Az 1919-1921-ben elindított csehszlovák állameszmeiség folyamata 10 év alatt gyakorlatilag visszafordíthatatlanná vált, amit az 1930-ban megtartott népszámlálás és annak eredménye érdemben is bizonyított. Hiába volt a magyar nyelvű országos és helyi sajtó, a magyar pártok erős kampánya, felvilágosító munkája, az eredmény ismét nem a nemzetiségnek kedvezett. Sajnos, ekkor tapasztalni lehetett a magyarságra mindig is jellemző megosztottságot beleértve, a magyar sajtóban is jelenlévő ellentéteket.

 

A csehszlovák parlament 1927. március 27-én fogadta el az új népszámlálási törvényt, melyet azután május 4-én tettek közzé. Eszerint az esedékes népszámlálást legkésőbb 1931 végéig kellett lebonyolítani.

 

PMH, 1930. 7. 3.

 

Előkészítése az előzőhöz hasonlóan az Állami Statisztikai Tanács feladata volt. A nemzetiséget érintő részletek pontosítása ekkor is az általa kinevezett Népszámlálási Bizottság feladata volt. Ez többszöri módosítás, a Szlovákiából kapott tiltakozások megtárgyalása után a nemzetiségfelvétel módját úgy módosította, hogy azt nem kimondottan az anyanyelvhez, hanem a megszámlált által legtökéletesebben beszélt nyelvhez kötötte:

 hirdetes_810x300  

 

„„A nemzetiséget minden megszámlált lakosnál (mind a csehszlovák, mind az idegen állampolgárságúaknál) annak a nyelvnek az alapján jegyzik be, amelyet a megszámlált személy legtökéletesebben elsajátított és amelyet leggyakrabban beszél; ez rendszerint az anyanyelv. Zsidó nyelvnek tekintendő a héber nyelven kívül az úgynevezett jiddis zsargon is.

 

A Losonci Hírlap már az 1930. március 23-i számában közzétette, hogy a Csehszlovák állam egész területén a népszámlálást 1930. december 1-én hajtják végre. Az Országos Statisztikai Hivatal a népszámlálásra vonatkozólag hivatalos közleményt adott ki:

 

„… a népszámlálási biztosok útján hajtják végre, mint 1921-ben … programját kissé kibővítik, mert több olyan szempontot fognak figyelembe venni, amit az első népszámlálás alkalmával mellőztek. … 7. Nemzetiség (anyanyelv) … Minden megszámlált lakosnak, tehát úgy a csehszlovák állampolgároknak, mint a Csehszlovákiában élő idegen állampolgároknak nemzetiségét annak a nyelvnek alapján vezetik be, amelyet a legtökéletesebben ismer és legfolyékonyabban beszél. Ez a nyelv általában az anyanyelv. A zsidó nemzetiség nyelvének a héber mellett a jiddist (jargon) elismerik. Nincs megengedve a többféle nemzetiség bevezetése. … A nemzetiségnek és az egyházhoz való tartozásnak bevallására semmiféle nyomást nem szabad gyakorolni. A megszámlált egyének adatait a népszámlálási íven csak akkor szabad megváltoztatni, ha az érdekelt fél a megváltoztatásba beleegyezik és beleegyezését aláírásával megerősíti …”.

PMH, 1930. 7. 12.

 

Kiemelt témaként kezelte a népszámlálást a Prágai Magyar Hírlap is, amely már az 1930-as évfolyamának első, a témával foglalkozó írásaiban hangsúlyozta, hogy magyar pártoknak arra kell összpontosítaniuk, hogy meggyőzzék a kisebbség tagjait arról, hogy magukat magyarnak vallják.  Itt – hasonlóan az előző részéhez –  képi formában olvashatják el néhány írásukat.

 

Népszámlálások a két világháború között losonci és országos vonatkozásban II/2.

 

A népszámlálás lebonyolításával kapcsolatos tennivalókat a 86/1930 számú, 1930. június 26-án elfogadott kormányrendelet határozta meg. Az eszmei időpontját 1930. december 1-jéről 2-ra virradó éjszakára helyezte. Meghatározta azt is, hogy a számlálóbiztosokat és számláló revizorokat a járási hivatalok nevezik ki. Hasonlóan az 1921-es számláláshoz az részben számlálóívekkel (kitöltése a megszámlált jogköre), részben összeírási ívekkel (kizárólag a számlálóbiztos tölthette ki) valósult meg. Annak meghatározása, hogy az egyes országrészekben melyiket használják, az országos hivatalok jogköre volt.

 

A nemzetiségre vonatkozó paragrafus így hangzott:

 

A nemzetiség rendszerint az anyanyelv alapján jegyeztetik be. Más nemzetiséget, mint azt, amelyet az anyanyelv tanúsít, csak akkor lehet bejegyezni, ha a megszámlált személy anyanyelvét sem családjában, sem háztartásában nem beszéli és a másik nemzetiség nyelvét tökéletesen bírja. A zsidók azonban mindig vallhatják magukat zsidó nemzetiségűeknek. Bejegyezni csupán egyetlen nemzetiséget szabad. Ha valaki két nemzetiséget vall be, vagy egyet sem, akkor nemzetiségét anyanyelve alapján jegyzik be.

 

PMH, 1930. 7. 12.

 

A számlálóívbe bejegyzett nemzetiségi adatot a biztosnak csak a megszámlált személy beleegyezésével, kiskorú vagy beszámíthatatlan személynél pedig csak a törvényes képviselőjének beleegyezésével volt szabad megváltoztatnia.

 

1930 októberében a szlovákiai magyar pártok tartottak közös értekezletet és nagygyűlést Losoncon, melyről a Losonci Hírlap november 2-i száma számolt be. A tanácskozást a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztény Szocialista Párt szervezte. Mintegy 60-an vettek részt rajta, s célja egy olyan program kidolgozása volt, mellyel a szlovákiai magyarság eredményesebben dolgozhat a jövőjéért. Az egységes politikai irányvonal érdekében úgy döntöttek, hogy egy közös közjogi programot dolgoznak ki és megteszik az intézkedéseket a gazdasági, valamint a kulturális együttműködés érdekében. A találkozó másnapján megszervezett  nagygyűlésen a kormány adó- és gazdasági politikájával szemben léptek fel.

 

Népszámlálások a két világháború között losonci és országos vonatkozásban II/1.

 

A felszólalók között volt dr. Szüllő Géza, Szent-Iványi József, Nitsch Andor (párhuzamot vont Szepesség és a losonci iparvidék között, melyet a nyomor párhuzamának nevezett el),  Dobránszky János (igazságtalannak tartotta azt, hogy amíg Prágában el lehet olvasni a magyarországi napilapokat, addig Szlovenszkóról azok ki vannak tiltva) és mások. A gyűlés végén dr. Vida Gyula a kerületi Szocialista Párt körzeti elnöke többek között a népszámlálásra hívta fel a figyelmet, s kifejtette, hogy azon a magyarságnak minél nagyobb számban kell kiállnia a nemzetisége mellett, mert úgy nagyobb súllyal és eredményességgel  léphet majd fel  a politikai harcokban.

 

A szlovákiai magyar pártok képviselői 1930 őszén megalakították a Magyar Parlamenti Pártok Népszámlálási Bizottságát, melynek elnökévé Törköly Józsefet, a Magyar Nemzeti Párt nemzetgyűlési képviselőjét választották.  A magyar pártok álláspontját a képviselőház költségvetési bizottságának 1930. október 20-án megtartott ülésén fejtette ki, melyben kifejtette aggodalmaikat.

 

Népszámlálások a két világháború között losonci és országos vonatkozásban I.

 

Kitért az 1921-es számláson tapasztalt visszásságokra, hangsúlyozva, hogy feltételezhetően újra megismétlődnek. Kiszámította, hogy az 1930-as népszámlálásnak 834 764 magyart kellene kimutatnia, s több módosító javaslatot is beterjesztett. Többek között azt, hogy a számlálóbiztosoknak és a felettes politikai hatóságoknak ne legyen joga felülbírálni a megszámlált lakosok nemzetiségi bevallását, hogy az 1000 lakost meghaladó településeken a számlálás számlálóívek alkalmazásával történjen és a számlálóbiztosok mellé a községi képviselő-testület 2-2 bizalmi férfit nevezhessen ki. A magyar sajtóban közzétett írásaiban hangsúlyosan figyelmeztette a magyar lakosokat, a népszámlálás fontosságára

PMH, 1930. 7. 1.

Erre is reagálva bő terjedelemben foglalkozott a népszámlálással a szlovák nyelvű  hetilap, a Národný týždenník.  A 40. számban közzétett „Törköly a népösszeírásról“ c. írásban bírálta azt az igyekezetet, hogy az „magyar rendszerben“ történjen.

 

Hangsúlyozta hogy 1910-ben és előtte az eredményeket a szlovák nemzet kárára meghamisították. Ezt próbálta bizonyítani a 44. számban közzétett „A népszámlálás előtt“ című írása is, amelyben azt állapította meg, hogy Losonc, „ez az ezelőtt teljesen szlovák város“ teljesen el van magyarosítva. „…Az utcáin járva … nem egy házaiból szlovák vallási énekeket hallunk, s szinte egyikben sem hallunk mást, csak szlovák szót. Ha azonban ugyanezek az emberek kilépnek az utcára elfelejtik szlovák származásukat és magyarul kezdenek el beszélni“.

 

A következő héten a „Ha szlovák származású vagy …“ c. írásban arra szólították fel a lakosokat, hogy bátran „teljesítsék szlovák kötelességüket, ne hagyják magukat félrevezetni az ellenséges agitáció által, s jelentkezzek szlováknak. „Ha szlovák származású vagy, gyere a zászlónk alá! Az áruló az, aki most sem hallja a nemzet hangját!“.

PMH, 1930. 7. 17.

A Losonci Hírlap 1930. november 16-i számában sokadik alkalommal hívta fel  a magyar lakosok figyelmét arra, hogy merjék vállalni az anyanyelvüket.

 

„… Jól jegyezze meg mindenki: maga a kormány rendelte el azt, hogy mindenkinek az anyanyelve szerint kell bediktálnia nemzetiségét a népszámláláskor. Ez azt jelenti, hogy az, akinek magyar az anyanyelve, annak magyarnak kell magát bediktálni, azt magyar nemzetiségűnek kell beírni a népszámlálás összeíró ívébe … mindenki, akinek a magyar nyelv az anyanyelve, magyar nemzetiségűnek mondja-irassa magát, akár magyar párti, akár nem, egyébként ha kommunista vagy csehagár, avagy szociáldemokrata párti és szavazó is a választáskor! Mert így szól a rendelkezés, mert a népszámlálás nem politika, nem politizálás, nem pártoskodás… nagyon fontos dolog azért, mert annak eredményétől függ az, hogy a hivatalokban, … mindenütt a hivatalos életben élőszóval vagy írásban fogjuk-e használni a magyar nyelvet? …“

 

A lap november 23-i számában hangsúlyozottan kitért arra is, hogy a magyar nyelvű zsidók is magyarnak vallhatják magukat. Figyelmeztetett (és kért) mindenkit arra, hogy senki se cserélje fel az állampolgárságot és nemzetiséget: „A legtöbb itt élő magyarnak csehszlovák állampolgársága van, de magyar nemzetisége, anyanyelve“.

 

PMH, 1930. 7. 23.

 A népszámlálás előestéjén megjelent november 30-i számában hangsúlyozottan kiemelte, hogy a népszámláláskor nem „politizálást cselekszünk“, hanem arról is határozni kell, hogy „éljen vagy pusztuljon-e itt a hivatalos életben a magyar nyelv?!! A lapcím alatt kiemelt hirdetés hívta fel újra a figyelmet arra, hogy politikai, társadalmi hovatartozástól függetlenül minden magyar vallja magát magyarnak.

 

A Magyar Híradó ugyanekkor a jelenünkben is nagyon aktuális oldalról közelítette meg a nemzetiségekkel kapcsolatos gondokat és problémákat:

 

„A magyarság kulturális fejlődése csak ott találhat szabad előrehaladást, ahol a magyar lakosság száma eléri az összlakosság 20 százalékát. … le kell szögeznünk, hogy ha valahol a magyarság nyelvi jogai sérelmet szenvedtek, úgy annak egyedül és kizárólag az illető községek képviselőtestületeiben működő magyarok tétlenségének és meghunyászkodásának tudandó be. … a csehszlovák köztársaságban kulturális nyelvi elnyomatás nincs, elnemzetlenítési tendenciák nincsenek … meg kell állapítani, hogy városunkban a szlovák lakosság nyelvi és hitfelekezeti téren hátrányban van. Nincs t.i. a szlovákok számára se katholikus, se zsidó, se evangelikus hitfelekezeti népiskola dacára annak, hogy mindezekben az egyházakban tömegesen vannak szlovákok is…”.

 

PMH, 1930. 11. 23.

 

Puntigán József

További ajánlott írások:

 

Népszámlálások a két világháború között losonci és országos vonatkozásban II/2.

 

Népszámlálások a két világháború között losonci és országos vonatkozásban II/1.

 

Népszámlálások a két világháború között losonci és országos vonatkozásban I.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!