Történelem

Nem is volt olyan „sötét” a középkor. A pestisjárvány megfékezésére hozott eljárások ma is megállják a helyüket

Véletlen egybeesés vagy sem, de a 14. századi Európában a pestis terjedésekor is Itália játszotta a főszerepet.

Nyitókép: Daily Express

 

Az egyes, középkorban született viselkedési modellek a korabeli járvány megfékezésére még ma sem veszítettek hatékonyságukból.

 

Az ismétlődő járványok az európai történelem legtragikusabb eseményei közé tartoznak. Közülük némelyik olyan mértékű volt, hogy hosszú időre képes volt megbénítani elődeink életét. A középkorban azt, amit ma járványnak nevezünk, „pestilentia magna“-nak, azaz nagy pestisnek nevezték, holott orvosi szempontból a betegségnek nem mindig ugyanarról a típusáról volt szó.

 

Még ha figyelembe is vesszük azt, hogy más típusú megbetegedésről volt szó (a Yersinia pestis baktérium okozta), mint amilyennel napjainkban kell szembenéznünk, a korabeli forrásokat áttanulmányozva sikerül egy képet kialakítanunk arról, hogy a korabeli emberek minként próbáltak védekezni a járvány terjedésével szemben.

 

Az egyes, középkorban született viselkedési modellek még ma sem veszítettek hatékonyságukból. Ezeknek a modelleknek az alkalmazása a lakosság megfelelő fegyelmével jelenleg is jelentősen segíthetne a betegség terjedésének megakadályozásában, illetve a pánik csökkentésében.

 

A középkori pestisjárvány európai gócpontja Itáliában volt

 

Véletlen egybeesés vagy sem, de a 14. századi Európában a pestis terjedésekor Itália játszotta a főszerepet úgy, ahogy napjainkban a koronavírus esetében is. Matteo Villani firenzei krónikás szerint a pestit 1346-ban Kínából indult és világszerte elterjedt. A betegség terjedésének gócpontja a Selyemút volt. A Közel-Keleten és a Fekete-tenger keleti partján elhelyezkedő olasz kereskedelmi gyarmatok összeköttetésben álltak a hazai, itáliai kikötőkkel, melyek ezáltal a pestis tűzfészkeivé váltak, s a járvány innen terjedt tovább nyugatra.

 

Az olyan közlekedési csomópontok, mint Velence, Genova, Ancona, Pisa és Dubrovnik (később Marseille, Barcelona, Sevilla, Calais, Dover és Antwerpen is) csakhamar jelenteni kezdték az első áldozatokat. A járvány fokozatosan terjedt délről észak felé. A betegség terjedése az adott évszaktól, a helyi természeti körülményektől, az urbanizáció fokától, a lakosság sűrűségétől, illetve a kommunikáció minőségétől függött, de egy hónap alatt 30-tól 130 km-ig terjedő utat tudott megtenni. A következmények pedig végzetesek voltak. A történészek becslései szerint néhány év alatt csak Európában 25 millióan haltak meg, ami annyit jelent, hogy a népességnek majdnem a fele kihalt.

 

A karantén volt a legjobb megoldás a vírus terjedésének megfékezésére

 

De nézzük meg azt, hogy az emberek a középkorban milyen lépéseket tettek arra, hogy megakadályozzák, illetve lelassítsák a betegség terjedését. Az első ilyen rendelkezés a kikötők lezárása volt azok előtt a hajók előtt, amelyek valamelyik járvány sújtotta térségből érkeztek. Már a középkori tengerészek rájöttek arra, hogy az egyszerű emberek közti beszélgetés fertőzés forrása lehet.

 

Érdekes az tény, hogy Milánó már a pestis első hullámában sikeresen tudott fellépni a vírus terjedése ellen, mégpedig amiatt, hogy szigorú korlátozásokat vezetett be szabad mozgást illetően, a várost pedig lezárták.

 

A történészek szerint abban az időben az akkori orvostudomány nyújtotta lehetőségeket figyelembe véve a karantén volt a legjobb megoldás a vírus terjedésének megelőzésére. A karantént először a velencei városi tanács fogadta el 1348. június 5-én.

 

Bezárták az üzleteket, vásárokat, piacokat

 

Montpellier Guy de Chauliac francia orvos írta le azt, hogy a fertőzés a levegőben terjed, és összefüggést vélt felfedezni a halálozási arány és a fertőzöttek életkora között. A francia orvos szerint a pestis megjelenése és az adott évszak között volt összefüggés, ugyanis az első tünetek általában januárban jelentkeztek és nyáron, júniusban/júliusban tetőztek.

 

Érdekes a középkori orvosi szemlélet egyik módja, a szignatúratan, mely szerint a betegség és a gyógyszer összetevője között létezik hasonlóság, ami a jelenlegi vakcinának a működését juttatja eszünkbe. Emellett a középkorban ún. népszerűsítő anyagokat is dolgoztak ki a lakosság számára (elsősorban azoknak, akik tudtak olvasni), amelyek megelőző rendelkezéseket tartalmaztak (pl. szellőztetés, kifüstölés, az egészséges táplálkozás alapelvei, a pihenés és az alvás módjai, gondoskodás a testről – balneológia –, az alapvető higiénia betartása).

 

A pestis ideje alatt már a 14. században bezárták az üzleteket, vásárokat, piacokat, nyilvános fürdőket, nem tarthattak ünnepségeket, a városi tanács pedig korlátozta az ülései számát és a nagyobb csoportok találkozóit. Az emberek nem jártak ki, a gyanús házakat pedig fehér kereszttel jelölték meg, illetve őrrel őriztették.

 

Úgy, ahogyan most is, azok a tehetős emberek, akik vidéki rezidenciával rendelkeztek, elhagyták a városi polgárházaikat és vidékre menekültek.

 

Már a pestis idején is szájmaszkot viseltek

 

A végén összegzésképpen el lehet mondai, hogy milyen máig bevált eljárások születtek az 1347–1351-es nagy pestisjárvány során: védelem szájmaszkkal (akkoriban gyógynövényekkel kitömött csőrszerű maszkot hordtak), karantén (az embereknek otthon kellett maradniuk, a fertőzöttek házát megjelölték és őriztették), higiénia (gyakori kézmosás ecettel és borral), gyülekezések és a lakosság mozgásának korlátozása.

 

Annak ellenére, hogy manapság összehasonlíthatatlanul fejlettebbek az orvosi és a technikai lehetőségeink a járvánnyal folytatott harcban, mégsem tanácsos alábecsülni ezeket a mindennapos eljárásokat sem.

 

Postoj.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket