A losonci Nógrádi Könyvtár nyári élő felolvasásaiban a Losoncz és Vidéke 1890-es évfolyamában közzétett többrészes visszaemlékezéseiből hallhattak, és majd még hallanak részleteket az adások iránt érdeklődő hallgatók és olvasók. A történet Losonc 1840-es éveibe nyúlik vissza mely időszakból a város 1849-es elpusztítása eredményeként csak nagyon kevés használható adat és leírás maradt meg.
Az egy magát megnevezni nem kívánó losonci diák saját emlékeit osztotta meg, melyek a losonci „lýceum” belső életébe vezetik el az olvasót. Nem kis teret szentelve a tanárok bemutatásának. Ez annál is inkább érdekes, mert belső, máshol nem megtalálható életrajzi részleteket is megismerünk belőle. Az itt közölt részben magáról a városról, utcáiról is olvashatuk, mely – s ezért értékes – a város 1849-es felégetése előtti állapotát mutatják be.
A sorozat 7+1 részletben jelent meg, ezekből alább az 3. és 4. részt olvashatják. Hasonlóan ez előző részhez eredeti írásmódban, néhány a szavak után „(: …)” tett magyarázattal.
Az 1846—7-ik iskolai évben 3-ad éves diák — jogász — voltam. A jogi tanszak csak néhány évvel ez előtt állíttatott fel. Első jogtanár volt a tudós, de különcz Zsarnay Imre, (: az első első jogtanár nem Zsarnay Imre, hanem az 1834-ben megválasztott Sárváry Ferencz volt, ki 1838. július 28-án lemondván, Zsarnayt választják meg, ez azonban Késmárkról akkor nem jöhetvén el, Farkas Lajost választják meg ideiglenesen; Zsarnay ezután 1839. február 3-án foglalja el székét. Szerkesztőségi jegyzet) Zsarnay Lajosnak, a későbbi tiszáninneni ref. püspöknek testvére, ezt fölváltotta Balogh Antal, egy nőtlen fiatal ember, ki a szó teljes értelmében úri gavallér volt, s nem egy-két nő fejét zavarta meg. A piaczon (: ma Kubinyi tér) lakott, bírván ott egy első emeleti díszes szállást. Legelőször az ő ajtaján láttam ily fölírást: „Iskolai ügyekben velem értekezni lehet 11-töl 12-ig.“ A többi tanárhoz mehettünk bármikor.
Állomását elhagyta az 1845—6-ik iskolai év végén, helyére választatott Farkas Károly (: jogász, a losonci református líceum tanára, egyház- és városi tanácsos, főügyész 1823-1904) losonczi fi (: férfi), ki alig volt idősebb, mint egynémelyik tanítványa. E jeles fiatal tanártól hallgattuk 46-an az 1846—47-ik évben a jogi tudományokat, úgymint: a magán-, váltó-, büntető- és honi közjogot, nemzetgazdászatot, politikát és egyházi jogot. Ezt mind ő adta elő dióhéjban, de igen szépen. A váltó ós magán-jogot előadása után rápiáltuk, a többit kéziratáról másoltuk le. Igen finom, kedves jó modorú és szép fiatal ember volt, e tulajdonaiért őt nagyon szerettük. Lakása a gácsi-utcza (: ma Masaryk utca) végén levő Fatovits-féle nagy házban (: az épület Losonc egyik legrégibb és legszebb épülete volt, amely később Korzó, Astoria kávéházként működött a 2. világháború után a járási könyvtárnak adott otthont, az 1970-es évek végén lebontották, ma egy parkoló van a helyén) volt.
Midőn a divatosan öltözött szép fiatal jogtanár a Gácsi-utczán végig jött az előadásra, vagy oda visszatért, sok ablak nyílt meg és a virágok mögül sok szép szem tekintett a délczeg ifjú után. Hasztalan, mert a szép szemek tulajdonosai közül egy sem lett az övé; ő is nőtlen maradt, mint a mi áldott emlékű Csiderünk. Farkas Károly tanáraim közül az egyetlen, ki ma is él. Éljen is még sokáig e kitűnő férfiú Losoncz város boldogítására s számos igaz tisztelőinek édes örömére. Kiadott kéziratait ma is őrzöm.
A statisztikát a jogászoknak Futó Dániel, a theologiát (: hittan) pedig a leendő theologusokuak rövid compediumban (: kivonat) Kovács Benjámin (: a líceum igazgatója, tanár, az egykori losonci református temetőben nyugszik, 1790-1859) tanította.
A két syntaxist (: mondattan) Agyagos Molnár Sámuel tanította az 1843—44-ik iskolai évig, sőt még ez évben is egy ideig, — de aztán erőt vett rajta az iszonyú betegség, s hosszas sínlődés után elhunyt. Testvéröcscse volt ez a Sárospatakon hosszas ideig működött, s végre nyugalomra lépett Molnár Istvánnak, ki szép vagyonát a főiskolára hagyta. M. Sámuel a nagy-bég-utczában (: ma Kármán József utca) lakott, — egy fiát Sámuelt és két leányát Lillát és Máriát ismertem. Ezek mindketten Kalla Jenő ügyvéd nejei lettek, csakhogy természetesen egymás után.
Molnár Sámuelt Török Károly szenior helyettesítette a tanításban, ez rimaszombati fiú volt, erős testalkatú, szép tehetségű s nagyreményű ifjú, ámde a hozzá fűződött szép remények meghiúsultak, fékezni nem bírt szenvedélyének lett szomorú áldozata; — most is él a rimaszombati szegények házában.
Nyerges Károly ugyancsak rimaszombati fi szintén jó tehetségű ifjú volt, mint ilyen a mendikások (: kéregető diák) kurátora és igy primárius (: első embere, azaz vezetője) lett, de az ivás szenvedélye erőt vett ő rajta is! elzüllött! rimaszombati városi hajdú lett belőle, de ebben se maradhatott meg. Végre mint legalsó fokra sülyedt, elrongyosodott csavargó halt meg.
A Molnár Sámuel halála után egy évig ugyancsak Molnár Sámuel nevű jeles togátus (: bentlakó, egyenruhát hordó) diák tanította a két syntaxist közelismerés mellett, — ugyanő tanította, — mint magánnevelő — megyénk néhai híres csendbiztosának, Kriston Lajosnak két fiát Lászlót és Györgyöt, kik közül az első mint Gömör-Kishontmegye főpénztárnoka, az utóbbi mint pelsőczi várnagy hunyt el. Molnár Sámuel a barsi egyházmegyében lévő vámos-ladányi (: ma Vámosladány) egyházban lett lelkész, ott még most is él s köztiszteletben részesül.
A Molnár Sámuel h. (: helyettes) tanári működésének éve letelvén, a lyceumi igazgatóság a pataki főiskolából hívott két végzett theologust, névszerint Ujlaky Pált és Gegus Ferdinándot, az egyikre a két syntaxis tanítását, a másikra a conjunctikai és grammatikai osztályok vezetését bízta. Ujlaky később a f.borsodi (: felső Borsodi) egyházmegyében Mályinkán, Gegus pedig Esztergom-megyében PilisMaróton lett pap, s majd a drégelpalánki egyházmegye esperese, amaz csakhamar még az ötvenes évek elején, ez pedig a 80-as években elhunyt.
Az elemi osztályt — az úgynevezett sexták osztályát — évről-évre egy jelesebb primárius diák vezette. Legnevezetesebb volt ezek között Pongó Pál (: okleveles ügyvéd, 1822-1883) oldalfalva-születésű (: Stránska, rimaszombati járás) ifjú, ki mint jeles képzettségű, szorgalmas, szelíd, feddhetlen egyén úgy a tanári kar, mint az ifjúság szeretetét megnyerte. Forradalom után letévén az ügyvédi vizsgát, gyakorló-ügyvéd lett Losonczon, s nőül vette a néh. (: néhai) Kocsi tiszttartó vagyonos özvegyét, megérdemlett jólétnek örvendett halálig.
Szeniorok voltak az én losonczi tanulóságom ideje alatt: Vida József, Török Károly, Rakottyai József és Sinka Károly; az elsőről mit sem tudok, a másodikról már fönnebb szóltam, Rakottyai losonczi fiú, jó képzettségű, csinos külsejű ifjú volt, de később iszonyú szerencsétlenség sújtotta, megvakult mind a két szemére. Sinka Károlyban szép festőművészeti tehetség volt, de jelleme nem volt eléggé erős, innen lett az, hogy F.-Borsodban községi jegyzői állást nyervén, művészetét bankjegyek gyártására használta fel, s ezért ismételten súlyos fogságot szenvedett.
A losonczi lyceum primáriusi karának tagjai voltak: a szenior, a contrascriba (: számvevő), a mendikások kurátora, a sexták tanítója és egy úgynevezett „lógós primárius.” A szenior tiszte volt az ifjúság erkölcse felett őrködni, az apparitorokat (: tiszteket), papoló és temető diákokat kinevezni, a lyceumi épület tisztaságára felügyelni. A széniorságra rendesen a contrascriba választatott, ki ellenőrködött a számviteli ügyekben, jegyzője volt az úgynevezett „primaria sedesnek” (: elsődleges ülés), melyben a szenior elnökölt, a mendikánsok (: a református kollégiumból adománygyűjtésre küldött diákok) kurátora az inasi szolgálatokat teljesítő szegény tanulóknak volt bírájuk és főparancsnokuk, a lógós primárius pedig egyiket vagy másikat helyettesítette akadályoztatása esetén. — Olyan fél prirmáriusforma volt még a kántus prézes (: református kollégiumok énekkarának vezetője) is, ki az összhangzatos éneklést tanította, s vezette. Ezt a temetési stólából hármas díj illette.
A szeniornak és a contrascribának külön szobájuk volt a lyceumi épületben, ugyancsak ott volt elhelyezve a sexták tanítója, sőt később a Patakról hozott két gymnasiumi tanár is. A lyceumi szobáknak latinos elnevezése volt: „príma, secunda, tertia, quarta, quinta, sexta és septima”; — a quintában volt gyülhelye az ifjúság söpredékének, ott egyre folyt a kártya és mindenféle tivornya. A lyceumi épület egyemeletes szerény ház volt három oldalra építve (: ma a losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda otthona, a Bég és Kármán (akkor Kis- Bég és Nagy-Bég) utcák között található épület), negyedik oldalról a paplak által zárva, így ha a kis és nagybég utczai kapuk becsukattak, oda bemenni és onnan kijönni — nem lehetett; földszint voltak a gymnasiumi, felül az akadémiai tantermek, ugyancsak felül volt a könyvtár, múzeum, s tanácsterem is, az alsó s felső részt folyosó futotta körül, a csengetyű a középépület tetejére volt alkalmazva, s kötele a felső folyosóra lógott le, a földszinten volt a — börtön a legrettenetesebb állapotban, vasrácsos kis ablaka a kis-bég-utczára nyílt, e szörnyű hely ritkán volt lakos nélkül, mert a börtönbüntetés csekélységekért is alkalmaztatott.
Az ünnepre járó nagyobb diákok még az 1843—4. évben ünnepélyes alkalmakkor tógát öltöttek, de már a következő években teljesen megszűnt a tógaviselés. A losonczi jótéteményes diákok szorgalmuk minősége szerint pénzbeli jótéteményben részeíttettek, emellett legáczióba (: egyházi főiskolás kiküldetése) jártak Hont-, Bars-, Komárom-, Esztergom-megyékbe, sőt Budapestre is losonczi diák — a szenior és contrascriba felváltva — járt.
A legácziókat ünnepek előtt a diákok és mendikások külön-külön választották sorrend szerint, s így a diák azzal a mendikással utazott legáczióba, ki azt választotta, amit ő. Az ünnepválasztás „electiónak“ neveztetett, s a szenior elnöklete alatt nagy zajjal történt. A legátus mit sem vitt egyebet, mint egy pálczát kezében; ünneplő ruháját és az úti eleséget lábas tarisznyába rakva a szegény mendikás czipelte. Nagy tömegben indult a legátusok s tarisznyás mendikások serege Tugáron (: akkor Losoncz-Tugár, 1892-től Losonc része) keresztül a legjobb kedélyhangulatban, hangoztatva ama legátusnótát:
Indul nagy útra az árva deák !
Feszítik agyát karakán ideák,
Jó bor, mibe gondja temetve leend,
S szép lány, kit amúgy magyarul ölelend.
Sok van, ki üvegbe szegett kocsin ül,
Nem tud pedig egyik is ám görögül!
Nem hallgata hagymaszagú szavakat,
Szerzett kocsit és bele szép lovakat.
Igy andalog és messze tova halad,
Hegy, völgy, falu, város utána marad,
Majd hogyha elér, hova vágyakozott,
Megszállja a hemzsegő kosta-lakot.
Később azonban utjok iránya elválasztotta őket, a csoport mindinkább kisebbedett, a lábakon hólyagok képződtek, a fáradság elébb a teherhordozó mendikáson, aztán urán is erőt vett, a dal elnémult az ajkakon, csak akkor élénkült fel a jó kedv, midőn valamelyik útszéli csárda hosszú asztala mellett egykét pohár vinkót bevettek, s midőn sok mérföldnyi gyaloglás után feltűnt előttük a község, hová egy kis jó ünnepi koszt, s néhány forint reményében törekedtek, — pedig szegények! nekik az ünnep sem hozott pihenést, több község lévén összecsatolva, a legátusnak egyikből a másikba futnia kellett, — a mendikásnak pedig minden házban el kellett mondania az ünnepi rigmust, ünnep után aztán azon a hosszú úton, amelyen jöttek, visszautazniok Losonczra. No, de az áldott ifjúság mindent kibír, s könnyen vesz.
Iskolaszolgák nem voltak a losonczi lyceumban. A szolgai teendőket az első éves diákok sorba végezték; a szolgálattevők apparitoroknak neveztettek, a söprögetés munkáját pedig a szegény mendikánsok teljesítették a kurátor felügyelete alatt. E teendők azonban csakis a jótéteményeseket terhelték, mig az úgynevezett „puklikusok”, „úrfiak“ minden ilyesmi alól felvoltak mentve. Ezek aztán a kávéház törzsvendégei voltak, hol Francz Kellner szedte tőlük a busás hasznot. A bálokban is ők játszták a főszerepet, főleg a jogászbál volt a leghíresebb, ez valódi eseményt képezett úgy a jogászokra, mint a kisasszonyokra nézve. Lett is ebből néha-néha nagy esemény, midőn a jogoncz minden pénzét elvesztette makaón a kredenczben, vagy reggel felé a stenkerkedés egy-egy magyaros verekedést fejlesztett ki, mert biz ez nem volt ritkaság abban az időben!
Emlékezetes a többek közt a diákok, s mészárosok közt az 1845—46-ik iskolai évben történt csata, mely egy szegény csizmadialegénynek életébe került, s ezért megyénk fia A. J., a b. gyarmati egyesbe jutott s ennek következtében meg is halt. Emlékezetes továbbá az 1846. szeptember elején véghezment ismerkedési estély a Korona-vendéglőbeli (: a mai Vajansky utcában, akkor Új utca, később Kossuth Lajos utca) működtetett neves vendéglő volt, mely az utca tugári részének teljes lebontása részeként semmisült meg), s az ezt követett utczai botrányok, bezúzott ablakok és fejek stb, mely után két napig tartott az inquisitió (: vizsgálat), s többen börtönnel fenyíttettek, négy diák pedig kicsapatott.
A diákok mulatóhelyei voltak: télben a Sárkány (: a mai Kubinyi téren volt, a város 1849-es felégetése utáni újjáépítés során bontották le) és Korona vendéglők, a lumpoknak a temető melletti „drei Huszár.“ Nyárban a losonczi és tugári fürdők (: akkor Losonc két leglátogatottabb kiránduló helye volt. A losonci fürdő helye megvan, magántulajdonban. A Tugári Fürdő a mai Füleki út mellett, Kisfalu határában volt, mára csak a nyomai maradtak meg.). Ezek közül az első igen szép, erdő közti regényes hely, a majálisokat is ott tartottuk.
Lelkészek voltak a losonczi ref. egyházban Nagy József esperes és Tóth Mihály (: református lelkész, tanár, egyházi író, 1807-1879) az első a lyceum melletti földszintes, az utóbbi a piaczon épített emeletes paplakban lakott; az első volt az ifjúság s, a ref. nép kedvencze, mint igen humánus és kitűnő szónok, az utóbbi sokat tartott magáról, mint ki akadémiákon járt, — különösen szerette emlegetni Koppenhágát, ennek folytán, de meg azért is, mert lábujjhegyen járt, mint a kakas, elnevezték őt „koppenhágai kakasnak“; azért is haragudtak rá a togátus diákok, hogy midőn helyette papolták, meghívta ugyan őket ebédre, de az ebéd oly szűk volt, hogy a szegény diák éhin ment haza. — Olyan ebédek voltak ezek, mint a B.é, erről maradt emlékezetben, hogy egyszer meghívta K. A.-t, de az éhen kelt fel az asztaltól, midőn aztán búcsúzott, nyájasan monda B.: „Mikor jön ismét hozzám ebédre?’ — „Akár mindjárt“ válaszolta K. A. Nagy József és Tóth Mihály a forradalom borzalmai után Debreczenbe költözött, az első debreczeni pap lett, a második ugyanott homiletika-tanár (: vallási szónoklás tana) és főiskolai lelkész. Poraik a debreczeni temetőben nyugosznak.
A losonczi lyceum főgondnoka volt Gyürky Pál, ki ottan-ottan meglátogatott bennünket, egy izben pláne szép ifjú nejével jött az öreg úr, az ifjú úrnő népdalokat daloltatott velünk, s dalaink annyira megtetszettek neki, hogy estére meghívott bennünket a Kubinyi Ferencz gácsi-utczai nagy házába, hol szállva voltak, s ott nemcsak dalainkat hallgatta nagy kedvvel, hanem azokat velünk együtt dalolt, s végül betanított a kórusban való prüsszentésre, s örült, midőn az óriási prüsszentés sikerült.
Losoncz már az én tanulókoromban is élénk városka volt, benne az ipar, s kereskedés szépen virágzott, heti, s országos vásárai látogatottak voltak, társadalmi műveltsége sok más hasonló nagyságú, s népességű várost megelőzött. Házai közt legkiválóbbak voltak a Vattay-féle ház a piaczon; a nagyvendéglő, a Fatovics és Tornyos-féle házak; utczái közt legszebb volt a Gácsi-utcza, mely már akkor is el volt látva járdával. De a többi utczák s főleg a Kis-Karsa (: ma Wagner) és Varga-utcza (: ma Ján Hus) feneketlen sarukról voltak híresek, az éjjeli világítás igen kezdetleges volt. A lyceumi ifjúság, s az állandó katonaság élénkítette a várost.
A város lerombolása után nehéz idő következett a losonczi polgárságra, sokan kiköltöztek onnét, s helyüket más lakosok foglalták el, a lyceum megszűnt.
Azonban apránként kiemelkedett Losoncz hamvaiból, szebb és élénkebb lett, mint azelőtt volt, megtisztult a tűzben, mint az arany. A lyceum helyett elébb négy, majd nyolcz osztályú gymnasium állíttatott, ezt megelőzte a tanítóképezde, bőrgyár, majd gőzmalom, takarékpénztár, sajtó, helyi lap stb., a lerombolt templomok s házak helyén újak emelkedtek, a régieknél szebbek, s kényelmesebbek, ki Losonczot a katastropha óta nem látta,— alig ismer rá. Iparát, s kereskedését nagyban előmozdította a vasút, mely közel hozza hozzá a kereskedelem nevezetes telepeit. Ha még Losoncz a megyeházat is megkaphatná, s Nógrád székhelye lehetne, gőzerővel haladna a fejlődésben.
Én, ki kora ifjúságom négy évét Losonczon töltöttem — s így engem e városhoz kegyeletes emlékek kötnek — áldást kérek Istentől azoknak poraira, kik akkor ott éltek, működtek, hatva, alkotva és gyarapítva a város és közművelődés érdekében; áldást azokra, kik ott jelenleg élnek, s híven folytatják az elődeik által megkezdett munkát. Haladjon Losoncz városa anyagilag és szellemileg, hogy betölthesse fontos missióját a magyar nyelv és magyar műveltség terjesztésében… Virágozzék az idők végéig!
Legyen ennek falai közt
Csendesség és jó békesség,
A község közt egyenesség,
Jó szerencsé házaikban.
A városban ki volna elsőbb ember mint a bíró, ki az igazságot szolgáltatja. — Elsőben is Csillom Antal főbíróról emlékszem azért meg, ki az én losonczi tanuló koromban hivatalánál fogva a város első embere volt. Népes családdal áldotta még az ég. Idősebb fiát Józsefnek, az ifjabbat pedig Lászlónak hívták; az utóbbi volt az én kortársam, ki határtalan vonzalommal viseltetett a galambok iránt, s folytonosan ezeket szedte, vette, adta, csereberélte, nem sokat törődve a tisztességes tudományokkal.
A két fiúval nem sokat törődtünk mi sem, nem is az ő kedvükért szerettünk sóferdálni (: sétálni) a Kis-Karsa felé, hol a főbíró űr háza volt, hanem három szép lányaért, kiknek neve sorrend szerint Hani, Mali és Mari volt. Az első egy kinyílt, a második félig nyílt rózsa, a harmadik pedig egy kedves rózsabimbó. Nem tudom, kik tűzték keblökre e szép rózsákat, de hogy minden diák bomlott utánuk, azt merem állítani. Talán apjuk is az ő szép szemeinek |köszönhette bírói hivatalára lett másodszori megválasztását. Boldogulhat az, kinek ily kedves szószólói vannak!… Hasztalan küzdött az ellenpárt a választás zajos határnapján, melybe — bár szavazati jog nélkül — a diákság is bele elegyedett a három szép kisasszony apja javára, hiába ordították az utczákon ama komisz kortes-nótát:
Megdöglött a Csillom lova a fakó, a fakó!
Dögöljön meg maga Csillom, a biró, a biró!
Jó lesz a bőre dudának, Csillomnak magának,
A négy lába kocsonyának, Csillomnak magának.
Mégis biró lett Csillom Antal nagy gaudiummal s bírói székének ékessége nemcsak az igazság volt, hanem szép három leánya is.
Folytatása következik.
Nyitókép és felvételek: Régi losonci képeslapok, fényképek valamit az egykori református temetőben készült képek.
Legyezte, jegyzetekkel ellátta: Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Csillom Antal Farkas Lajos Kovács Benjámin líceum Losonc losonci képeslapok Losonci református temető Molnár Sámuel Nagy József nógrád Pongó Pál Rimaszombat Tóth Mihály Zsarnay Imre
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
B, Gy.
2020. júl. 31. 19:17Igy sorvad el a multunk.
A kommenteket lezártuk.