulnak.

 

Tetszik amit csinálunk? Támogasd a Körképet!

 

A zárórészben megemlíti, hogy aktívan kivették részüket a felszabadításból, s ezt nyomatékosítva egy listát közöl azon ipolysági zsidók névsorával, akik részt vettek az antifasiszta, felszabadító harcokban (katonák, partizánok, földalatti mozgalmak tagjai stb.).

 

A holokauszt áldozatainak emlékműve Ipolyságon, a Honti Múzeum udvarán. (Fotó: Kapusník Csaba)

 

Jichák Gartenzaum (egykor Gartenzaum Gyula, 1946. elején alijázott) 1993. október 10-én keltezett, az ipolysági polgármesterhez címzett leveléből megtudhatjuk az ipolysági zsidóság csökkenésének, kivándorlásának az okait. Az 1945 utáni időszakot a várakozások ellenére, a kiábrándultság, a jogfosztottság időszakának nevezi. Az újonnan megalakult Csehszlovákiában, ezen belül Ipolyságon még mindig érzékelhető volt az antiszemitizmus a helyi lakosok részéről.

 

A kommunista rendszer térnyerésével kezdetét vette a bezártság és elszigetelődés korszaka, a közösségi élet csak megszabott, szűk keretek között működhetett, s a zsidók tulajdonok egy részét is lefoglalták, elkobozták. A levél végén sajnálatát fejezi ki afelett, hogy a rendszerváltás, illetve a Szlovák Köztársaság megalakulása után a városi zsidóság problémáit még mindig nem orvosolták, tárgyi és épített örökségét, emlékeiket nem gondozzák, de még egy emléktábla sincs elhelyezve az emlékükre.

 

Máig nem ismert az összes ipolysági áldozat, az 1995-ben elkészült emlékmű kiegészítésre szorult. (Fotó: Kapusník Csaba)

 

Rosenberg Ezra (Pista) is hasonlóképpen nyilatkozik visszaemlékezéseiben az újonnan megalakult Csehszlovákiáról, elmondása szerint az ipolysági zsidók azt várták, hogy minden ott fog folytatódni, ahol 1938-ban abbamaradt, de nem így történt. Állítása szerint az egykori Hlinka Gárda tagjai foglaltak helyet a hivatalokban, s ezek nehezítették a zsidók ügyeinek intézését.

 

Egy személyesen átélt esetet említ, amit a következőképpen írt le: „Mikor az új szlovák bírónál voltam valami hivatalos ügyben, azt mondta a szemembe, hogy ő még sehol sem olvasta, hogy megszűnt volna a zsidótörvény.” Hosszadalmas hivatali ügyintézés után visszakapták vagyonukat, amit aztán az 1948-as kommunista hatalomátvétel után újra elkoboztak. A Rosenberg család 1949. júliusában alijázott Izraelbe.

 

A holokauszt áldozatainak emlékműve a neológ zsinagóga falán. Mindkét emlékmű Kutak Adrienn alkotása. (Fotó: Kapusník Csaba)

 

            A 2001. évi népszámlálás alapján Ipolyság 8061 lakosa közül mindössze egy fő vallotta mágát zsidó nemzetiségűnek, 2011-ben már egy sem, s ezzel egy virágzó közösség végérvényesen eltűnt az ipolymenti kisváros életéből. Egy közösség, melynek egyetlen bűne a származása volt.

 

Kapusník Csaba

A sorozat előző részei:

  1. rész
  2. rész
  3. rész
  4. rész
  5. rész

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 9 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket