Virág
  • HUF: 361.00
  • USD: 1.19
  • 0 °C
  • 5 °C
Mindennapjaink

Tarics Péter: Egyre közelebb a székely autonómiához?

A Székelyföld autonómiája, a székelyek szabadsága minden igaz magyar közös ügye, s egyben szívügye.

Nyitókép: MTI

 

Úgy tűnik, hogy egyre közelebb kerülünk a székely autonómia megvalósításához. Ezt jelzi az is, hogy már az e tekintetben gyűjtött aláírások száma is egyre nő, sőt: legutóbb a katalánok is tömegesen mozdultak meg az őshonos kisebbségek jogainak védelmében.

 

Az előző évekhez hasonlóan 2020. október 25-én (minden évben október utolsó vasárnapján) is fellobbannak az őrtüzek, hogy jelezzék a nagyvilágnak: a Székelyföld autonómiája, a székelyek szabadsága minden igaz magyar közös ügye, s egyben szívügye.

 

A Székely Nemzeti Tanács először 2015-ben hirdette meg, hogy lobbanjanak fel az őrtüzek Székelyföld-szerte, ezzel is demonstrálva: a székelyek nem mondanak le jogos igényeikről: az autonómiájukról. 2016-ban már a székely autonómia napja íródott be a naptárba október utolsó vasárnapja.

 

Autonómiatípusok kombinált modellje

 

Létfontosságú, hogy minden kisebbségnek, nemzeti közösségnek legyenek stratégiái, koncepciói, melyek segítségével érvényesíteni tudja kisebbségi jogait. Ez vonatkozik Erdélyre és a Székelyföldre is. Kelet-Közép Európában a négy autonómiatípus kombinált modellje tűnik a legjobb megoldásnak. A határon túli magyar nemzeti közösségek esetében az ilyen többlépcsős autonómiamodell lehet a megoldás. A kisebbségek autonómiája alapvetően két úton érhető el: 1. a területet felosztjuk, hogy az állami szintű kisebbségek regionális többséggé változzanak, 2. a lakosságot osztjuk fel egymást kölcsönösen kizáró nemzeti közösségekre, amelyek közjogi testületeket hoznak létre. A területi vagy testületi egységeket tehát felruházzuk különböző intézményekkel, a politikai autonómia hatásköreivel.

 

A négy autonómiamodell az erdélyi példán megvalósítható lenne, hiszen a Partium és Erdély területén szórványban élő magyar személyi, illetve helyi autonómiával, Székelyföld területi autonómiával, egész Erdély pedig sajátos etnikai viszonyai következtében, mint tájegységi autonómia illeszkedhetne bele hatékonyan a román államtestbe, s mindezen autonómia egyidejű megléte biztosítaná Erdély különböző etnikumú lakói számára a garantált jogegyenlőséget és biztonságot.

 

Magyarok százezrei tömbben és szétszórtan

 

Romániában él a legnagyobb határon túli magyar közösség. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint számuk kevesebb, mint 1,5 millió főre csökkent a tíz évvel korábbi több, mint 1,6 millióról, részaránya pedig 7,1 %-ról 6,7 %-ra esett vissza. A romániai magyarság legnagyobb része a Magyarországtól 1920-ban elcsatolt 102 ezer km2-nyi úgynevezett erdélyi területen él tizenkét másik népcsoporttal együtt. A magyarok a régió lakosságának mintegy 20 százalékát teszik ki.

 

Őrtüzek Székelyföldön - kiáltványban kérték a székelyek az autonómiát Kurultáj

 

A többi határon túli magyar közösségtől eltérően, a romániai magyarság nem csak a magyar-román határ mentén található. A közösség kétharmada a történelmi Erdélyben, alig egyharmada – szétszórtan – a magyar-román határ mentén, a történelmi Partiumban. A magyarság ötöde Közép-Erdélyben, másik ötöde pedig interetnikus diaszpórában él. Az Erdély belsejében található Székelyföldön – Hargita, Kovászna és Maros megye – közel 700 ezer magyar él tömbben, a térségben mindenhol túlnyomó többséget alkotnak, ezen a területen a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a 15 százalékot, több színmagyar település található itt. A moldvai csángó közösség pedig a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki.

 

A romániai magyarság Ceaușescu bukása után igen korán hozzákezdett önmaga megszervezéséhez. Már 1989. december 23-án – a diktátor távozását követő napon – létrejött a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ). Két nappal később kiáltványt fogalmaztak meg, amelyben „Nemzeti Statútumot”, azaz egy kisebbségi törvény megalkotását, nemzetiségügyi minisztérium felállítását szorgalmazták. 1990 januárjában a magát nem pártnak, hanem gyűjtőszervezetnek tekintő RMDSZ kiadta szándéknyilatkozatát, amely felkarolja az aktív kisebbségvédelmet.

 

Az autonómia mint téma egyre erősebben jelenik meg

 

Az autonómia a romániai magyar közéletben 1990 óta központi helyet foglal el, időről időre a legfontosabb témaként kerül napirendre. 1990 és 1996 között a romániai magyarság körében nyolc autonómiatervezet készült, amelyek heves vitákat gerjesztettek. Az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, 1990 áprilisában elfogadott programjában a helyi önkormányzati rendszer kialakítása jelent meg célként, amelynek keretein belül megszervezhető az anyanyelvi oktatás és a szabad anyanyelvhasználat a közigazgatásban és a közéletben.

 

A program az önkormányzati rendszerre épülő kisebbségi parlament tervét is tartalmazta. 1991 májusában az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszusán elfogadott program a magyarságot, mint államalkotó tényezőt, a román nemzet egyenjogú társát, társnemzetet határozta meg, konkrét célul pedig az autonóm közművelődési intézményhálózat kialakítását tűzte ki, hivatkozva ugyanakkor a helyi és kulturális autonómiára.

 

Az első konkrét autonómiatervezet Erdélyben 1991-ben készült el, Szőcs Géza dolgozta ki, „Nemzetiségi törvénytervezet-csomag” címmel, amely tartalmazta a kisebbségi jogokat, az autonómiához való jogot, a kisebbségi kerettörvényt (ez az egyéni és közösségi jogokat egyaránt tárgyalja), a regionális-területi autonómia tervezetét, valamint a személyi elvű autonómia (funkcionális autonómia) javaslatát. Ezt követően – hasonló szellemben – elkészült Csapó József „Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezéséről”, majd Szilágyi N. Sándor „Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről” című autonómiakoncepciója.

 

Égjenek újra az őrtüzek Erdélyért, a székelyekért! - NEM! NEM! SOHA!

 

Ezt követően Bodó Barna, Szász Alpár és Bakk Miklós a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútumát dolgozta ki, amely mindenekelőtt a magyar kisebbségi törvényt, a dél-tiroli, valamint az Aland-szigeteki szabályozást vette alapul. Ezen felül Bakk Miklós önálló autonómiatervezetet is készített, 1995 nyarán pedig megszületett Csapó József tervezete Székelyföld autonómia-statútumáról. A tervezeteket az RMDSZ nem fogadta el, ennek ellenére a szövetség 1995-ben a nemzetiségi névjegyzéken alapuló személyi elvű autonómia statútumainak főbb pontjait elfogadta, és a háromlépcsős autonómiaformát beépítette saját programjába. További javaslat nem készült, és mintegy nyolc évig jegelték a magyar autonómia kérdését.

 

Fő cél a háromszintű autonómia megvalósítása        

 

Az RMDSZ-en belüli megosztottság, valamint a személyi és politikai viták elmérgesedtek, és a szövetség 2003. januári kongresszusa után a szervezet politikájával elégedetlen, a vezetőségből kiszoruló „belső ellenzék” kilépett és meghirdette a spontán, alulról szerveződő, az erdélyi magyar társadalmat egységbe foglaló autonómiamozgalom szükségességét, melynek fő célja a háromszintű autonómia megvalósítása. 2003 őszén megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), Tőkés László, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), Csapó József, valamint a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), Szász Jenő vezetésével. 2003-ban két újabb autonómiatervezet készült, melyek soha nem látott vitát gerjesztettek Romániában. A székely tanács megalakulásakor bejelentette, hogy célja Székelyföld területi autonómiájának kivívása. Az etnikai alapú területi autonómia koncepcióját Csapó József mutatta be 2003 őszén, amely rendkívül széles körű jogkörökkel ruházná föl Székelyföldet.

 

2006. március 15-én a Székely Nemzeti Tanács újra kinyilvánította autonómia-szándékát, amelyet az RMDSZ marosvásárhelyi helyi ülésén a szövetségi képviselők tanácsa is határozatban támogatott. Csapó József felhívást intézett az Európai Unióhoz és a világ népeihez a következő követelésekkel:

 

  • mivel a nemzetállam fogalma már Európában túlhaladott, töröljék a román alkotmányból a nemzetállam fogalmát;
  • autonómiát Székelyföldnek az önrendelkezési joga és a történelmi hagyományok alapján, a területi önkormányzás a székelyek történelmi jussa;
  • az Unió tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonómiáját;
  • az ENSZ gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett.

 

Száz székelyföldi helyszínen égtek az őrtüzek az autonómiáért
Kép forrása: krónikaonline.ro

 

Bogdan Pascu bukaresti kormányfő-helyettes akkor Románia alkotmánya elleni támadásnak nevezte az RMDSZ autonómiakövetelését. Szerinte a magyarok autonómia-tervezete a román állampolgárok millióinak akaratát hágná át, miután az általuk megszavazott román alkotmány kimondja, hogy az ország egységes és szuverén állam. A román pártok a román integritás veszélyeztetéseként, alkotmányellenes kezdeményezésként értékelték a nemzeti tanácsok megjelenését, az autonómiatervezeteket pedig szeparatista törekvésnek tekintették. Mind a mai napig.

 

Felerősödő önrendelkezési küzdelmek

 

2010 után ismét felerősödtek a küzdelmek Erdélyben a székelyföldi autonómia kivívásáért. Sőt: 2013-ban és 2014-ben Európában és a nagyvilágban is több nagyvárosban szolidaritást vállaltak az Erdélyben szervezett autonómia-tüntetésekkel. Olyan összefogás volt ez, amely példaértékű a magyarság számára.

 

Fontos megemlíteni, hogy a székelyudvarhelyi önkormányzati testület 2014. június 26-ai, a csíkszeredai pedig június 27-ei ülésén kinyilvánította, hogy a Székelyföld régióba akar tartozni, és többlethatásköröket kér a régió számára. Csíkszereda az első székelyföldi megyeszékhely, amely autonómiapárti határozatot fogad el. Ez minden bizonnyal üzenet volt a csíki polgármesterek felé is, hogy ők is tűzzék napirendre a kérdést. Ennek előzménye az volt, hogy a Székely Nemzeti Tanács 2014. február 12-én nyílt levéllel fordult a székelyföldi önkormányzatokhoz, azzal a kéréssel, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a határozat szövegtervezetét is mellékelte. Azt is javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el.

 

2004. június 16-án, Nagyváradon – több határon túli magyar politikai és polgári szervezet társulásával – megalakult a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT), melynek célja az, hogy olyan fórumot hozzon létre, amely lehetővé teszi a kárpát-medencei magyarság autonómiatörekvéseinek egységes képviseletét. Ezen kívül a testület célul tűzte ki a magyar nemzeti közösségek diszkriminációjának megszüntetését, a teljes egyenlőséghez szükséges nemzetközi segítség biztosítását, egy átfogó kárpát-medencei autonómia-rendszer kidolgozását, valamint a nemzeti önazonosság megőrzésének elősegítését. A testület az elmúlt tíz év alatt több nagyvárosban ülésezett szerte a világban, így Brüsszelben és Budapesten is.

 

Őrtűz az autonómiáért | Demokrata
Kép: demokrata.hu

 

Persze azóta sok víz lefolyt a Dunán, Tiszán, Dráván, Száván és a Maroson… A kérdés most már európai szintre került. Az autonómia szóval az ember és a közösség a legősibb ösztönének, az önállóságnak, függetlenségnek, szabadságnak és az önmegvalósításnak az igényét fejezi ki. Így a személyi, közösségi, kulturális, gazdasági, vallási és politikai – azaz területi – autonómia az ember szabadságigényének nélkülözhetetlen kelléke. Ahogy a gyermek fejlődése során függetlenné, önállóvá válik, úgy válik egyre önállóbbá és függetlenebbé az azonos kultúrkörhöz tartozó közösség is. Persze csak akkor, ha politikai akaratának kifejezésre juttatását permanens, kitartó magatartással soha nem adja fel, hanem a sikerre vitelért áldozathozatalra is képes.

 

A függetlenségi törekvéseknél ügyelni kell arra, hogy sem a többségi, sem pedig a kissebségi népcsoport magatartásával ne veszélyeztesse a másik szabadságjogait, mert ha ez bekövetkezik, akkor politikai katasztrófához, polgárháborús – háborús – összeütközéshez vezethet. A teljes körű területi autonómia kialakítása fokozatos építkezés eredménye kell, hogy legyen. Az autonómiáért folytatott harc elemeit mindig az elért részeredmények függvényében kell megszabni, így a békés, alkotmányos politikai munkával párhuzamosan a szélsőséges aktivitásokra is fel kell készülni. Kívánom, hogy sikerüljön Székelyföld autonómiáját megvalósítani.

 

Tarics Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket