Amiről a krónikák mesélnek: Benedek Lajos táborszernagy jelentése a königgrätz-i csatavesztésről

Az eredeti sürgönyt a bécsi Hadtörténeti Levéltár őrzi. (fotó: Orbán Gábor)

A soproni születésű Benedek Lajos táborszernagy a magyar (had-)történelem egy különösen vitatott alakja. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe miatt a mai napig árulóként tekint rá a nagyérdemű – igazságtalanul. Benedek számára a hazafiság fogalma nem a nemzethez, helyesebben a nemzetiséghez való kötődésben, hanem az uralkodóházhoz ill. a hadsereghez való feltétlen lojalitásban (Armeegeist) merült ki. 1859-ben a Benedek parancsnoksága alatt álló cs. kir. 8. hadtest órákon át feltartóztatta a létszámfölényben lévő szárd (olasz) főerőket, miáltal Benedek a Monarchia becsületének megmentőjévé vált az egyébként vesztes háborúban.

1866-ban háború tört ki a feltörekvő Poroszország ellen, így Benedekre – akarata ellenére – a cs. kir. főerőket tömörítő Északi-Hadsereg parancsnokságát bízták. A több mint 230.000 embert számláló sereg az addigi legnagyobb haderő volt, amit a Habsburg Monarchia valaha felállított. Végül 1866. július 3-án a két ellenséges tábor Königgrätz-től (Hradec Králové) nyugatra találkozott össze egymással. Tizenkét órányi öldöklés után az Északi-Hadsereg teljes vereséget szenvedett. A két fél együttes vesztesége elérte az 53.000 főt. Benedek még aznap éjjel jelentést küldött Bécsbe a császárnak, melynek szövege lentebb olvasható. Az eredeti változatot máig a bécsi Hadtörténeti Levéltár őrzi.

Figyelem: A távirat változatlanul kerül bemutatásra. A tartalomért az író nem felel.

   

A Cs. Kir. Udvari-Távirati-Irodától

Feladva: Hohenmauth-ban, [1866.) július 4-én – a feladás ideje hiányzik (1)

Átvétel: Bécsben, 1866. július 4-én – délelőtt [hajnali] 4:50 órakor

Távirat

Feladó – [Benedek Lajos táborszernagy]

A Felséges Császár és Apostoli Király részére

A hadsereg már tegnapelőtt félő katasztrófája ma teljesen bekövetkezett. Az egész hadsereg és a [szövetséges) szászok több mint ötórányi (2) brilliáns harc ellenére – helyenként sáncokkal megerősített állásban Königgrätznél, Lipa [községgel] a centrumban -, az ellenfélnek sikerült Chlum-nál észrevétlenül befészkelődnie. Az esős idő a puskapor felhőjét a földnek szegte, miáltal mindennemű kilátás [látótávolság] lehetetlenné vált; Chlumnál váratlanul egy rés keletkezett az állásokban.

Innét hirtelen oldalazó és hátsó tüzet kapva, a legközelebbi egységek hátrálni kezdtek; fokozatosan egyre több ponton egy megállíthatatlan pánik kezdett elharapódzani és minden igyekezet, hogy ez a visszavonulás megálljon, hiábavalónak bizonyult.

Ez [a visszavonulás] kezdetben rendben zajlott, a bomlás jelei azonban felerősödtek, majd végül [a csapatok] nagy rendetlenségben vonultak át az Elba hadihídjain, valamint Pardubitz felé.

A veszteségek mértékét még nem látni át, de bizonyosan végtelenül nagyok.

Vilmos főherceg fejét Chlum-nál egy lövedék súrolta, Königgrätz és Pardubitz között sebét bekötözték, vasúttal úton van visszafelé. Festetics [Tassziló] tábornok (3) elvesztette az egyik lábfejét, [Adolf von] Catty vezérkari ezredes állítólag elesett (4); [Wilhelm Ritter von] Görtz, valamint gróf [Edgar zu] Erbach ezredes halottak (5). Az én kíséretemből: [Eugen] Müller szárnysegéd meghalt (6), Grünne súlyosan megsebesült (7), báró Senfft tábornok zúzódást szenvedett, herceg Eszterházy főhadnagy alól kilőtték a lovat, önmaga zúzódást szenvedett; [Alfred zu] Henikstein tábornok (8) és Wersebe kapitány alól a lovakat kilőtték; további négy tiszt sorsát még homály fedi.

Most arra fogok törekedni, hogy a hadsereget rendbe szedjem: amennyiben az ellenség nekiiramodik, úgy ez aligha lesz kivitelezhető; ha mód van rá, mindent Olmütz felé irányítok és mihelyt lehetséges, egy részletes harci jelentést fogok küldeni.

Jegyzetek:

(1) Benedek Lajos táborszernagy személyes hadinaplója szerint a távirat nem Hohenmauth-ban, hanem még Holitz-ban került feladásra július 3-nak éjjelén 22:00 és 23:00 között.

(2) A csata első lövését egy osztrák üteg adta le Cistowes határában reggeli 6:30-kor. Benedek az utolsók között hagyta el a harcteret délután 18:00 körül. Ebből következik, hogy a csata majdnem tizenkét órán át tombolt.

(3) Feldmarschallleutnant rangban. Szigorúan véve nem felel meg a „tábornoki” rangnak.

(4) Súlyosan megsebesült.

(5) Edgar zu Erbach szintén túlélte a csatát egy súlyos sérüléssel.

(6) Müller súlyosan megsebesült, de nem halt meg.

(7) Grünne röviddel később belehalt sérülésébe.

(8) Feldmarschallleutnant rangban. Lásd a 3. számú megjegyzést.

Orbán Gábor, MA-hadtörténész