Folytatva Gács község 1850-es évekből származó leírását az ezúttal a községgel és gyáraival ismerkedhetünk meg a Vahot Imre kezdeményezése, az „Az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére“ megjelentetett három kötetes Losonczi phőnix – Történeti és szépirodalmi emlékkönyv 3. kötetéből, melyet Tóth  Mihály fogalmazott meg.

 

 

Gács-váralja (Halics) magyar és tót lakosokból álló mezőváros. Losoncztól éjszaknyugotra egy, B.-Gyarmattól éjszakra 5, Pestről éjszakra 14 m. földnyi távolságra. Fekszik e város épen a vár alatt, mely egy hosszas-kerek s magában álló hegy tetején épült. E várhegy maga éjszakról délfelé hajlik. Keletnek Losoncz felé szép rónaság terjed el s Gácsfalvát (=ma Ógács – Stará Halič) a hegy meredekétől csak Tugár folyóvize választja el, melynek egyik ága az uraság halastavába ömlik, hol ezelőtt fél évszázaddal vadaskert volt.

 

 hirdetes_810x300  

A hegynek egyik oldala szőlőtőkékkel van beültetve, tetejéről pedig az éjszakra eső majd kisebb dombokra, majd a magas kősziklás, komor bikkes erdőségekkel koronázott hegyekre, mint szintén a várpalota erkélyéről s keleti ablakából Losoncz, Gyarmat és Vácz felé elragadó kilátás esik. Gács városa lakosai: rom. katholikusok 1062; — ágostai hitű evangélikusok 148; — izraeliták 35 ; — összesen: 1245.

 

 Jelesebb épületei: a kath. két tornyú fiók-templom, mely egyszerű jó ízléssel az újabb korban épült; a cs. kir. Sóház (=császári királyi), s a posztó- és czukorgyárakhoz tartozó, többnyire emeletes kőházak. Van derék fogadója is. Földesura e városnak a várnak s a hozzá tartozó uradalomnak a régi gyökeres Forgách grófi nemzetség.

 

 

Gács vára hegyének alján kelet-éjszakra fekszik Gácsfalu. Régiség tekintetében fölemlítendő itt a r. kath. templom, mely a XII-ik század óta áll fenn. Belől a nagy oltár, jobb oldalán éjszak felé van egy nagy faragott kövön, sajátságos goth-alakú (=gótikus, a tábla ma is látható a templomban)  betűkkel emlékirati modorban kurtított szavakból álló ősrégi kifaragás, melynek magyarázata több régiség-búvár által fejtetett meg.

 

A sekrestye boltívén egy kerek kövön az évszám 1350. Ehhez közel, ugyancsak a boltíven van rajzolva fenálló griffmadár, kiterjesztett szárnyakkal, ennek pedig melle bal oldalán ily hosszas (—) vonás alatt egy kis kereszt. A griffmadár dereka alatt látszik szárnyas oroszlány metszve. A sekrestye végén s a templom boltíve kezdetén felül azon évszám látható, mely a rajzolat balrészén. A szokott karzaton felül még két ölnyi magasan van az orgona, mely mögött hat ember is elfér, hová igen keskeny lépcsők vezetnek s a letekintés innét a templomba szintén szédítő.

 

 

Van az 1712-i dögvész idejéből aranyozott ezüst sz. edénye, mely kétfejű sast ábrázol. E templom mellett áll ennél magosabb fatorony, oly erős gépezettel, s oly mesterileg készítve, hogy az egészben semmi vas nincs. Készítette egy molnármester, mint ezt a felírás tanúsítja. Mily erős legyen e faalkotmány, onnan tetszik ki, hogy felső emeletében négy harang függ, melyek közül a legnagyobbik 10 mázsát halad.

 

 

Milyen volt a magyar nyelv Gácson a XVII-ik század derekán, tanúsítja azt a fatoronyról néhány évvel ezelőtt levett rézgombon találtatott ékes magyar irás egy ív papiroson, melyet a hajtogatás vonalain a szúféreg annyira eldarabolt, hogy az irás folyvást nem olvasható többé; de annyit mégis kivehetni belőle, hogy Makfalvay János Gács vára gondviselője saját aláirása mellett bizonyítja, hogy miután ő a török-rabságból 1666-ban kiszabadult, még fogságban tett fogadását 1674-ik év nov. 13-án végre is hajtotta. Az aláírás, mely ma is jól olvasható, e következő: Makfalvay János m. p. Gács gondviselője.

 

A gácsi régiségek közt szintén említésre méltó, egy misemondó könyv gothbetűkkel, melynek véglapján nyomtatva ez áll: „Venetiis accuratissime impressum in aedibus Petri Lichtenstein colonensis germani. Impressis vero Urbani Raym. Librarii Budensis Anno Virginei partus. 1512. Di e 3-a augusti.” Szintén e könyv elején gothbetükkel nyomtatott felirás van: „Missale istnd estEcclesiae Stae Elisabeth civitatis Cassoviensis. Emptum ex Testamento Magistri Georgii Protkár. 1514. Oretur pro eo.”

 

Szintén egy kis kéziratban feljegyezvék a döghalál idején megholtak, melyből kitetszik, hogy Gácson egy-egy nap 13 temettetett el. Nem lehet itt említetlen hagynunk Schifner Lőrinczet is, ki mint sóházi ellenőr 1813-ban magtalan halván el, javaiból tíz szegény tartására hagyott végrendeletileg alapítványt, melyből tíz koldus nyer ma is táplálást.

 

 

Gácsfalu lakosai: 556 r. katholikusok. Hogy az itt lévő s fentebb leirt ritka ősrégiségű templom egy időszakban az ágostai hitű evangélikusoké volt, s hogy 1642-ik évben gr. Forgách Ádám kívánságára, több magyar főemberek jelenlé­tében, Pilárik István lelkész Gács várában is a protestáns isteni tiszteletet több – ízben végezte; ezt a „fata evangelicorum Nógrádiensium M. S.” régi kézirat sub nomenclatione „Gács alja”, alias „Gácsfalu” tanúsítja. Azonban ez akkor történhetett, midőn az országban alig volt három főember, ki a prot. vallásra ne tért volna. Később a jesuiták által gerjesztett vallásüldözés ezt megváltoztatta.

 

 

Gács statistikai tekintetben, kivált az ipart illetőleg, nemcsak Losoncz vidékén, de hazaszerte híres. Ugyanazért két igen nevezetes gyárának, u. m. a posztó- és czukorgyárnak, hiteles kútfőkből merített leírását — mennyire az illetők részéről titkolódzás engedi — legújabb adatok szerint részletesen leírni megkísértem.

 

 

A gácsi posztógyár hazánkban mindeddig legnagyobb; még a mult XVIII. században állitá azt fel eredetileg a gr. Forgách nemzetség gácsi ága. Kezdetben csak rása-szöveteket  (=Ritka szálú, gyönge, lágy gyapjúszövet) készített a gyár, s csak később alakult át posztógyárrá, s ez első időszak 1800-ik évig tartott, 1800-ban részvényes társulat állott össze, s a gyár alaptőkéje 200,000 váltó forintban állapítatott meg. Ezen összeg fele épületek és gépekbe, szóval, a gyár fölszerelésébe fektettetett, másik fele pedig, szintén 100,000 forint, kétszáz részvény aláírásából, egy-egy részvénybe ötszáz forintot számítva, gördülj össze.

 

 E részvényes társulat előbb 12 évre, utóbb ismét 6 évre alakult, és így a gyár második időszaka l818-ik évig tartott. Ez időközben, 1811-ben, bekövetkezvén a bankópénz-ötödölés, egyegy részvény 217 ftra olvadt le. A részvényesek ekkor az ilymódon leolvadt részvényt kerekszámmal kétszáz forintra tévén, később közakarattal öt ilyen 200 forintos részvényből alakítottak egy egész részvényt, mely 1000 forintból állott. Ugyancsak ez időszakban, mellesleg kereskedést is űzvén a gyár, adósságokat csinált, mígnem végre egyik részvényese, dégi (=Dég – község Magyarországon) Festetics Antal a gyár minden adósságait kifizetvén, s ezáltal a gyárt a további kamatfizetéstől is megmentvén, a gyár szabadabban kezdett mozogni, s 1818-ik év óta örökidőkre alakíttatott; s ez a gyár 3-ik időszaka mind e mai napig.

 

 

A gyár ezóta évről évre gyarapodván, ugyancsak Festetics indítványára az ezer váltó forintos részvény ezer pengő forintra emeltetett. Jelenleg a részvények száma mintegy másfél száz, melynek több mint fele dégi Festeticsé, — s mivel minden egy részvény egy külön szavazattal bír, neki a többi részvényesek fölött túlnyomó többsége van; de a ki azt szerencsére úgy a maga, mint az egész társulat javára gyakorolja. Kiléphetni ugyan a társulatból, de a gyár a részvény megvételében elsőbbséggel bír;  s ki év végén jelenti magát, részvénye tőkévé válik, de mely csak hat év alatt részvényekben fizettetik vissza.

 

A gyár jelenleg következő remek erőművek és gépekkel van felszerelve: 4 gyapjúzúzó-gép különböző szerkezettel; 16 kártoló-gép ; egy kártoló tisztító­ gép; 2 előfonó-gép; 2 amerikai finom fonó-gép, egy-egy 240 orsóval; 16 finom fonó­ gép 60 orsóra; 50 széles és keskeny szövőszék; 2 mosó-gép; 3 hollandiai sebes kalló; 2 törő kalló; egy kettős hollandiai szőrösitő-gép; 4 egyszerű szőrösitő-gép; 6 nyirő olló; egy, posztót hosszában nyirőgép ; egy ollóköszörü-gép; egy simító­ gép; egy kefe-gép; egy csiga-prés; egy csavargató-gép ; egy fényesítő gőzgép; 2 fényesitő-simitó-gép; egy festőfát gyaluló-gép; egy festék-dörzsölö-gép. — Ezen itt elősorolt gépek s mozgonyok (=mozdony) legnagyobb részét 24 ló erejű gőzerőmű mozgatja, egy vízhajtotta kerék segedelmével.

 

Gácsi posztógyár. (Fonógépek, raktár és iroda).

 

A gyárban dolgozik naponként 200—300 ember; télen pedig foglalkodtat a gyár mintegy 600 falusi fonókat, rása-szövetekkel, évenként különféle nemű 800 mázsa gyapjút dolgozik fel. — A gyár teljhatalmú vezetője Buchler József. — Az évi gyártmányok: 7—8 ezer vég nagyrészben igen finom posztó, több ezer rőf kazmir, 5—6 mázsa haraszt; s ezeknek értéke mintegy félmillió forint. Az utolsó, években 4-től 5 száztólira emelkedett a kamatláb. Egy részvénynek jelenleg névszerinti értéke 1000 pengő forint. — A gyárnak az országban három rakodája van, u. m. Losonczon, Pesten és Miskolczon.

 

A gyárművek magasabb árára sokat tett eddigelé azon körülmény, hogy művezetőket eleinte a honban nem lehetett kapni, s hogy ügyes gyárdolgosokat előbb képezni szükség volt. — Végre, megjegyzésre méltó, hogy a gyárdolgosok legnagyobb részben tótok s köztük egy magyar sincs. A gyárüzlet akadálya jelenleg, hogy mivel áruit kész ­pénzért és szabott áron adja el, eladásban a külföldről hozott árúkkal nem mindig versenyezhet.

 

Ezen akadályon tehát csak a honi ipart védő törvényhozás segíthetne, s azon közszellem, és buzgóság, melyel az 1844-ki évben a hazai ipar felkaroltatott, s melyet évről évre az iparműkiállítás éleszthet, ápolhat és tarthat fenn.

 

Sóhivatal

 

A gácsi répaczukor-gyár szintén e jelen században állott fel. Tulajdonosa a részvényes társaság, mely 80 részvényből alakult, egy-egy részvényt ezer váltó forintjával számítva; a gyár alaptőkéje 80,000 váltó forint. Vezetője pedig a gyárnak ez időre Fabriczy János uradalmi felügyelő. A gyártás idején 54—70 szá­mítható gyárművesnek ad munkát. Feldolgozhat pedig évenként, gépi erejéhez képest, 16,000—20,000 mázsát. Jelesül, dolgozik 1 reszelő-géppel, mely 3 lóerővel hajtatik s ennek egy fordulatával a reszelő 360-szor fordul; egy és fél óra alatt megreszel 25 mázsa répát.

 

Dolgozik továbbá, a szükséghez képest, 6—12 darab kézisajtóval, melyből szabad tűzön kifacsart répalevet két-két tisztító husz-husz akós rézkatlanban s 6 kigőzölögtető s két sűrítő rézserpenyővel főzi ki. E gépek és edényeken készített czukorlisztnek egy részét a gyár maga finomítja, más részét pedig czukorlisztül adja el. A gyártáshoz szükséges égetett csontlisztet rendszerint Pestről hozatja; a szörpöket pedig, ugy szintén a répahulladékokat eladja. — 1843/4-ben 9200 mázsa répából gyártott finomított czukrot 360 mázsát; nyers czukrot pedig 600 mázsát, 1844/5-ben 17000 mázsa répából gyártott 495 mázsa finomított, és 850 mázsa nyers czukrot. — 1845/6-ban 6500 mázsa répából, gyártott 174 mázsa finomított, és 290 mázsa nyers czukrot. — Ezeknek folyó árát rendszerint a piacz határozza, s rendszerint Pesten adatik el.

 

 

A czukorgyártás növekedésének vagy csökkenésének oka jelenleg az, hogy, a gyár mostoha határa miatt másoktól kénytelen répát venni, s igy annak növekedése is a répamennyiségtől függ. Ha a répamennyiség tízezer mázsát felülhalad, akkor haszonnal, különben, ha a répa kisebb mértékben kapható, kárral dolgozik a gyár, — és igy jó esztendőben csak j ó termés után jövedelmez — A gyártott czukor ára magosbitására eddigelé nem kis befolyása volt a rosz utaknak, mivel őszszel, kivált Losoncztól Gácsig csinálatlan úton magas fuvarbérért történt a szállítás.

 

Azonban közelebb elhatározá a megye, az útvonalnak kőúttá leendő átalakítását, midőn a megyebeli szegénységnek, a nemesség önmegadóztatás általi fölsegélése, főleg a közlekedés hatalmas tényezője, a megyebeli jó utak építése tekintetéből történt.

 

Összeállította: Puntigán József

További ajánlott írások:

 

Gács történeti tekintetben (Losonc pusztulásának idején)

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!