Egy magát megnevezni nem kívánó losonci diák a saját emlékeit osztotta meg olvasóival a Losoncz és Vidéke c. hetilap 1890 évfolyamának október–novemberi számaiban, melyet korábban a Rozsnyói Híradóban tett közzé. A két helyszín, Rozsnyó és Losonc sem teljesen véletlen, hiszen az emlékek zöme Losoncon keresztül Nógrádhoz és Gömörhöz kötődik, de azon túl is. A szerző, mint látni és olvasni fogják, több korabeli „kortársának” utóéletét is végigkövette.
A sorozat első részeit portálunkon júliusban tettük közzé, azzal, hogy folytatni fogjuk. Nos, azóta eltelt néhány hét, sőt hónap is, ideje, hogy ezt megtegyük. Hiszem, hogy a 130 évvel ezelőtt lapokra került írás a jelenünk vírusok által korlátozott időszakában olvasóinknak lehetőséget ad arra, hogy belepillantsanak a majdnem 200 évvel ezelőtti eseményekbe, s megismerjék az akkori időszak akkor még ifjú személyiségeit.
H. A barátom különösen a legkisebbikbe volt halálosan beleszerelmesedve, azonban sohasem volt alkalma és bátorsága imádatát élő szóval kinyilatkoztatni. Ámde rajta is beteljesedett, hogy „borban van az igazság, őszinteség és bátorság.“ Jól benyakalván Hokinál, a Kis-Karsa (: ma Dr. Voda utca) felé vette útját szép holdvilágos csillagos estén; stellungba (: állás) vágta magát, s hatalmas borjú tenorhangon fújta el a titkon imádott Mari kisasszony ablaka alatt amaz, akkor divatozott s az imént említett k. a.-ra alkalmazott nótát:
„Régen hallom már én azt a szelet,
Hogy engem Csillom Mari nem szeret;
De én azért nem hagyom csillagom,
Ha lehet a keblemre akasztom.”
Durva bakteri hang utasította rendre az ipsét (: férfi, fickó), másnap pedig az iskolai szék elé állíttatott. Az ítélet úgy hangzott, hogy menjen s kövesse meg a megsértett kisasszonyt, különben consilium abeundit (: eltanácsolás, elbocsátás) kap. Nem volt bátorsága a járatlan ficzkónak a hatalmas bíró úr házánál megjelenni, magát a három bájos úrhölgy előtt bűnbánólag bemutatni, inkább haza ugratott Gömörbe, a halcsíkok falujába és soha többé felé se nézett Losoncznak.
Hadd jöjjön a város bírája után Gellén József főszolgabíró, ki Apátfala felé a Bég-utczában (: ma Kármán József utca) szép kényelmes úri házában intézte járása ügyes-bajos dolgait. Hogy a városbírót és a főszolgabírót tartotta az akkori közvélemény is legfőbb embereknek, s az ő haragjuktól féltek, bizonyítja a róluk fundált nóta, melyet széltében-hosszában danoltak mesterhúsok, parasztok és diákok.
Haragszik rám a losonczi bíró!
De még jobban Gellén szolgabíró.
Hol van az az igaz magyar csizma,
Mely a sárban meg nem merül soha!
Azaz hol van az a derék ember, ki néha a bűn sarába ne keverednék, s maga ellen ne ingerelné a losonczi bíró és Gellén szolgabíró haragját. Gellén szolgabíró nagyon csinos, derék, okos ember volt, fel is vitte Isten a dolgát a legfőbb törvényszéki bíróságig, s mint ilyen vonult nyugalomba, melyet most is élvez, pedig már 90 év felé ballag.
Gelléntől nem messze lakott Benko József, amannak kor és tanulótársa s barátja. Ő semmi hivatalt nem vállalt, finom gavallér s ügyes udvarló volt késő vénségéig, nem törődve a házi kereszttel, melytől B. A. szabadította meg, azt saját nyakába akasztván. Szegény tatár!
De hagyjuk el a Bég-utczát, menjünk a Gácsi-utczába (: ma Masaryk utca), melynek közepe táján volt a nagy Kubinyi-ház (: emeletes épület, a háza alatti boltíves átjáróban nyílik az Arany utcácska), ebben lakott a tudós Kubinyi Ferencz (1796-1874, paleontológus, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja), kit felette ritkán lehetett nyilvános helyen látni, örökösen el lévén tudós búvárlataival foglalva. Egyébiránt ritkán is volt otthon, az év nagy részét Pesten töltötte a rokon szellemek társaságában. Neje (: Kubinyi szül. Gyürky Franciska, 1805-1858) volt Losonczon a legelső úrnő, öltözetben és háztartásban. Salonjában a vidék nagytekintélyű notabilitásait fogadta, gyermeke nem lévén, élt és élvezett.
A Kubinyi-házon felül találjuk saját földszinti házában az öreg galambősz Fáy Józsefet nejével, ők is meglehetős elvonult életet folytattak, néha meglátogatta őket a kis Fáy Józsi közeli rokonuk, ki tanulótársam és barátom volt, együtt lakott öcscsével Bélával, s unokatestvérével Bónis Laczival Csécsi nevelő felügyelete alatt.
A Gácsi-utczában lakott Szakal Elek, Losoncz első gavallérjainak egyike is, ki később a szép Szabó Emmát vette nőül a Kis-Karsában (: ma Komensky utca, a malmot a Sugár utca elkészítésekor bontották le) levő kis malom melletti várszerű házból. Vele szemben saját házában volt található Lanczinger orvos, az alacsony termetű, pókhasú, vidor, kedélyes és vagyonos agglegény.
Tornyos vaskereskedőnek a Gácsi-utcza alsó végén, a ref. templommal átellenes szögletházban volt lakása és nagy boltja, de ugyanezen házsor túlsó végén építtetett egy nagy emeletes házat, arczczal a búza-vásártérre (: ma Köztársaság-tér). Gazdag embernek tartották, de boldogságából hiányzott valami.
A Pokorny-féle gyógytár a ref. templom roppant bástyafalának (: a fal maradványait az 1850-es években, a város és a templom újjáépítése során bontották le) Gácsi-utcza felőli szegletén volt. Egy Pokorny fiú azon időben tanult, talán ez most a jövedelmező gyógytár boldog tulajdonosa, vagy már ennek a fia! Az idő halad! Kik akkor sihederek voltunk, most nagyapák vagyunk!
A Nagy-Bég-utczán (: ma Kármán József utca) volt szép nagy háza dr. Pongrácnak a humánus főorvosnak, — nemcsak háza volt neki szép hanem felesége is —. Mellette lakott az öreg Csontos — szemben a lyceumi nagy portával (: az egykori állami gimnázium épülete, ma Kármán József Alapiskola és Óvoda), — az ő házának meg Kriska nevű lánya adta meg szépségét, alig mert kijönni szegényke, mikor a sok diák a nagy portában csoportozott.
Ott ahol az út a kisfalusi fürdőbe visz (: ma Kisfalusi utca, a Tugári patak vizéből táplált fürdőt Tugári fürdő néven ismerték), a patakparton párhuzamban az utczával feküdt az öreg Cseh Miklós kis háza. Ő elébb rimaszombati ékesen szóló pap volt, onnan jött Losonczra professzornak, a phisikát tanította, de később megsiketült nagymértékben, nyugalomba lépett, s e kis házban lakott öreg gazdasszonyával; midőn háza mellett fürdeni jártunk, nyájasan beszélgetett velünk a jó aggastyán s kért, hogy fogjunk neki halat és rákot. A Cseh Miklós házához közel lakott a kis termetű, de nagy bajuszú Dobai szabó, kinek fia Dobai Jani tanulótársunk volt, Mari leánya pedig, ki még alig volt 14 éves a T. S. barátunk figyelmét vonta magára. A Dobai szomszédjában volt a Szeberényi egyházfi háza, ennek egy Klári szép leányának Pál Máté társunk szépelgett s később egy pár lett belőle.
A Kis-Bég-utczában (: ma Bég utca) lakott még a Petyko-család a Zámpory-ház mellett. A fiúk közt legidősebb volt Imre, ki jelenleg ügyvéd, volt egy felnőtt leány is, Mali kisasszony, szép barna hölgy volt s egy kisebb, Paulina.
Zámporynénál volt egy évig az én szállásom, életre való vagyonos nő, fia István pajkos tanuló volt, leánya Juliska Nagy József elemi tanító neje lett. Pista is kinőtte magát, ember lett belőle. Szomszédunk volt a laczipecsenye és fehér czipósütő Osgyányiné, ugyancsak az ő házában lakott Steller Antal nejével, Plachy Vilmaval, aztán Kratochvill német suszter három eladó leányával egy ódon egyemeletes faházban.
Ferenczy bíróságot viselt tisztes öreg, Turcsányi ex-csizmadia, kinek a korba jól behaladt leányai közül az egyiket kis híja hogy nőül nem vette egy barátunk, a lobbanékony természetű Osváth Rafus imolai fiú; haza expediáltuk a veszedelem elől. Híres mérnök lett belőle, alkalmazást nyervén a minisztériumnál, meghalt Budapesten. Ardai szűcsmesterhez vonzotta annak Julcsa nevű szép leánya Vonga Pál csetneki származású jogászt, ki pokoli gyomráról volt nevezetes. Egyik héten mindig babot, másikon mindig húst, harmadikon mindig galuskát evett, de mindeniket óriási mennyiségben. Rosszul gondoskodott róla a sors, adván neki nagy gyomrot, de kevés ennivalót, Gacsalkon (: Gömöri község, Rozsnyói járás, Gočaltovo) lett tanító, csekély fizetésen tengődve, ezelőtt néhány évvel halt meg.
Nevezetes asszony volt még a bég-utczában Tarnóczi Pepi, vele lakott Friczi fivére, ki rendkívül feszítő borbélylegény volt, nagy hazug és kártyahős, aztán meg Lina nővére, egy igen sovány, de epedő leány, — Maga Pepi a ház asszonya, szeretett újabb meg újabb viszonyokat szőni, végre is Sinka Károly szenior akadt hálójába. Ez egyfogatú taligán beszuplikálván (: kéregetvén) Tolnát, Baranyát, midőn visszatért Losonczra. Pepijét maga mellé ültette a taligára s elvitte Borsodba, hol aztán nótáriusné (: titkárné) asszonynyá tette. A szerelmespár boldogsága azonban nem sokáig tartott, mert Sinka bankócsináláséit börtönbe került.
Meg kell még emlékeznem a derék Rakottyai Andrásról, ki háztulajdonos és talpig becsületes ember volt, neje szintén nagy szorgalommal végezte háziasszonyi tisztét. Náluk laktak a Kriston fiúk nevelőjükkel Molnár Samuval, később én is házukhoz költöztem s félévig náluk laktam. Legyen áldott emlékezetük!
Piskálszky czukrász a r. kath. (: római katolikus) templom háta megett árulta édességeit, igen szerettek idejárni a jogászok nem annyira a süteményekért, mint a szép czukrászleányért, kinek mosolya s pillantása édesebb volt a legfinomabb czukornál.
Lejegyezte, jegyzetekkel ellátta: Puntigán József
A témában megjelent korábbi írások:
Megosztás:
Címkék: Gömör Kubinyi család Losonc losonci líceum Losoncz és Vidéke nógrád Rimaszombat Rozsnyói Híradó
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.